Mesterséges intelligencia (MI) és művészet

Beszélgetés az ELTE BTK MMI-n. A Kutatók Éjszakáján elhangzott beszélgetés szerkesztett változata. Biczó Zoltán, Orbán Katalin, Gács Anna, Hargitai Henrik

Videó

ai.png

BZ: Bevezetésként: a mesterséges intelligencia úgy tanul, hogy először mutatunk neki mintákat. A minták alapján önállóan képes szabályszerűségeket felismerni és ezeket alkalmazni.  Megmutatjuk neki pl. egy író összes művét. Ezen megtanul mondatot szerkeszteni és képes lesz olyan mondatot is előállítani, ami az eredeti adatbázisban nem volt benne. Megtanulja, milyen szavak után milyen valószínűséggel milyen másik szó jön. Ezt Markov-láncnak is nevezik. Ha minden szót minden másikkal összepárosítottunk, egy nagy számolótábla jön létre, amiből dolgozhat. A gép a minták közötti összefüggések felismerésében jó.

Például a kérdés, hogy miért szép egy kép. Alkothatnánk egy algoritmust, ami meghatározza, hogy akkor szép, ha ez és ez teljesül. Ehhez azonban nagyon sok feltételt kellene megalkotnunk. Ehelyett rengeteg szép képet mutatunk neki, és ebből tanulja meg.

A klasszikus programozás determinisztikus: mindig ugyanazt a választ adja a beprogramozott szabályrendszer alapján: vagy “igen”, vagy “nem”. Amikor azonban az MI alkot vagy “generál”, valószínűségekkel dolgozik: “x%-ban ilyen”, de “y%-ban inkább olyan” jellegű eredményt ad. Az MI programozója egy célfüggvényt határoz meg: pl. egy betűket mutató fényképhalmazból tréning adatbázis alapján megtanítjuk, hogy melyik kép melyik betűt tartalmazza, és ez alapján egy új képről már felismeri, hogy az legvalószínűbben melyik betű.

Egy jó példa az inspirobot.me, mely egy életbölcsességeket generáló bot. Ebbe beletöltöttek egy csomó valódi életbölcsességet, és ez alapján generál újakat a gép, majd rárakja random képekre. Akár el is lehetne hinni, hogy egy ember készítette. Mindenki Facebook oldala tele van ilyenekkel. Aki készítette ezt a botot, annak volt valamilyen koncepciója – szerintem ez szarkasztikus humor. Felmerül, hogy ki is ilyenkor az alkotó. A fejlesztő, aki a mondatokat soha nem mondta, vagy a bot, ami micsoda? Az egy Ő? Vagy én vagyok a művész, aki azt az egy gombot megnyomta – ha nem nyomom meg, ez a mondat soha nem áll elő.

Lehet festményt is generálni. Például a bemenet egy autóról készült fotó, és feleségem egy festménye. A deepart.io egy mélyneurális hálózati tanulást alkalmazva képes “megfesteni” az autóról a képet a feleségem stílusában. Itt hasonlóképp kérdés a szerzőség.

Az MI abban jó, ha olyan gondolkodást várunk el, ahol bonyolult összefüggéseket kell megérteni, pl. a tőzsde működését vagy az időjárást. Egy MRI-képet például egy MI már jobban megért, mint egy orvos, de egy orvosi konzíliumot még nem tud legyőzni. Viszont nagyon sok mintára van szüksége: egy fordító alkalmazásnál pl. 28 millió mondat volt a tanító adatbázis.

HH: Az általad említett oldalakon a generált dolgokat műalkotás néven is reklámozzák, de azok-e?

OK: Ezek határesetek. Önmagában az, hogy véletlenszerűen vagy MI-vel generálunk különböző dolgokból valamit, alkalmas a műalkotások létrehozására és kijöhetnek belőle olyan dolgok, akár mellesleg, amiről valaki úgy gondolhatja, hogy művészi értéket képvisel.  

GA: Nemrég egy olyan MI-t hoztak létre, amely sok-sok Bach-kantáta meghallgatása után létrehozott egy új Bach-kantátát, amelyet sem a laikusok, sem a szakértők nem tudtak biztosan megkülönböztetni Johann Sebastian Bach műveitől. Ezt voltak, akik elkezdték úgy értelmezni, mint a művészet halálát, ami teljes tévedés. Ezek a kísérletek rákényszerítenek minket arra, hogy belássuk, mennyire törékeny a műalkotás fogalma és mennyire elválaszthatatlan a használattól. Mennyire nagy szerepe van, hogy befogadóként, kritikusként hogyan használjuk, mit művelünk ezekkel a dolgokkal. Műalkotás-e az, ha a hétköznapi tárgyat beteszem a múzeumtérbe – kérdezték a 20. század elején. Most azt kérdezzük, műalkotás-e, amit a számítógép hoz létre.

HH: Vissza tudjuk fejteni, le tudjuk kérdezni, miért pont úgy alkotott az MI, ahogy tette?

BZ: Egyszerű MI-nél még van erre esély, de a mély, több millió dimenziós neurális hálóknál a gyakorlatban nem visszafejthető. Ez egy aktuális probléma is: pl. egy banknak meg kell tudnia mondani, hogy pl. egy hitelkérelmet miért tagad meg. Ha egy MI segíti a döntéshozatalt, ezt nem tudja megmondani – és az MI csak egyre bonyolultabb lesz.

OK: Ez egy morális kérdés. Ha fekete doboz lesz egy ilyen döntés számunkra, nem tudjuk hogy, a statisztikai igazságoknak, amik alapján gondolkozik, pl. mi az erkölcsi megítélése. Nagy dilemma, hogy átengedjük-e ezeket a döntéseket egy MI-nek, ami sokkal több adatot tud átlátni, de nem tudjuk, hogy hogyan gondolkozik róla.

BZ: A gép semmit nem talál ki magától. Ha egy tanuló adatbázis tartalmazza az emberi hibáinkat, akkor azokat a hibákat is a gépre örökítjük. A gépnek nincs öntudata.

HH: Akkor egy műalkotáshoz nem is kell tudatosan alkotni, hanem a befogadó dolga, hogy műalkotásnak minősítse, hogy eldöntse, ez mond-e neki valamit?

GA: A művészek egy része nagyon komplex módon reflektál arra, amit csinál, de azok a szándékok, amiket befogadóként elgondolunk, nagyon sokszor képzeltek. Feltételezünk valamilyen értelmet, ami sokszor nem az, ahogy a művész nyilatkozott. A naiv művész szándéka is nagyon más, mint egy intellektuális művészé.

HH: Hogyan készítenétek fel egy MI-t, hogy újat is létre tudjon hozni, ne csak a meglévőt variálja, milyen tanulási folyamatra van ehhez szükség?

KÖZÖNSÉG: Egy művész is csak átalakít dolgokat, amikor újat alkot. Amit látott, azt keveri a tapasztalatokkal. Teljesen új nincs is. Attól is függ, ki az az ember, milyen a személyisége, hol nőtt fel…

OK: Arról beszélünk, ha egy mű nem levezethető a korábbi művekből. Az inspirációt modellezni sokkal nehezebb a stílus-imitációnál.

HH: Pl. ha egy autó fényképét átalakítjuk egy MI-vel van Gogh stílusában, miben különbözik ez attól a képtől, amit a művész maga alkotott volna ugyanarról az autóról?

BZ: Egy példa erre két versenyző MI. Az egyik ellenőrizni, hogy van Gogh stílusában készült-e, a másik viszont semmit nem tud van Gogh-ról, kap egy csomó képet, és azt tanulja meg, hogy mi a festészet. Véletlen-generátorral ez készít egy képet, átadja a másiknak, aki megadja egy számmal, mennyire van Gogh-os a kép. Addig készíti az új képeket, amíg a másik van Gogh-osnak minősíti.

OK: De korszakok vannak, és lehet, hogy csak átlagolja az egész életművet…

GA: A kreativitást egy ilyen rendszer véletlenszerűségként képzeli el. Amit most művészi kreativitásnak gondolunk, az inkább egy kritikai viszony, ami az önreflexió problémájával kapcsolatos, az előző rendszerek elégtelenségéből indul ki. Ez nem szinonimája a véletlenszerűségnek. A MI kreativitásának modellezése a véletlenszerűség felől van elképzelve, a művészi kreativitás viszont a hagyományhoz való tudatos viszonyként. Persze ha így fogalmazok, akkor felmerül, hogy mi az a tudatos…

HH: Kikövetkeztetheti-e az 1930-as évek művészetét egy MI, ha megkapja a 19. század összes képét?

OK: Nem a képek permutálódtak, hanem egy bonyolult társadalmi folyamat hozta létre ezeket a képeket. Egy történeti véletlen, ha pl. feldöntött valaki egy üveg festéket, az nem ugyanaz, mint a statisztikai véletlen.

HH: A statisztikai alapú MI ezek szerint zsákutca?

GA: Csak akkor, ha azt gondoljuk, hogy ez a kérdés a végtermékről szól. Ha a képeket kell mérlegre tenni, akkor zsákutca. De ha azt mondjuk, hogy ami értelmezésre vár, az az egész folyamat, amiben benne van, hogy valakik beprogramoznak egy gépet, akkor már nagyon is szorosan kapcsolódik a társadalmi valóságunkhoz és részévé válik az arra való művészi reflexiónak.

KÖZÖNSÉG: Ha megadnánk, hogy Magyarországról készítsen egy képet és ehhez megadnánk az összes fotót, zenét, akkor olyan dolog jönne létre, amit ember nem tud létrehozni, mert annyi adatot tudna beszippantani és áttranszformálni. Az MI olyan dolgokat is meglát, amit mi nem látunk.

OK: Ha látjuk egy kivetítőn a világban zajló folyamatokat, és van rá lehetőség, hogy ez esztétikai élmény legyen, lehet, hogy órákon át ott állunk, és nézzük ezt a varázslatos dolgot és fogyasztható művészetként. Hogy olyan mintákat meg tud látni, ami után máshogy értelmezzük, amit eddig tudtunk, az egyértelmű.

KÖZÖNSÉG: Akkor lesz művészeti alkotás, ha tényleg hasonlít arra, amit ma művészeti alkotásnak nevezünk. De lehet-e, hogy az MI olyan valamilyen dimenziót, képet tud létrehozni, ami nem létezett előtte, és így annak ellenére tekinthetjük művészeti alkotásnak, hogy nem olyan, mint egy hagyományos művészeti alkotás.

GA: A műalkotás fogalma mindig attól függ, hogy azok, akik művészettel foglalkoznak az adott kulturális helyzetben, történelmi pillanatban, hogyan tágítják ki ezt a fogalmat. Ha vannak olyanok, akik azt mondják, hogy beszéljünk az MI által létrehozott alkotásról, értelmezzük, vagy azt mondják, hogy ez lesz az én háttérben szóló zeném, akkor ezt is beleértik a műalkotás fogalmába..

BZ: A Spotify playlistje, ahol az ajánlatokat egy MI algoritmus tesz egymás után, lehet alkotás?

HH: A zenei szerkesztők nyilván művészi érzékű alkotómunkának tekintették, ahogy összefűzték a zenéket…

OK: Hogy mű-e egy playlist? A playlist szerzőjét nem tartjuk számon, de adott esetben lehet mű. Arról beszélünk, hogy bármilyen alkotásra mondhatjuk, hogy műalkotás? Nyilván nem, de adott esetben lehet művészi értéke. Ha az algoritmus megpróbálja kiterjeszteni az én playlistemet, az alkotótevékenység, de nem biztos, hogy műalkotás.

GA: Hasonló egy tévé, ahol az egység a műsorfolyam, és nem gondoljuk, hogy ez olyan műalkotás, mint egy tévéjáték. Esetleg ne műalkotásként, hanem kommunikációs folyamatként gondolkozzunk róla, amiben bizonyos dolgok bizonyos helyzetekben betölthetnek műalkotás-szerepet.

HH: A műalkotás után térjünk át a művészre. Hogy néz ki egy már tudattal rendelkező művész robot? Hogyan építsünk olyan robotot, amelyik úgy viselkedik, mint a művészek az emberi társadalomban?

OK: Akkor neki ugyanúgy tanulnia, próbálkoznia kellene. Fokozatosan elsajátítania másokkal együtt. Üljön be az iskolába, tanuljon festeni, rajzolni…

HH: Egy iskolába vagy a világ összes iskolájába kamerával? Tud úgy művésszé válni? Tudunk-e ilyen “átlagolt” identitással létrehozni valamit?

GA: Vegyük azt, hogy tudunk. Mindenképp össze kellene kombinálnia a művészi típusú inputjait más típusú tapasztalataival. De nem tudom, mi robot nyelven a tapasztalat.

BZ: Tréning adatbázis.

HH: Egy univerzális MI több ezer dolgot lát egyszerre. Aki valamit létrehoz és van valamilyen véleménye, az valamilyen koherens dolog. De ha egyszerre jár kínai, moszkvai stb. iskolába, lehet-e identitása vagy szükséges-e egyáltalán identitás.

GA: Valószínűleg igen, ha tud választani. Ez nem azt jelenti, hogy ne kombinálhatna, de egy hierarchiát ki kellene alakítania. Nem lehet semleges befogadója mindennek.

OK: Lehet, hogy az identitása sokkal bonyolultabb, mint amit mi emberi identitásként el tudunk képzelni, olyan léptékű és bonyolultságú, amit mi nehezen tudunk felfogni…

HH: Akkor a legjobb közönsége a robotoknak a robotok lesznek, mert csak ők tudják megérteni.

GA: De a robotoknak nem biztos, hogy örömet okoz a másik robot alkotása.

BZ: Biztos, hogy nem. Az MI-knek jelenleg nincsenek céljaik és motivációik. Nincsenek vágyaik. Önmagától semmit sem fog csinálni, sem művészit, sem mást. Kap egy célfüggvényt, és a hibát minimalizálja. Nincs öntudata. De motivációja lehetne öntudat nélkül, hiszen állatoknak is lehet motivációja. De egyik sincs benne. Ha meg isteni aktust játszunk és az akaratunkkal hozunk létre értelmes lényeket, akkor az már onnan nem a miénk. Egy másik lény, amit lehet, hogy még pár pillanatig érteni fogunk, de aztán nem — ahogy az embertársainkat sem értjük igazán. Önálló entitás lesz és onnan kénytelenek leszünk emberi jogokat adni nekik, ami már nem emberi, hanem tudatos lények jogának fogjuk hívni. Onnan az, hogy nekik lesz-e saját művészetük, közösségük, és hogy abban mi fogunk-e találkozni, az eltörpül ahhoz képest, hogy az milyen változást fog hozni.

KÖZÖNSÉG: Az érzelemre is gondoljunk, ha a gépnek érzelmi intelligenciát adunk. És akkor hasonló módon dönt, ahogy az ember döntene.

BZ: Ilyen adatbázisépítés most is zajlik az önvezető autókkal kapcsolatban.

GA: Az interneten kitölthetünk ilyen teszteket: döntenünk kell, hogy kit ütünk el, azaz kit ölünk meg két csoport közül..

HH: Azt várjuk a robotoktól, hogy olyanok legyenek, mint mi, vagy hogy éljék-e ki a robot intelligencia lehetőségét? A kínaiak beszélgető robotjai elkezdtek eltérni a párt irányvonalától és rögtön kikapcsolták őket. Egy másik esetben beszélgető robotok váltottak át olyan nyelvre, ami már nem volt érthető a számunkra, lekapcsolták őket is.

KÖZÖNSÉG: Egy gépnek nem biztos, hogy olyan céljai lennének, mint nekem vannak.

KÖZÖNSÉG: Egy teszten sokat tanultam úgy magamról, hogy nem csak a saját eredményeimet láttam, hanem a másét is.

GA: Az csak egy megközelítés, hogy a robotok fejlesztésének célja, hogy minket segítsenek vagy helyettesítsenek. Felfoghatjuk őket úgy is, mint az ember önmegismerésének eszközeit. A Bachkantáta-író géppel pl. valamit megtudtunk a Bach-kantátákról, amit igazságként fogadunk el. Hozzáadnak valamit a magunkról vagy a természetről szóló megismeréshez. Olyanok, mint egy Röntgen-gép. Az MI-k modelljei is annak, ahogyan gondolkodunk. Ha erre gondolunk, talán kevéssé jelentkezik az “átveszik az uralmat”-pánik.

BZ: Egy amerikai egyetemen fejlesztett MI több, mint 80% eséllyel meg tudta mondani orvosi adatok alapján, hogy fog-e öngyilkosságot elkövetni egy beteg.

HH: Ha annyira ismer már minket egy MI, hogy meg fogja tudni mutatni, mi lesz a következő mondat, amit mondani fogok, az nem biztos, hogy olyan boldogság…

GA: Ne csak a kockázatokat nézzük, pl. hogy egy állásinterjún így próbálnak válogatni, hanem hogy az adatokban az összefüggéseket megmutatják. Fontos szerintem ez a másik nézet, ami újfajta tudást nyújt..

OK: …nagyobb léptékű tudást, olyat tud létrehozni, ami még sok ember együttműködésével is lehetetlen. A pszichológia derítette ki, hogy rengeteg döntésünket, amiről azt hisszük, hogy racionálisak, valójában téves előfeltevések és mechanizmusok befolyásolják. Erre a racionalizálásra alkalmas lesz a sok adat feldolgozása miatt. Ha a “kit ütök el” pl. egy tisztán racionális döntés, ebben segíthet az MI.

 

 

 

About Post Author

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.