MDMA-val PTSD ellen. Háborús traumák pszichedelikus terápiával történő kezelése Ukrajnában 4/5 (1)

Az eredeti cikk a NARA-nál jelent meg.

Az Ukrajnában zajló háború milliók számára okoz súlyos mentális egészségügyi problémákat. Egy ukrán szervezet újfajta megoldást szorgalmaz a probléma orvoslására, nevezetesen egy olyan terápiát, amelyhez pszichedelikus szereket is alkalmaznak kiegészítésként.

Már meg sem lep, ha Instagramon olyan videót látok, amelyben valaki a születésnapját ünnepli vagy épp zongoraleckéket vesz Ukrajnában, miközben a háttérben hallani a légvédelmi szirénákat, ahogy az orosz erők támadására figyelmeztetnek. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: vajon ők már hozzászoktak a háborús helyzethez? Erősen kétlem, hogy lenne bárki, akire az ilyen történések ne hatnának. Ugyanakkor ezek az emberek látszólag közömbösek, mintha beletörődtek volna, hogy ez az új valóság.

2023-as becslések szerint 25 millió embernél állt fenn krónikus mentális egészségügyi probléma kialakulásának kockázata, míg 4 millióan szenvedtek poszttraumás stressz (PTSD) szindrómában. Ha valaki ezzel diagnózissal orvosi segítséghez fordul, pszichoterápiás kezelésekre küldik és antidepresszánsokat írnak fel neki. Csakhogy ezek hatékonysága még a legjobb esetben is csupán körülbelül 40 százalék. Tegyük fel, hogy mindannyian orvoshoz fordulnak, mi a helyzet a maradék kb. 2,4 millió emberrel – vagy talán még többel, hisz a háború tovább folyik -, akik pánikbetegségben szenvednek, öngyilkos gondolatokkal és alvászavarral küzdenek, szoronganak, és újra meg újra látni vélik maguk előtt a borzalmakat?

Amint egyértelművé vált, hogy Oroszország fenyegetésével komolyan számolni kell, innovatív módszerek jelentek meg, hogy segítsenek az érintetteknek feldolgozni az átélt szörnyűségeket. Az újszerű eljárásmódok kitalálói ma már az Ukrán Pszichedelikus Kutató Szövetség (UPRA) nonprofit szervezet tagjai. 2019 októberében – akkor még nem hivatalos keretek között – fogalmazták meg céljukat: nyilvános eszmecserék szervezését a pszichedelikus kutatásokról. Ma már több mint 300 tagot számlálnak, akik között megtalálhatók orvosok, tudósok, egészségügyi dolgozók, jótékonysági szakemberek, közérdekű ügyek képviselői, IT specialisták, projekt menedzserek és sokan mások. Ők mindannyian elköteleződöttek amellett, hogy a pszichedelikus szerekkel segített terápiák terén még több kutatás induljon, és hogy a mentális egészég helyreállításán dolgozó ukrán szakemberek képzésben részesüljenek a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban.

A szervezet (UPRA) weboldalán görgetve leltem rá Stanislav Gibadulin történetére, aki a háborúban nemcsak a lábát, hanem legjobb barátját is elveszítette. Elmondása szerint miután poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizálták és megkezdődött a fent említett hagyományos módszerekkel való kezelése, pánikrohamai nem múltak el és továbbra is öngyilkos gondolatok gyötörték. Ez egészen addig tartott, míg egyszer hallucinogén gombát fogyasztott, melynek hatására látomása támadt. Elhunyt barátját látva, a kezelés közben tudatosult benne, hogy valójában nem ő felelős a tragédiáért, bűntudata feloldódott, és újra érezte, hogy érdemes élni.

A pszichedelikus szerek használatát elfogadó terápiák támogatói hiszik, hogy az alkalmazott szerek elősegítik a traumatikus események feldolgozását. A pszilocibin gombák, vagyis olyan gombák, amelyek pszichedelikus hatásukról ismertek, jelenleg a következő országokban legálisak: Jamaica, Bahama-szigetek, Brit Virgin-szigetek, Nepál, Szamoa, Csehország és az Egyesült Államokban Oregon és Kolorádó államok. Kanadában pedig súlyos depresszió esetén orvos írhatja fel a páciens életminőségének javítása érdekében. Egy kevésbé ismert hallucinogén anyag, az ibogain, a Gaboni Köztársaságban, a Dél-afrikai Köztársaságban, Új-Zélandon és Németországban elérhető. Ami Spanyolországot, Portugáliát és Svájcot illeti, ezen országokban is dekriminalizálták némely drog használatát. Peruban sem büntetik az Ayahuasca nevű pszichedelikus ital fogyasztását ceremóniákon, és az MDMA (köznyelvi megnevezésén ecstasy) is elérhető orvosi felírásra Izraelben. 2023 júliusa óta Ausztráliában külön engedéllyel rendelkező pszichiáterek elrendelhetik az MDMA alkalmazását PTSD esetén, valamint pszilocibin-tartalmú készítmények szedését olyan depresszióban szenvedő betegek számára, akiknél más kezelés nem vezetett sikerre. Így Ausztrália az első ország a világon, ahol az MDMA és a pszilocibin gyógyszerként, szabályozott keretek között elérhető.

Ugyanakkor a pszilocibin és az MDMA nagyon különböző hatással van az emberi agyra. Az előbbi egy olyan állapotot idéz elő, amely elősegíti az idegrendszer rugalmasságát, a kreatív gondolkodást, a tanulást és az új összefüggések meglátását. Az MDMA ezzel szemben empathogén (érzelmi nyitottságot előidéző) tulajdonságokkal bíró pszichedelikus szer így a nyugalom, az empátia és a bizalom érzéseit kelti, melynek hatására az illető nyitottabbá válik a pozitív üzenetek befogadására, és kevésbé érzékeli negatívan a nehézségeket. A PTSD esetén ezért teszik le a voksukat az aktivisták egy olyan terápia mellett, ahol ezeket a szereket is bevonják.

Mindazonáltal a pszichedelikus szerek mellékhatásait sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Noha a túladagolás vagy a függés kialakulásának veszélye alacsony más rekreációs célra használt szerekhez képest, néhány tanulmány kimutatta, hogy a mentálisan egészséges emberek kb. 22%-a tapasztalt szorongást vagy pánikot az alkalmazásuk során. Viszont azt is meg kell említeni, hogy a negatív tapasztalatot szerzők 38%-ánál diagnosztizáltak később valamilyen mentális betegséget. Rajtuk kívül a szakemberek azoknak sem ajánlják, hogy MDMA-t vagy pszilocibint használó terápián vegyenek részt, akik mániákus depresszióban vagy skizofréniában szenvednek, vagy a családjukban előfordult ilyen betegség. A kutatások száma viszont egyértelműen növekvő tendenciát mutat, és a nézet miszerint a PTSD és a depresszió sikeresen kezelhető e módszerrel, szintén egyre népszerűbb.

Pontosan hogy kellene elképzelni egy ilyen terápiát háborút megélt páciensek esetében? Ez lenne a csodaszer, ami segít minden Ukrajnában élőnek éppúgy, mint Stanislavnak? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ, mikor az UPRA társalapítójával, Viktoriya Wolotkov-val beszélgettem. Viktoriya a Belorusz Állami Orvosi Egyetem szerzett diplomát, de jelenleg Vilniusban, Litvániában él.

A következő interjút szerkesztettük, és egyes részeit összefoglaltuk.

„Ukrajnának jogilag át kellene minősítenie a pszichedelikumokat” – állítja Viktoriya Wolotko. Ez lehetővé tenné, hogy az orvosok és a kutatók „szabályozott és biztonságos” keretek között biztosítsanak hozzáférést a pácienseiknek.

Hogy kerültél az UPRÁ-hoz?

Beloruszban éltem és dolgoztam egy gyógyszeripari vállalatnál üzletfejlesztési menedzserként. Sokat foglalkoztam új, daganatellenes gyógyszerek piacra dobásán. Összetett feladat volt az új készítmények elérhetővé tétele, úgy, hogy közben megfeleljünk az adott ország szabályozásának. Munkám során rendszeresen egyeztettem a cég kulcsfontosságú szereplőivel, az egészségügyi minisztériummal, orvosokkal, egészségügyi szakemberekkel, tudósokkal, páciensekkel és gondozókkal.

Addigra, 2020-ban, már személyes tapasztalataim révén is találkoztam pszichedelikus vegyületekkel. Időnként részt veszek lelkigyakorlatokon Hollandiában, hogy számot vessek életem alakulásával. Az ilyen alkalmak jelentős hatással lehetnek egy ember életére. Később a gyógyszeripar területén is figyelni kezdtem a pszichedelikus szerekkel foglalkozó vállalkozások kezdeményezéseit. Közülük többen végeztek kereskedelmi klinikai vizsgálatokat major depresszióval és PTSD-vel kapcsolatosan, és ezek eredményei igazán ígéretesnek bizonyultak. Ekkor vált világossá számomra, hogy a pszichedelikus szerek rövidesen meg fognak jelenni a gyógyszerpiacon.

Ez idő tájt találkoztam Sasha Astronnal, egy ukrán aktivistával, aki szintén azon dolgozott, hogy ezek a szerek elérhetővé váljanak a nyilvánosság számára. Az ukrán társadalom erre nyitottabbnak bizonyult, mint a belorusz, ahol a kormány politikai kampányának egyik alappillére a drogfogyasztás elleni fellépés volt.

2022-ben, látva, mekkora pusztítást képes okozni Oroszország, úgy éreztük, elérkezett az idő, hogy a traumákkal való megküzdésben teret nyerjenek a pszichedelikus szerek. Becsléseink szerint milliókban mérhető a száma azoknak, akik szemtanúi voltak az atrocitásoknak és osztoztak szeretteik mérhetetlen fájdalmában. PTSD-t ugyanis nemcsak azok tapasztalhatnak, akik a harcban sérültek meg, hanem azok is, akiket az összecsapások arra kényszerítettek, hogy elhagyják otthonukat.

A PTSD hagyományos kezelési módjai közé tartoznak a különféle pszichoterápiás módszerek, valamint antidepresszánsok, altatók, szorongásoldók, fájdalomcsillapítók alkalmazása. Különböző források szerint azonban ezek a kezelések az érintettek 30–70 százalékánál hatástalanok. Az ilyen betegek körében pedig magasabb az öngyilkosság kockázata, sokan fordulnak kábítószerekhez, vagy süllyednek mély depresszióba.

Az UPRÁ-t 2023-ban jelentettük be Ukrajnában, mint hivatalos jogi szervezetet. Addigra a közös munkánk révén még szorosabbá vált a tagok közti kötelék. A szervezet nevében nyíltan szerepel a „pszichedelikus” kifejezés, mégis, a bejegyzési kérelmünket nem utasították el.

Rövidtávú célunk, hogy Ukrajnában megváltozzon a pszichedelikus szerek jogi megítélése, különösen az MDMA és a pszilobicin esetében. Szeretnénk, ha ezek az anyagok lekerülnének a „veszélyes orvosi használatra nem alkalmas” szerek listájáról, és átkerülnének a „szabályozott orvosi felhasználású” kategóriába. Ezáltal az orvosok és a kutatók hozzáférést biztosíthatnának pácienseiknek ezekhez az anyagokhoz ellenőrzött, biztonságos keretek között. Meggyőződésünk, hogy ezzel enyhíthetjük az Ukrajnában tapasztalható súlyos mentális egészségromlást.

Említetted a PTSD kezelésére szolgáló hagyományos terápiát. Kifejtenéd, miért lennének hatékonyabbak ezek a terápiák, ha pszichedelikus szerek használatával egészülnének ki?

Ezek a szerek neurofiziológiai szempontból egészítenék ki a jelenlegi terápiákat, mivel olyan agyi receptorokat céloznak meg, amelyeket a hagyományos antidepresszánsok nem érintenek. Bár a tudatra gyakorolt hatásuk tudományos mérése még nehéz, a gyakorlatban sok páciens hosszú távon profitál belőlük. Klinikai vizsgálatok szerint a krónikus PTSD-ben szenvedők 67%-ánál, három MDMA-val kombinált terápiás foglalkozás után, már nem áll fenn az eredeti diagnózis.

Nem tudjuk pontosan, hogyan hatnak ezek a szerek, de úgy tűnik, képesek megváltoztatni az emberi agy alapállapotát. Az úgynevezett alapállapot-hálózat olyan agyterületekből áll, amelyek az önmagunkról alkotott képért és az emlékek feldolgozásáért felelősek. Ez a hálózat akkor aktív, amikor önreflexiót végzünk, vagy másokhoz hasonlítjuk magunkat. A pszichedelikus szerek tompítják az elektromos impulzusok áramlását ebben a hálózatban, de nem szüntetik meg őket, inkább az agy más területeire irányítják át.

A traumát átélt emberek gyakran intenzív érzelmi hullámot élnek át, amikor felidézik a történteket. Az MDMA képes enyhíteni ezeknek az érzelmeknek az erejét, így segítve elkerülni az érzelmi túlterhelést. Ennek hatására a kimondatlan bűntudat és a hozzá kapcsolódó fájdalom tompul, a traumatikus eseményeket pedig kritikusabb szemszögből lehet megfigyelni és feldolgozni. Egyes páciensek arról számoltak be, hogy ez az élmény segítette őket kitörni a berögzült, körkörös gondolatmintákból, és családtagjaik is észrevették, hogy nyitottabbá váltak. Az életminőség ilyen típusú javulását azonban jelenleg nem tudjuk agyi képalkotó vizsgálatokkal kimutatni.

Egyelőre nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy ezek a tudatmódosító szerek hatékonyabbak lennének a hagyományos kezeléseknél, mivel még nem készült olyan klinikai vizsgálat, amely közvetlenül összehasonlítaná a két módszert. Az azonban kijelenthető, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a hagyományos terápiák nem hoztak eredményt, ez az új megközelítés ígéretes alternatívát jelenthet. Éppen ezért érdemes a jogi kereteket újragondolni és próbára tenni.

Jól értem, hogy egy pszichedelikus utazás élménye mindenkinél más? A traumák is különböznek: más a frontvonalon harcolni, bombázástól rettegni, nemi erőszak áldozatává válni, vagy megtapasztalni ahogy valaki a szemünk láttára veszti életét. Ugyanakkor ezek között lehetnek átfedések. Lehetővé teszi ez a kontrollált környezetben alkalmazott módszer, hogy a terapeuta valamelyest irányítsa a résztvevő utazását, ezáltal azt is, hogy mi zajlik az elméjében?

Lehetetlen előre megjósolni, milyen élményben lesz része a páciensnek egy pszichedelikus eszközökre támaszkodó kezelés során. Rendkívül fontos, hogy egy szakmailag felkészült, empatikus terapeuta vezesse végig az élményt. Ha valaki tapasztalatlan, de mégis vállalkozik a vezetésre, az akár kellemetlen élményhez, de rosszabb esetben a traumák felerősödéséhez vezethet. Az általunk szorgalmazott klinikai rendszer óvatosan közelíti meg a traumát: a terapeuta felkészíti a beteget a félelem kezelésére, légzési technikákat tanít, és gyakran kognitív terápiás eszközöket alkalmaz, hogy a kezelés során egyértelmű célokat és feladatokat határozzanak meg.

A pszichedelikus élmény két legfontosabb összetevője a résztvevő hozzáállása és a külső körülmények. A pszichoterapeuta segítségével a páciens a megfelelő tudatállapotba kerül. Az optimális helyszín egy olyan klinika, amely inkább egy kényelmes hotelszobára emlékeztet, mint egy kórteremre. Itt kapja meg a résztvevő a pszichedelikus szert – MDMA-t vagy pszilocibint – pirula formájában. A helyszínen lehetőség van vérnyomásmérésre, szív- és érrendszeri vizsgálatokra és más analízisekre, ami nyugtatóan hat a páciensre, hiszen érzi, hogy biztonságban van. Az utazás során két terapeuta van jelen, akik beszélgetnek a résztvevővel, zenét játszanak, fogják a kezét, vagy épp öleléssel nyújtanak támogatást.

Az integrációs szakasz az utazás elengedhetetlen része: az élményt követően a páciens az eddigi terapeuta irányításával vesz részt integratív pszichoterápiás kezeléseken. Ilyenkor átbeszélik, mit tapasztalt, milyen felismerésekre jutott, és milyen következtetéseket von le saját maga számára. Ez segít abban, hogy az élmény hosszú távon is jótékony hatással legyen az életére, és a feldolgozott érzések, gondolatok beépüljenek a mindennapjaiba.

Van Ukrajnában olyan továbbképzés, amelynek keretein belül ilyen terapeutákat oktatnak? Vagy mindenképp szükséges, hogy a pszichedelikus szerek jogi háttere tisztázódjon, mielőtt hasonló képzés indulna?

Partnerünkkel a Fluence-szel már biztosítunk ilyen tréningeket, és az oktatási programunkhoz ukrán nyelven férhetnek hozzá pszichológusok és orvosok. Eddig több mint 500 egészségügyi dolgozó adta be a jelentkezését az UPRÁ-hoz. A képzési program elbírálás alatt áll, hogy hivatalosan elismerjék, és minden egészségügyi dolgozó számára elérhetővé váljon.

Az amerikai MAPS – egy több tudományágat átfogó, a pszichedelikus tanulmányokat támogató társaság – támogatásával folytatunk terápiás kezeléseket. Tavaly 15, a szükséges orvosi végzettséggel rendelkező, ukrán terapeuta képzését segítette a MAPS, MAPS Izrael, Phoenix Ukrajna és a Healing Balkans együttműködésével megvalósuló oktatási program.

A HUT (ukrajnai trauma gyógyítás néven futó amerikai központú nonprofit szervezet) szintén dolgozik csoportos ketaminterápiák levezetéséhez szükséges tréningek kidolgozásán, és azon, hogy azokat ukrán orvosok számára elérhetővé tegye.

Ajánlott, hogy a szakemberek maguk is részt vegyenek egy pszichedelikus szereket alkalmazó terápiás kezelésen, mert így tudják a leghatékonyabban támogatni pácienseiket: elsőkézből szerzett tapasztalataik segítik a megértést, és ha korábban kételyeik voltak, azok is eloszlanak a kezelés hatékonyságát illetően.

Olvastam Stanislav történetét a weboldaladon, és úgy tűnt mintha a pszichedelikus szerek csodát tennének. Adott egy mély traumákkal élő személy, aki csak bevesz egy pirulát, és egy szempillantás alatt ismét egészséges lesz. A pszichedelikus szerek segítségével tényleg ilyen hirtelen elérhető a kívánt hatás? Neki nincs szüksége arra, hogy legalább a pszichoterápiát folytassa?

Ez nagyban függ magától a személytől, és attól, hogy van-e lehetősége terápiára járni. Az ideális klinikai környezetben természetesen az előírás több heti terápiát megkövetel. Stanislav kezelése irányított, de nem hivatalos formában történt. Az ő esetében már az első alkalom sikeres volt. Ahogy ő fogalmazott, a pszichedelikus utazás után felébredve rögtön érezte, hogy meggyógyult. Állapotának kiváltó oka, a számára legfájdalmasabb esemény, barátjának elvesztése volt, de mint mondta, az utazás során „találkozott” vele és beszélgettek. Ez a találkozás olyan felszabadító élmény volt számára, és azonnal megkönnyebbüléssel töltötte el. Hosszú távon azonban a teljes gyógyulás időigényes folyamat, és igen, optimális esetben terapeuta segítségével dolgozza fel a tapasztalásait.

Ha azt vesszük, hogy milyen sokan szenvednek PTSD-ben Ukrajnában (ráadásul nem alaptalan a feltételezés miszerint a számuk tovább nő majd), mi alapján lehet eldönteni, hogy ki férjen hozzá elsőként az ilyen típusú terápiához?

Nos, először azokkal a krónikus PTSD-ben szenvedő betegekkel kezdenénk, akik már kerestek segítséget korábban, de a kezelések nem hoztak eredményt. A mi megközelítésünk nem tesz különbséget a trauma forrása alapján páciensek között, de figyelembe veszi a korábbi terápiákat és azok hatékonyságát.

A részvétel azonban attól is függ, hogy Ukrajnának milyen erőforrásai állnak rendelkezésre: milyen klinikák lesznek jogosultak az ilyen terápiák végzésére, mely orvosok részesültek megfelelő képzésben, és mennyi pszichedelikus szer áll rendelkezésünkre. Azok a páciensek, akiknek a kórtörténetében még nem szerepel PTSD-kezelés, valószínűleg nem kerülnek az elsők közé.

Gyerekkorunkban, majd tinédzserként is állandóan azt hallottuk, hogy a drog rossz. Valójában azonban senki nem tett különbséget drog és drog között: a pszichedelikus szereket is a káros kategóriába sorolták. Mielőtt a terápiáink elérhetővé válnának, mindenképp szeretnénk elérni, hogy a társadalom tájékozott legyen, és bizalommal merje igénybe venni ezeket a kezeléseket.

A háborús helyzet befolyásolhatja a használt szerekkel kapcsolatos közvéleményt?

Nehéz megmondani, mert nem áll rendelkezésünkre ezzel kapcsolatos adat. Ugyanakkor Stanislav segíti az ügyet. Mielőtt diagnosztizálták volna, kimondottan radikális nézeteket vallott a drogokkal és droghasználókkal kapcsolatban, de előítéletei ellenére végül részt vett a kezelésen. Jelenleg a PTSD már olyan hatalmas problémát jelent Ukrajnában, hogy egyre többen veszítik el az eddig alkalmazott gyógyszerekbe vetett hitüket, és fordulnak olyan módszerekhez is, amelyekhez korábban nem nyúltak volna.

Stanislav túl tudta tenni magát a negatív előfeltevésein, így az ő története pozitív példaként szolgálhat mások számára. Teljesen más egy fehér köpenyt viselő, tudós kinézetű személytől hallani a pszichedelikus szerek alkalmazásáról, mint mondjuk egy leszerelt katonától, aki maga is kipróbálta őket. Stanislavot nem fűzi anyagi vagy egyéb érdek a terápia népszerűsítéséhez; őszintén mesél a tapasztalatairól, mert segíteni szeretne másokon.

Összességében tehát igen: az emberek véleménye változhat a háború és a hasonló beszámolók hatására, és ha esélyt adnak a pszichedelikus szereknek, ők is megtapasztalhatják, hogy működnek.

A hadviselt ukránok Stanislav példáján kívül olyan amerikai veteránok történeteit is olvashatják az interneten, akik Mexikóba utaztak meszkalin-, ayahuasca- vagy MDMA kezelésekre. Tehát ha az ukrán katonák szkeptikusak lennének az UPRA által képviselt nézetekkel kapcsolatban, számukra harmadik féltől származó források is elérhetők, amelyek bizonyítják a pszichedelikumok hatásait.

Ugyanakkor ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy nem hivatalos kezeléseket vesznek igénybe, amelyek a klinikai környezet hiánya miatt kockázatosabbak lehetnek. Oly sok új pszichológust látunk, akik készen állnak segíteni a veteránoknak, csakhogy nagy részük nem rendelkezik a megfelelő képesítéssel és képzéssel ahhoz, hogy ilyen traumát átélt páciensekkel dolgozzon.

Annak ellenére, hogy a MAPS 1986 óta működik az Egyesült Államokban, a pszichedelikumok használatával kiegészített terápia még mindig csak két állam néhány városában végezhető legálisan, az UPRA pedig csak nemrég kezdte meg tevékenységét. Említetted a nemzetközi támogatást, de az ukrán kormány mutat hajlandóságot arra, hogy mellétek álljon? Ez mindenképp felgyorsítaná a jogi alapokra helyezést. Mit gondolsz, mennyi időre van szükség ahhoz, hogy Ukrajnában zöld utat kapjanak az ilyen terápiás kezelések?

Ha a társadalmat egy piramishoz hasonlítjuk, a politikai rendelkezések mindenképp a csúcsán helyezkednek el. Rendelkezünk az ukrán mentálhigiénés szakemberek közösségének támogatásával, egészen az Egészségügyi Minisztérium szintjéig. Az Egészségügyi Minisztérium 2023 májusában nem emelt kifogást az ellen, hogy a vezető állami veterán-mentálhigiénés kórházban, Kijevben tartsuk meg pszichedelikus terápiáról szóló konferenciánkat. A hadsereget szintén érdekli a munkásságunk, hiszen a Honvédelmi és a Veteránügyi Minisztérium alá tartozó intézmények képviselői, valamint ukrán politikusok is részt vettek a konferencián, sőt, pozitív visszajelzést adtak azzal kapcsolatban.

Ha már az Egészségügyi Minisztérium is nyit az ilyen témák kapcsán, a nemzetközi kutatások bizonyítják a kezelések eredményességét, több szervezet pénzügyi támogatást nyújt, nem is beszélve a veteránok érdeklődéséről, akkor nem igazán látom okát annak, hogy a kormány ellenezze. Igyekszünk megfelelni a kormány kitételeinek: ezért jegyeztettük be az UPRA-t hivatalos jogi szervezetként, és ezért vagyunk rendkívül körültekintőek abban, hogy milyen módon közvetítjük üzeneteinket a társadalom felé. Egyértelmű, hogy az ukrán kormány nyitott a rendelkezésre álló lehetőségek feltárására. Az orvosi kannabisz legalizálásáról szóló törvény, amely augusztusban lép hatályba, kisebb változtatásokat vezet be, amelyek lehetővé teszik a jegyzékbe vett anyagok kutatását.

Idén az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) elfogadta az MDMA-ra vonatkozó új gyógyszerkérelmet (NDA), amelyet pszichológiai beavatkozással kombinálva kívánnak alkalmazni PTSD-ben szenvedő személyek kezelésére. Úgy gondoljuk, hogy ez segíthet felgyorsítani a szabályozási változásokat Ukrajnában. Reméljük, hogy 2025-re legális lesz a pszichedelikumok orvosi célú felhasználása Ukrajnában. Hiszem, hogy az ukránok elég vállalkozó szelleműek ahhoz, hogy a terápiát széles körben elérhetővé tegyék. Amint a rendszer kiépül és jogi alátámasztást nyer, nem lesz hiány terápiát nyújtó szakemberekből.

Említetted, hogy az UPRA nemcsak Ukrajna, hanem az egész régió számára fontos. Eszembe jut Belorusz, és természetesen a 2020-as, meghamisított elnökválasztás utáni kormányellenes tiltakozások. Az állami apparátus emberek ezreit traumatizálta, és traumatizálja napjainkban is. Belorusziként látod annak a lehetőségét, hogy a pszichedelikus terápiát a beloruszok számára is bevezessék?

Nos, az UPRA jelenleg Ukrajnáért dolgozik, de jelentősége túlmutat az országon, az egész posztszovjet térség és mentalitás szempontjából is. Egyelőre csak reménykedünk, hogy Beloruszban is lesznek ilyen terápiák. Úgy tudom, nincs központi szerepben a téma, ugyanakkor nem sok aktuális információval rendelkezem, ami a belorusz orvosi közösséget illeti. Nem látok nagy esélyt gyors változásokra az országban, mivel a legtöbb haladó gondolkodású, fiatal és képzett ember elhagyta az országot, de a lehetőség nem zárható ki.

Szerző: Melita Vilkevičiūtė

Fotók: Berta Tilmantė

Szerkesztő: Adomas Zubė

Fordítás: Horváth Zsófia

This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.

About Post Author