Környezettudatosság generációs keresztmetszetben – Klímaválság, kommunikáció, stratégiák
A klímaválságból bontakozó félelmetes jövővízió mentális hatásai kétségtelenül a Z-generáció – és részben a még fiatalabb korosztály – körében tapasztalhatók. Bár a globális környezeti válság a 2020-as évekre általánosan kikerülhetetlen problémává vált, a róla szóló elérhető és érdemi kommunikációt sokan hiányolják, pedig komoly igény lenne rá. A következő három cikkben ennek a hiátusnak a pótlásához teszünk egy apró lépést, tolmácsolva az ELTE különböző karain megkérdezett hallgatók, két ökológiai témában kutató szakember, valamint a fenntarthatóság jegyében dolgozó magyar divattervezők gondolatait is. A cikksorozat keretében először az egyetemisták klímaválsággal kapcsolatos szemléletmódja, problémalátása kerül bemutatásra.
Van értelme? Nem rajtunk múlik…vagy mégis?
A cikk írójának nyilatkozó diákok osztoznak abban az érzésben, hogy jelentős részben magukra vannak hagyva a problémával. Szerintük a hivatalos, többnyire a média különböző platformjain követhető kommunikáció kevésbé motiváló, mert a félelem gerjesztésének és a probléma bagatellizálásának végleteiben ragadható meg. Hiányzik belőle a lényegi – pl. a szelektív gyűjtésen, energiatakarékosságon túlmutató – edukáció, a meggyőzőerő és az érdemi ismeretterjesztés. Egyrészt azt közvetíti, hogy a „tudatos” vásárlóé, polgáré a felelősség, másrészt, ezzel részben ellentmondásban, hogy globális, nagypolitikai és gazdasági szinten dől el a végkifejlet. E kettőség illusztrálására az egyéni szinten releváns kérdéseket megpróbálom tágabb kontextusba helyezni.
Egyéni és kisközösségi szinten a legtöbben olyan, lokálisan rendelkezésre álló lehetőségeket, válaszokat és gyakorlati alkalmazásokat keresnek, amiket észszerűen be tudnak építeni az életükbe. A megkérdezettek többsége városlakó, az egyetemi időszak alatt az agglomerációból bejárók kivételével mindannyian, így a vidékről származóknak is városi környezetben kell „megélni” a környezettudatosságot. Ebben a megélésben alapvetően két fő téma bontakozik ki, az egyik az élelmiszer és a tárgyi környezet (ruha, használati tárgyak stb.) köré szerveződik, a másik a generációk közötti különbségekre fókuszál.
Az élelmiszertermelés az egyik olyan terület, amely legszorosabban összefügg a klímaváltozással. A környezettudatos diskurzusokban kiemelt, jó minőségű, helyi előállítású, élelmiszer elérése azonban nem evidencia. Az otthoni előállítás feltételei ritkán adottak, és legjobb esetben is csak részlegesek. Bár a vállalkozóbb szelleműek még a panelházak erkélyén is próbálnak néhány zöldséget, fűszert maguk termeszteni, a többség üzletekben szerzi be az élelmiszert, esetleg szülőktől hozott, egészséges, „háztáji készletekkel logisztikázik”. A saját, illetve lokális keretek között termelt élelmiszerek előnyben részesítése az importtal szemben, vagy a saját, helyben készített étel a késztermékkel szemben egyre tudatosabban megfogalmazódó igény. A tágabb kontextus azonban csak részben tükrözi ezeket a törekvéseket. A magyar közoktatási intézményekben működő menzák számára előirányzott alapelv, hogy – jelenleg – 60%-ban rövid ellátási láncból származó alapanyagokat használjanak, a rövid ellátási lánc definíciója azonban számos kiskaput rejt a távolabbról érkező termények és termékek besorolására. Ez részben kényszer is, mert a magyar agrárium korlátozottan felkészült a környezettudatos megoldásokra. A lokális gazdaság a menzák szintjén sem tudja megoldani az alapanyagok biztosítását, nem tudják a szükséges mennyiséget biztosítani. Pozitív fejlemény viszont, hogy a menzákra irányuló kutatások és stratégiák figyelembe veszik a táplálkozási szokásokat, helyi, sőt családi szinten is, sokszor hangsúlyozva a hagyományos feldolgozási módok fontosságát.[i]
Az élelmiszerek származásán túl a fiatalokat komolyan foglalkoztatja a szállítás és a csomagolás mikéntje. Többen megállapították, hogy még mindig nagyon kevesen látogatják a csomagolásmentes üzleteket, vagy veszik igénybe a kosárközösségeket, amelyek a környezetbarát megoldások mellett árban is elérhetőbbé hozzák a jó minőséget. Sikerélményként élik meg azonban, hogy a nejlon- és műanyaghasználatot az ő korosztályuk már valóban redukálja, vászontáskákkal járnak, és ebben hatással vannak az idősebb családtagokra is. Ezt azért is szeretik kiemelni, mert ez az elv tükröződik globális szintű, jogilag szabályozott változásokban is, gondoljunk pl. a különböző üzletláncok csomagolási szigorításaira, a lebomló műanyag használatára, vagy az egyszer használatos nejlon bevásárlószatyrok fokozatos redukálására. A műanyaghasználat ellenében terjedő papírtermékeket szintén rosszallással fogadják. A kávézókban, éttermekben egyre gyakrabban megjelenő papírpohár és -tányér felhasználást egy másik, káros véglet felé történő elmozdulásként értékelik.
Generáció(k é)s szemléletmódok
Sok fiatal utal rá, hogy a szülők generációja nem érzi át a környezeti válság mélységét, inkább apatikusan vagy szkeptikusan állnak hozzá, és eltúlzottnak érzik a probléma nagyságát, afféle felkapott trendnek. Ez összhangban van a szakirodalmi adatokkal, miszerint a Z generáció szüleinek korosztálya „ökotudatlanságában” szocializálódott. Őket olyan trendek sodorták és lelkesítették, amelyek a környezet ember szolgálatába állításának korábban soha nem látott mértékét voltak képesek növelni gyors technológiai újításokkal, ezáltal jobb-létet biztosítva a világ számos részén. A műanyag is fénykorát élte, „divat” lett pet palackos vizet, üdítőt inni, „ciki” lett bizonyos, pl. otthon varrt, felújított ruhákat hordani. A szülők nemzedéke testesíti meg a felelőtlen környezetszennyezést, még ha ezt nem is tudatosan tették. Egyes fiatalok szerint az idősebb generációk környezeti ignoranciája főként információhiányból fakadhat, de motivációjuk sincs a mélyebb megértésre. Éppen ezért sokan a nagyszülők korosztályával éreznek egyfajta sorsközösséget, akik szintén komoly válságokkal és kihívásokkal néztek szembe. És, bár a környezeti krízis újkeletű probléma, az ő életmódjuk sok szempontból megfelelt a jelenlegi, ökotudatos életmód elvárásainak. A nagyszülők nemzedékével kapcsolatban gyakran elevenítettek fel olyan emlékeket, amelyek a hulladéktermelés ellenpéldái, mint például a kiürült tejfölösdobozokban történő palántanevelés. Talán ennek a nosztalgiának is köszönhető, hogy sokan, egy nemzedéket átugorva, a nagyszülőktől tanulnak mindennapi, környezetkímélő praktikákat: otthon előállítható tisztitószerektől a ruhák varrásán, javításán át a főzésig, ritkább esetekben (és vidéki környezetben) akár a kertgazdálkodásig vagy a háziállatok gondozásáig. A nagyszülők hagyományainak felelevenítéseként beszélnek sokan a házi komposztálásról, még régebbi gyakorlat aktualizálásaként pedig a permakertről.
Végül, a klímaválság generációs vonatkozásainak egy érdekes aspektusát kell megemlíteni, amire szintén többen rávilágítottak. A generációs különbségeket a Z generáció az alfák felé is élesen érzékeli. Ők még többet beszélnek és tudnak (!) a témáról, még szorongóbbak, és nem véletlen, hogy „a környezeti aktivizmus arca ma egy 16 éves lány, aki bárki lehet, tehát nem feltétlenül Greta Thunbergre kell gondolni” – ahogy az egyik diák fogalmazott. Ez a gondolat megerősítést kaphat az ökofeminizmusból mint trendből, illetve a szakirodalmi adatok szintén alátámasztják ezt a nőiséghez is erősen kapcsolódó jelentéstartományt. Miként a környezetet nem kizsákmányoló technikák esetében, ebben a több fiatal által érzékelt gender aspektusban is tetten érhetők nagyon régi, vallási elképzelésekbe is ágyazódó gondolatok.
A fiatalok sokat gondolkodnak és beszélnek a klímaválságról és igénylik az erre vonatkozó információt. Többen említették, hogy szeretnének a témáról több tartalmat olvasni és hallani. Örömmel tudatjuk, hogy idén megjelent Környezeti kérdések, közösségi válaszok. Humán környezettudományi olvasókönyv. Farkas Judittal, a könyv egyik szerzőjével és szerkesztőjével készült beszélgetés összefoglalóját a következő cikk mutatja be.
Tamás Ildikó
HUN-REN BTK NTI
[i] Az információkért köszönet Báti Anikónak (HUN-REN BTK NTI)
This article was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.
About Post Author
