Mi haszna a szegénységnek? – Hogyan vonul ki az állam a szociális ellátátórendszerből? 2. rész

Miért lehet hasznos a hatalommal rendelkező társadalmi csoportoknak a szegénység megléte, s miként garantálja a szegénység fenntartását és újratermelődését szegények tömegeinek felosztása „érdemes” és „érdemtelen” szegényekre? Cikksorozatunk azt mutatja be, hogyan vonul ki a magyar állam a szociális ellátórendszerből a jogszabályi környezet folyamatos és módszeres megváltoztatásával, s miért jelenti ez a gondoskodó jóléti állam tudatos felszámolását. 

A társadalmi észlelés jellemzően különbséget tesz „érdemes” és „érdemtelen” szegények között. A társadalom által „érdemesnek” tartott rászorulók önhibájukon kívül szegények, például krónikus betegek, balesetet elszenvedők, kisnyugdíjasok, akik „megérdemlik” az állami-társadalmi támogatást. Ezzel szemben „érdemtelen” szegények például azok, akik nem a munkahely hiánya vagy munkaképtelenségük miatt munkanélküliek, hanem mert munkaképességük ellenére nem vállalnak – többnyire rosszul fizetett, presztízs nélküli – munkát (azaz „lusták”, „munkakerülők”), akik állami és önkormányzati támogatásokból, segélyekből élnek („az államon élősködnek”), akik fiatalkorúként, esetleg még kiskorúként (ráadásul házasságon vagy tartós élettársi kapcsolaton kívül) szülnek gyereket, akik alkohol- és/vagy kábítószerfüggővé válnak, továbbá az „utcai bűnözés” elkövetői. E felfogás szerint az ő anyagi szegénységük intellektuális és erkölcsi szegénységükből, „fogyatékosságukból” következik, és nem rendszerszintű okokra vezethető vissza, mint amilyenek például a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek, az alacsonyan képzettek alulfoglalkoztatottsága, a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége, a szociális védőháló gyengesége, az ellátórendszer hiányosságai, az oktatási mobilitás teljesületlensége vagy a szegregáció. Másképp fogalmazva e felfogás szerint a szegénység és annak újratermelődése elsősorban nem strukturális (gazdasági, társadalmi, jogi, politikai), hanem kulturális hatások, sajátos életmód, deviáns viselkedés és elhibázott egyéni döntések következménye. 

A halálbüntetéstől a dologházakig

Az „érdemes” és „érdemtelen” szegények megkülönböztetése legalább az 1597–98-ban és 1601-ben hozott angliai szegénytörvényekig (Act Poor Law) vezethető vissza, amikor is a bevezetett szociális segély jogosultságát igyekeztek korlátozni, hogy az „ingyenélő”, „dologtalan”, „potyázó” „segélyturisták” hozzáférését megakadályozzák vagy korlátozzák. „Érdemesnek” találtattak az árvák, özvegyek, rokkantak, munkaképtelenek, utóbbiak persze csak akkor, ha egyetlen közeli hozzátartozójuk sem volt, aki gondoskodni tudott volna róluk. „Érdemtelennek” bizonyultak a csavargók, koldusok, prostituáltak, bevándorlók, bűnelkövetők, vagyis deviánsnak minősített „felforgatók”. A segélyezésre való jogosultságot megalázó eljárás során kellett igazolni, a nyilvántartásba vett kérelmezők listáját kifüggesztve közszemlére tették. A gondoskodás megszervezése a községek és egyházak kötelessége volt, pénzügyi forrása a községek által kivetett szegényadó. Az adóteher nagyságát attól tették függővé, hogy hány szegény élt a község területén, feloldhatatlan feszültséget teremtve „adózók” és „eltartottak” között. (Persze ez is komoly előrelépésnek tekinthető ahhoz képest, hogy VIII. Henrik uralkodása alatt állítólag 72 ezer csavargót és koldust végeztek ki.) A szegénytörvény 1834. évi módosítása (Poor Law Amendment Act 1834) már ennyire sem volt „bőkezű”. A betegeket, munkanélkülieket, „nyomorékokat”, „szellemileg visszamaradottakat”, árvákat a „szegénytörvények Bastille-jai”-ként emlegetett dologházakba kényszerítették, ahol élelem és szállás fejében értelmetlen, gazdasági hasznot alig hozó munkára kényszerítették őket. 

Twist Olivér a dologházban
(Forrás: Wikimedia Commons / James Mahoney)

Ezek a moralizáló értékítéletek, a szegények nem-szegények (jobb helyzetűek) általi megbélyegzései Herbert J. Gans német származású amerikai szociológus szerint azért élnek mindmáig velünk, mert a társadalmakban az „érdemtelen szegénységnek” számos pozitív (gazdasági, szociális, érzelmi, kulturális, vallásos, politikai) funciója van – vagyis a társadalmi rendszer egyes tagjai vagy szektorai számára hasznos.

Az „érdemtelen szegénység” funkciói

Az „érdemtelen szegények” azok, akik elég magasan képesek tartani a munkanélküliségi arányokat ahhoz, hogy a keresetek alacsonyan maradjanak, így alulfizetett munkájuk arra használható, hogy kiszorítsa a magasabb bérért foglalkoztatottakat. Ugyanakkor ők is helyettesíthetők (újonnan) bevándorlókkal (újabb „érdemtelenekkel”), akik jellemzően még alacsonyabb munkabérért vállalnak munkát akár hosszabb munkaidőben, s akiket rá lehet bírni arra, hogy szerződéses alkalmazáson kívül vállaljanak munkát, így a munkáltató megtakarítja a formális foglalkoztatással járó adók és járulékok összegét. (Ez természetesen nem csupán a bevándorlókat érinti.) Az „érdemtelen szegények” legitimálják a társadalmi rétegződést: hiszen ha a legalul lévők (Gunnar Myrdal Nobel-emlékdíjas svéd közgazdász fogalmával: underclass) „definíciószerűen érdemtelenek, s fölöttük mindenki érdemes, ezzel morális éthoszt adunk az osztálytagozódásnak, s ez segít igazolni a hierarchikus elrendeződést”. (Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”.) Az „érdemes szegények” valamivel feljebb léphetnek, ha hajlandók elfogadni a rosszul fizetett, presztízs nélküli munkákat és pozíciókat. Az „érdemtelen szegények” fontos szerepet töltenek be a társadalmi normák fenntartásában: ha ők „lustasággal vádolhatók, közvetetten segítenek igazolni a munka éthoszát; ha csak a csonka család juthat jóléti segélyhez, ez megerősíti a teljes család polgári ideáljának legitim voltát”. 

A jótékonyság gyakorlása a keresztény egyházaknak külön járulékos intézményi szerepet juttat, a tradicionálisan egyházi szociális ellátási funkciók megőrzésén kívül az „érdemtelen szegények” megmentésének lehetősége nem csupán keresztényi jócselekedet gyakorlására ad alkalmat, hanem megtéríthetőségük lehetőségével missziós feladatot is elláthatnak, jócselekedeteik mellett híveik számát is gyarapítva. Ráadásul az adomány nem jár, csupán adható. Nem rendszeres juss, hanem alkalmi alamizsna. 

(Forrás: flickr.com / Jeff Langcaon)

A szegények lepusztult lakókörnyezetei könnyen kisajátíthatók: akár úgy, hogy ide szorítják be/ki a hajléktalanokat, akár úgy, hogy itt ellenőrizetlenül hagyják a kábítószer-kereskedelmet vagy a prostitúciót, így mentesítve a jobb helyzetű társadalmi csoportok  lakta övezeteket. Vagy a szlömökbe (slum) telepítenek olyan intézményeket (büntetés-végrehajtási intézetet, javítóintézetet, pszichiátriai betegek otthonát, elvonót, hajléktalanszállót, nappali melegedőt, éjjeli menedékhelyet, szeméttelepet stb.), amelyeket a magasabb társadalmi státuszú állampolgárok a szomszédságukban nemkívánatosnak tartanak. De a nyomornegyedek „rehabilitációja” alkalmat adhat arra is, hogy a szegényeket más negyedekbe telepítsék, s így megváltoztathassák a helyi lakosság társadalmi összetételét. Vagyis nem a szegények rehabilitációjáról van szó, csupán a városrész fejlesztéséről: a lakónegyed életszínvonala nő, de magasabb státuszú újonnan beköltözők által, a korábbi lakók életszínvonala stagnál vagy még rosszabbá válik lakóhelyük kikényszerített elhagyásával. 

Az „érdemtelen szegények” kiválóan alkalmasak a bűnbakképzésre is, hiszen „élősködnek” az államon, „terhet” jelentenek az adófizetők számára, a „megélhetési bűnözők” fenyegetik a közbiztonságot, „morális hiányosságaikból” fakadó „erkölcstelen”, „deviáns” viselkedésükkel veszélyeztetik az uralkodó normákat, így a fennálló társadalmi rendet. A társadalom így az arctalan rendszerek, a bürokratikus intézmények, a láthatatlan hatalom helyett a jól érzékelhető „érdemtelen szegények” ellen fordíthatja indulatait, a döntéshozók helyett az (el)szenvedőkre zúdítva haragját; a felelősséget a láthatatlan, megragadhatatlan (és túl hatalmas) elkövetők, elnyomók helyett a látható, megragadható (és gyenge, elesett) áldozatokra, elnyomottakra hárítva. Előítéleteikben éppúgy cserél helyet ok és okozat, mint ahogy anyagi és társadalmi helyzetük forrásának és következményének megítélésében: nem úgy tartják, hogy a szegénységből következhetnek bizonyos, az uralkodó normák által deviánsnak (és ezzel egyúttal mindjárt kártékonynak) tekintett viselkedésformák – amelyek valójában a reménytelenség és kilátástalanság érzésével szembeni megküzdési, sőt túlélési stratégiák és az objekítv életfeltételekhez alkalmazkodó habitus, esetleg a „megélhetési bűnözés” –, hanem úgy, hogy ők eleve deviáns és bűnelkövető magatartásuknak, sajátos szubkultúrájuknak köszönhetően szegények. A nem-szegények (jobb helyzetűek) az „érdemtelen” és „erkölcstelen” nélkülözők morális elítélésével egyúttal saját elkülönbözésüket, érdemességüket és erkölcsösségüket is állítják.

Cikksorozatunk harmadik részében azt mutatjuk be, az „érdemes” és „érdemtelen” szegények megkülönböztetése hogyan jelenik meg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény 2022. évi módosításában, s ez milyen felelősséget és kötelességeket ró az egyes magyar állampolgárokra és hozzátartozóikra. 

Felhasznált irodalom

Albert-Lőrincz Csanád: Szociálpolitikai alapok és a jóléti perspektívák térvesztése. Kolozsvár: Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 2017. 

BBC History Magazin: Több mint 400 éves a munkanélküli segély. (2024. 01. 08.)

Gans, Herbert J.: Mire szolgálnak az érdemtelen szegények? – avagy a legalsó osztály szerepe Amerikában. Esély, 1992/3: 18–31. 

Vraukó Tamás: Az angliai szegénytörvények, 1834–1914. Klió, 1994/1: 94–101.

Szűcs Gábor

This article was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.

A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.

About Post Author

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.