Jog és irodalom XIV. – Albert Camus: Az első ember
Algíri szegénynegyedből jutott el a párizsi Nobel-díjig a neves francia szerző, Albert Camus. Ebben az önéletrajzi művében iskolapéldáit látjuk az integráció kérdésének, a kultúra vesztés és egy idegen közeg kultúrateremtő erejének, amelyek mind gyökereiben hordozzák a jogtudat kérdését is. A befejezetlen kézirat annak a gépkocsinak a csomagtartójából került elő, amelyben Camus 1960. január 4-én életét vesztette. De csak harmincnégy évvel a baleset után jelent meg. Először azt tanácsolták özvegyének, hogy ne jelentesse meg, mert politikai szempontból csak további hátrányok érnék a szerzőt. A szöveg nagyon személyes, a szerző további munkára vonatkozó megjegyzéseivel van ellátva. Hátrahagyott jegyzetként, vázlatként aposztrofálják, az olvasó ennek ellenére úgy érzi, kész művet tart a kezében. Két nagy részből áll, ezek címei: Az apa keresése, A fiú vagy az első ember, illetve Jegyzeteket is találunk benne.
Rácz Anna beszélgetőtársa ezúttal Darák Péter, a Legfelsőbb Bíróság bírája, az ELTE ÁJK Pénzügyi Jogi Tanszékének egyetemi docense.
Hangtárunkból meghallgatható és letölthető:
About Post Author
