Glossza 37.: Test, halál, holttest
A halottól vagy a haláltól félünk jobban? Vajon mit érez egy régész, amikor feltár egy csontvázat? Hogyan és milyen céllal alakultak ki az antropológiai és anatómiai gyűjtemények?
A Glossza 37. epizódjának vendégei Kalla Gábor, az ELTE Régészeti Intézetének egyetemi docense, asszírológus, akinek a kutatási területe az ókori Elő-Ázsia régészete, valamint Baksa Gábor, a Semmelweis Egyetem oktatója, az intézet Anatómiai Múzeumának munkatársa, a holttestek anatómiai és oktatási célú felajánlásának orvosszakmai felelőse.
Az emberi testhez való viszony az emberré válásától fogva jelen van, azonban az ahhoz való viszonyulások kulturálisan hihetetlenül eltérőek. Vannak olyan kultúrák, ahol távol helyezik a halottakat a lakott világtól, és van, ahol a lakóházakban temetkeznek, azaz a hallottak továbbra is részesei maradnak az élők világának. Míg a korai társadalmak integrálták az elhunytakat, a felvilágosodás korától a test egyre inkább elvált a természettől. Ennek eredményeképpen ma már jellemzően kizárjuk a halottakat a mindennapi életünkből néhány ünnepi alkalomtól eltekintve. Miután a halál pillanatát is egyre ritkábban éljük meg, így az sokkal megdöbbentőbbé válhatott az idők során.
A modernitás és a felvilágosodás abban is fordulópontot jelentett, hogy ekkor alakultak ki a modern antropológiai és anatómiai gyűjtemények elődei. A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének Anatómiai Múzeuma magángyűjteményként indult. Az eredeti funkciója az volt, hogy az orvosképzést segítse, így a mostani gyűjtemény is elsősorban medikusoknak érhető el, de a múzeum időpontegyeztetéssel érdeklődők számára is látogatható. A gyűjtemény alapjainak hagyományosan a II. József császár által adományozott viaszmodelleket tartják. A császári adományok egyik leghíresebb darabja egy teljes női test nyirokereit ábrázolja, amely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban van. Maguknak a preparátumoknak a gyűjtése Lenhossék József idejében kezdődött, aki 1859-ben vette át az anatómiai tanszék vezetését.
Bár a test a régészet számára számos információt rejt, ma már az antropológiai és DNS vizsgálatok sokkal inkább jelen vannak ezen a tudományterületen. Ezért jelenleg az etikai kérdések mellett a fő probléma a gyűjtemények újrafelhasználása ebből a célból. Lehet-e például DNS mintákat venni, ha azt egy nagy vitatott kérdésre: eredet vagy területi jogok igazolására kívánják felhasználni? Ez Európában kevésbé, de Afrikában és Amerikában igazán érzékeny területet jelent. A mintavétel nehézségei mellett a másik nagy dilemma az emberi test maradványainak etikus bemutatása. Miután az etikai elemekre egyre érzékenyebbé váltunk, még inkább elemi kérdésnek mutatkozik az, hogy a régi idők emberi maradványait milyen érzéssel kezeljük, hogyan tároljuk, és milyen módon mutatjuk be.
Fotók: Szilágyi Adrienn
Az adás szerkesztői: Mende Balázs és Szilágyi Adrienn.
További képek honlapunkon találhatók.
További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
Az epizódokat az EPER Rádió együttműködésben az ELKH BTK-val publikálja.
A műsor a Spotify csatornáján is meghallgatható:
About Post Author
