A divatszakma dilemmája: paradoxon az ökotudatos ruhagyártás?

A divatszakma megítélése sokak szemében negatív a ruhagyártás erősen környezettszennyező jellege miatt. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) egyre több divattervező teszi fel a kérdést: hogyan tud a divatszakma hozzájárulni a fenntarthatósági folyamatokhoz, a klímaválságról folyó érdemi kommunikációhoz? A ruhakészítéssel szorosan összefonódó környezettudatosság, a szemléletváltás fontossága, valamint a személyközi kapcsolatok jelentősége új horizontot nyithat.

Bár a ruhagyártás döntően ma is a fogyasztói társadalom emblematikus területe, a divatiparban egyre többen kapcsolódnak olyan trendekhez, mint például a környezetvédelem, a fenntarthatóság, az emberi jogi és érdekvédelmi törekvések, amelyek meghatározóak, vagy legalábbis érzékelhetőek lehetnek a tervezői munkától az előállításon és a marketingen át a vásárlói viselkedésig. Ebben a folyamatban számos elv válik fontossá a vásárlási preferenciáktól a tervezők, gyártók és forgalmazók ökotudatos szemszögéig. Köztudott, hogy az egyik legkiterjedtebb iparág a textil, illetve a ruházat előállítására szakosodott. Ebben a globális méreteket öltő előállítási, gyártási és kereskedelmi folyamatban dolgozik minden hatodik ember a világon. A népességszám ugrásszerű emelkedése, a társadalmi elvárások változása és a fogyasztás exponenciális növekedése globális mértékű problémákat generált, hiszen a ruhaipar jelenleg a második legkörnyezetszennyezőbb ágazat. A szennyezés három szegmenséről vagy fázisáról is beszélhetünk: az egyik az ipari eljárás során keletkező környezeti kár, a másik a szállítással és marketinggel járó ökológiai lábnyom, a harmadik pedig a felhalmozásból adódó mennyiségi felesleg, az el nem adott, illetve a fogyasztók által kidobott ruhák mennyisége. Az utóbbi abban is lemérhető, hogy az ezredforduló óta körülbelül 60%-kal nőtt az átlagos fogyasztó ruhavásárlása, ezzel együtt hozzájárulása a hulladékmennyiséghez.

A nagy trendekkel szemben kis léptékben ugyan, de megjelennek „ellentrendek” is, amelyek a ruhakészítést környezetkímélő és személyes keretekben értelmezik újra. Az egyre inkább individualizálódó társadalmi struktúrában az önkép megjelenítése, a saját stílus megtalálása és ehhez kapcsolódóan a viszonyulás egy-egy divatmárkához új kulturális jelenségeket hívott életre. Egyes tervezők komoly figyelmet szentelnek a vásárlóikkal történő interakciókra, és személyiségük, tervezői munkájuk komoly közösségszervező erővé válik. Egy adott brand tevékenységében nemcsak az esztétikai, elsősorban vizuális formanyelvet, illetve a konkrét termékre irányuló tervezői folyamatot kell látnunk, hanem egy sokkal összetettebb, nagyon izgalmas valóságkonstrukciót is, amely magában foglal életvezetési elveket, hitbéli meggyőződéseket, konkrét ügyeket, ami mellett szívesen áll ki valaki. A divat tehát korántsem korlátozódik a ruházatra és kiegészítőkre, azok előállítására, felhasználására vagy piacára. Ezúttal két tervező tevékenységébe pillantva azt járjuk körbe, hogy a magyar divatszakma képviselői hogyan vállalnak jelentős szerepet a klímaválsághoz kapcsolódó szemléletváltás alakításában, illetve a fast fashion elszemélytelenedett világával szemben miért fontos számukra a ruhakészítő és vásárló közötti személyes kapcsolat.

Csillag Zsuzsi és a Süel márkát alapító édesanyja, Csillag Zsuzsanna kötött ruhákat készítenek és forgalmaznak. Azon túl, hogy új jelentésekkel tudták telíteni a fenntartható ruhagyártást, közösségépítésben is egyedülállóak Magyarországon. A náluk készülő ruhákhoz nemcsak mosási, javítási tanácsokat adnak, maguk is vállalnak javítást, mert fontosnak tartják, hogy a ruha időtálló érték, így, ha baja esik, nem a kidobás és egy újabb darab beszerzése az egyetlen megoldás, hiszen sok minden megmenthető. A vásárlók széles körű bepillantást kapnak náluk a tervezési és gyártási folyamatba is. A külső és belső harmónia fontosságát hirdetik, a mentális egészségre vagy a környezettudatos személet erősítésére nemcsak konkrétan a ruháikkal próbálnak hatni, számos fontos ügy mellé állnak, és vásárlóikból mára valódi, egymást segítő közösség formálódott. A szélesebb közösséget az online platform köti össze, viszont számos, szűkebb körű offline rendezvényen vehetnek részt az érdeklődők, amely a közösségépítésen túl társadalmi problémákat állít fókuszba. Ismeretterjesztő és gyakorlati tudást adó programokat is kínálnak a fenntartható életvitellel, önismerettel, fizikai és mentális egészséggel kapcsolatban.

A fenntarthatóság a Süel honlapján is külön menüpontként szerepel, ahol a vásárlók érdemi információkat kapnak egyrészt arról, hogy honnan szerzi be a márka az alapanyagait, milyen projektek keretében hasznosítja a gyártás során keletkezett selejtet vagy maradék fonalat. Bár olyan ruhákat is terveznek, amelyek hulladékképződés nélkül állíthatók elő, időnként keletkeznek szálhibás, vagy más okból fel nem használt darabok is. Ezeken „Trash or treasure” kampány keretében időnként összegyűjtik, és kreatív, egyedi darabokat készítenek belőlük, majd pedig műhelyvásárokon vagy jótékonysági akciók alkalmával értékesítik őket. A fonalmaradékok sem kerülnek a szemétbe, óvodák, iskolák, ékszerkészítők kapják meg, így további alkotások alapanyagává lesznek. A fenntarthatóságot és a ruhák megbecsülését segítik elő a rendszeresen megrendezett „adok-veszek vásárok”, ahol a márka saját showroomjában biztosít helyet a közösség tagjainak a korábban náluk vásárolt, de már nem használt ruháik egymás közötti cseréjére vagy eladására. A Süel honlapja további tanácsokkal, azaz „tudatos Süel tippekkel” is szolgál a megfelelő szemlélet kialakításához, mint például:
• „Olyan ruhákat vásárolj, amiket legalább 30-szor felveszel!
• Válassz olyan termékeket, amelyek jól variálhatók!
• Részesítsd előnyben azokat a ruhákat, amiket szezonokon átívelve is viselhetsz!  [A fenti fotón például azt mutatja be Zsuzsi, hogyan alakítható egy nyári csipkefelső őszi/téli kiegészítővé]
• Válassz jó minőségű alapanyagokat.”

Zimits Andrea egyediségre törekvő művészi munkájával egyúttal értékmentő tevékenységet is végez. Már haszontalannak tűnő, vagy éppen elfeledett, félrerakott tárgyak: csipkedarabok, kiselejtezett ruhák, régi gombok és háztartási textilek kelnek életre ruhakölteményeiben csodás, történetmesélő kompozícióként. A környezetkímélő, fenntartható divat eszméjének egyik legikonikusabb képviselője, aki a ruhákon keresztül megvalósuló személyes találkozásokra, embereket összefűző kapcsolatokra is ráirányítja a figyelmet. Amivel sokat dolgozik valaki, annak az illető számára nagy becsülete van – vallja. Ezért is érdemes olyan ruhákat készíteni és vásárolni, amit előbb javítunk meg, alakítunk át, minthogy kidobnánk. Amiből sok van, lépten-nyomon beszerezhető, könnyen pótolható, kevésbé becsülik meg, ez alapvető emberi tulajdonság. Ezért is fontos a mindennapi használati tárgyak esetében is olyan darabokat választani és hazavinni, amelyekhez érzelmi kötődés is ki tud alakulni, amelyek részét képezik a mindennapok otthonos komfortjának, sőt, az identitásunk kivetüléseivé válnak. Ehhez az is kell persze, hogy olyan tárgyakra találjunk, amelyeket tartósságra „teremtettek”, ellenben a pillanattrendek szappanbuborékaival.

Andi otthonában is fogadja vásárlóit (üzlete egy ideig felújítás alatt volt), és igazán fontos számára, hogy személyes kapcsolatot ápoljon a vevőivel. Ennek keretében az új tulajdonos megismerheti a ruha keletkezéstörténetét, a ruhához felhasznált egyedi „kincsek” eredetét, a tervezés egy-egy meghatározó momentumát. Mindemellett ez egy kétirányú folyamat. Mivel Andi kezei közül nem kerül ki két egyforma ruha, mind szigorúan egyedi darab, ezeket ő „gyermekeinek” tekinti és fontos számára, hogy nyomon követhesse a ruhák utóéletét. A ruhák alakítását, javítását örömmel vállalja, akár évekkel később is. Andi ars poeticájában az is megfogalmazódik, hogy a ruháról nem szabad csak használati tárgyként, csak a praktikum jegyében gondolkodni. A ruha művészeti alkotás is egyben, amely fontos az identitás megjelenítésében, és képes összekötni az embereket. Benne van a tervező lelkének egy darabkája és magára ismer benne az is, aki viselni fogja, hiszen a választás alapja két ember (alkotó és vásárló) ízlésének, világképének egy közös tartománya. A Zimits Andrea ruhák tehát valódi motivációkat adnak és sokféle értéket képviselnek: a régi dolgok megbecsülését, az aktualizálás, újra felhasználás kreatív energiáit, a személyes kapcsolatok fontosságát és azt, hogy mennyivel értékesebbek azok a dolgok, tárgyak, így ruhák is, amelyekről van személyes tudásunk és emlékek, ezáltal érzelmek is kapcsolódnak hozzájuk.

A klímaválság megoldásához szemléletbeli változásokra van szükség, aminek meghatározó összetevője az, hogy hogyan viszonyulunk tárgyainkhoz. A lecserélhetőség, a felhalmozás és a hulladéktermelés kultúráját kell drasztikusan megváltoztatni, átformálni egy új igényesség horizontjává, amiben a dolgoknak egyedi értéke van és vigyázunk rájuk. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy már az alkotás folyamatában is az idők próbáját kiálló minőségteremtés legyen a cél. Mindebben komoly példaként szolgálnak a bemutatott tervezők és sok, hasonló emberi léptékű márkát megálmodó és működtető művész és szakember.

Tamás Ildikó

HUN-REN BTK NTI tudományos főmunkatárs

Címlapkép:
Fotó: Adorjáni Zoltán
Ruhák: Süel, Andrea Zimits

This article was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.

A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.

About Post Author