EPER Season 2020–2023. – Főszerkesztői gondolatok múltról és jövőről.
„Kedves Tamás, gratulálok a nyakadba szakadt feladathoz, amiben magad is aktívan alakíthatod a magyar rádiózás történetét!”
Így adta át az EPER Rádió főszerkesztőségét Hargitai Henrik 2020 július elsején. Kértem, hogy ezt ősszel tegyük nyilvánossá, mivel addig számos feladatot el kell végezni. Tapasztalt rádiósként vagy „látnokként” már ekkor figyelmeztetett, sosincs olyan, hogy minden a helyén van: „ez pont egy életig tart, de legalábbis addig, amíg a rádiónál vagy, egy rádió sosincs kész.”
Valóban úgy tűnik, hogy ennek sosem lesz vége. Mégis időnként – ha nem is a tervek szerint – érdemes áttekinteni a távokat és érákat. Akkoriban pedig még nem is gondoltuk, hogy számunkra (is) egy hosszú 2020 következik.
Az Első Pesti Egyetemi Rádió 2004 őszétől folyamatosan működik, már szinte egyedüli kisközösségi rádióként, profilja és társadalmi missziója alapján pedig egyedüliként. Európában már inkább nagykorú, a tengerentúlon hamarosan az. Megszámlálhatatlan egyetemi hallgató ismerte meg itt tanulva, rádiózva, hallgatva vagy podcastet készítve.
Egyidős Magyarország Európai Uniós tagságával, a Facebookkal, a sorkatonaság megszűnésével, a Spirit és Opportunity robotokkal, amelyek egykori víz jelenlétét találták a Marson. Ami engem illet, az EPER indulásakor én még nagyapám szalagos magnóját figyeltem és a születésnapomra kapott kazettásmagnóra próbáltam a jobb zenéket felvenni a rádióból.
Az EPER mindjárt (ha még nem az) egyidős lesz a friss egyetemistákkal, akik nálunk tanulnak majd hangkultúrát, tartalomkészítést, felelős és független újságírást.
Az elmúlt három évben – a világtörténelmi eseményeken túl – a Rádió számos ponton alakult és alakítottuk mi is. Elnyertük újra a 97.0-s kisközösségi frekvencia használati jogosultságát, számos rádiós/podcast műsort indítottunk, új formátumokat fejlesztettünk és erős partnerségeket hoztunk létre.
Néhány adat ebből az időszakból: több, mint harminc hangkultúrához és tartalomkészítéshez kapcsolódó egyetemi órát tartottunk, százezer alkalommal sugároztunk különböző hanganyagokat, közel harminc új műsort és podcastet indítottunk vagy támogattunk szakmailag és technikailag, ami közel háromszáz új epizódot jelent és több, mint ötszáz cikket publikáltunk a honlapunkon.
Nálunk készültek olyan pionír műsorok, amelyek elsőként foglalkoztak régészettel, a brazil-magyar kultúrával, mémekkel, joggal és irodalommal, illetve videójáték architektúrával.
Velünk készült Magyarország első, csak természethangokból álló „zenei” albuma, az ELTE első tudományos és hallgatókat segítő podcastje, valamint Daniel Defoe: A londoni pestis rádióváltozata „A karantén” címmel, számos más egyedi tartalom mellett.
Azon túl, hogy az EPER az elmúlt közel húsz évben működött és működni tudott, változott és változni tudott, azt gondolom, legfontosabb tevékenysége, hogy egyetemi és rádióhallgatóit, önkénteseit szólni, alkotni, magukat és a világot jobban megismerni segítette.
Mindez – ahogy ezen sorok megírása – nem jöhetett volna létre az előző korszak és annak munkatársai, alkotói, önkéntesei és partnerei nélkül. Hálásan köszönöm, köszönjük nekik.
A hosszú 2020-at ezennel örömmel lezárom. Az előttünk lévő új korszakba pedig navigáljuk együtt az EPER Rádiót. Ennek pedig kezdőakkordja lesz a frissen indult PERSPECTIVES Európai Unió által támogatott projekt, amelyben egyedüli magyar résztvevőként közép-kelet-európai partnereinkkel fogunk hazai és nemzetek közötti tartalmakat készíteni.
Ne feledjétek: csak a hangotok és a csend van. És ennyi éppen elég.
Köszönöm.
Jamriskó Tamás
About Post Author
