A tudatmódosítás társadalmi kérdései – Pszichedelikumok a gyógyászatban II.

A pszichedelikumok orvosi alkalmazása az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap. Sok esetben viszont már nemcsak beszélnek róla, hanem alkalmazzák is. Mivel ezeknek a szereknek a használata orvosi kereteken kívül illegális, jelentős politikai és gazdasági megosztottság is társul hozzájuk. Ebben a cikkben a pszichedelikumok terápiás felhasználásához kapcsolódó társadalmi kérdéseket mutatjuk be.

“A pszichedelikumok nem csodaszerek”

A ketamin, és úgy általánosságban a hagyományos pszichedelikumok pszichiátriai felhasználásával kapcsolatban az elmúlt tíz-tizenöt évben egyre több cikk jelenik meg – többek között látványosabb eredményekről, függőség és depresszió elleni lehetőségekről, valamint a jelenlegi kutatásokról, és azok történeti-kulturális kontextusáról. Az ilyen jellegű cikkek sok esetben kelthetnek olyan benyomást – nem feltétlenül szándékosan –, mintha a pszichedelikumok egymagukban képesek lennének elbánni a 21. század mentális betegség-epidémiájával. A kísérletek és a kezelések eredményeit egyre inkább meghatározza, hogy a résztvevők és kliensek prekoncepciói sokszor nem egyeznek meg azzal az eredménnyel, amit a kezelés nyújt. Ilyen szempontból a pszichedelikumok kutatása mintha saját sikerének áldozatává vált volna, és mozgó célpontként kergeti a jövőbeli kísérleti alanyok és kliensek elvárásait.

Számos kísérletben és kezelésben a pszichedelikus szerek legtöbb esetben hatásosabbnak bizonyulnak, mint a hagyományos antidepresszánsok, de jövőbeli lehetséges engedélyezésük nem seperné le a palettáról az utóbbiakat. Ezen felül a pszichedelikum-asszisztált terápia, röviden PAT, és a hagyományos pszichoterápia hatékonysága közötti különbség nem feltétlenül nagy (10-30% közé tehető). Sokan viszont pszichoterápiához sem tudnak hozzájutni, akár a közegészségügy limitált kapacitása miatt, akár mert magánellátásban nem tudják megengedni maguknak. 

Míg rendszerszintű problémát maguk a pszichedelikumok nem oldanak meg, a PAT kísérleteinél (és egyes helyeken már a bevezetésénél) minden esetben felmerülő kérdés a kezelések széleskörű elérhetőségének biztosítása.  Rendszeresen készülnek tanulmányok a “big pharma” multinacionális gyógyszergyártó cégek és a szabadkereskedelmi kapitalizmus kutatásokban és kezelésekben betöltött szerepéről, valamint a legtöbb pszichedelikumokat kutató szervezet foglalkozik a kereskedelmi forgalomba hozatalt illető kérdésekkel is. Ezekben a tanulmányokban a kereskedelmi forgalomba hozatallal kapcsolatos megközelítések és problémafelvetések nem csak a PAT lehetséges irányainak, de a jelenlegi (mentális és testi) egészségügyi ellátási rendszernek is kritikus tükröt tartanak.

(Természetes tudatmódosító szerek előállítását illetően “big pharma” megkerülésének egyik példája a Kanadában bevezetett rendszer: állami engedéllyel támogatják azokat az őslakos kannabisz-termelőket, akik törvény szerint meghatározott minőségű és összetételű növényt termesztenek. Ezeket az állam felvásárolja, amit – szintén állami engedéllyel rendelkező – boltok vehetnek meg.)

A kulturális kisajátítás kérdése

Forgalomba hozatalát illetően a PAT nem csak elérhetőségével kapcsolatban vet fel kérdéseket. A pszichedelikumok orvosi felhasználásának ipara egyes becslések szerint 2029-re 12 milliárd dolláros (4300 milliárd forint) üzletté növi ki magát, miközben egy kezelés ára 300 és 6000 dollár között mozog. 

 A kulturális kisajátításnak több lehetséges definíciója létezik. Ezek közül talán a legárnyaltabb szerint a kisajátítás egyes kiragadott kulturális elemek kontextusának eltávolítása, és öncélú, mélyebb megértést nélkülöző felhasználása (kvázi megszentségtelenítése), amiben hatalmi egyenlőtlenségek kihasználása érhető tetten. A kulturális kisajátítás témája egy különösen kényes kérdés, amihez a hozzá kapcsolódó frusztrációk miatt a kultúrával foglalkozó kutatók és szakemberek is óvatosan közelítenek. A gyarmatosítás történelmével terhelten nehéz megtalálni az egyensúlyt a kisajátítás és a kulturális csere magatartásmintái között.

(Az ayahuasca-szertartással kapcsolatos kulturális kisajátítás egyik példája a spanyol Inner Mastery. A szervezet vezetője, Alberto Varela a 2000-es évek közepétől 2023-ban bekövetkezett haláláig biztosított szertartásokat annak ellenére, hogy több őslakos közösség és szakértő sarlatánsággal vádolta, emellett antropológusok és pszichoterapeuták is petíciót indítottak ellene annak érdekében, hogy ne használja ki mások jóhiszeműségét, tudatlanságát, és sebezhetőségét bármilyen képesítés nélkül.)

A PAT esetében előforduló kisajátítás a Chacruna Intézet szerint azoknak a közösségeknek az ignorálása, ahol hagyományosan egyes, természetes eredetű pszichedelikus szerek – többek között az ayahuasca, vagy az ibogain – kulturális-vallási szerepet töltenek be. Ezeknek a szereknek a szakralitása bizonyos helyzetekben kiszolgáltatottá válhat az európai paradigmákon alapuló medikális szféra alkalmazásában – miközben mindkét közeg kulturális és társadalmi szabályozásában találhatók olyan részletek, amik nem relevánsak a másik számára, ezáltal automatikusan másként nyilvánulnak meg.   Az eredetileg szintetikus formában előállított pszichedelikumok esetében, mint a ketamin (bővebben itt), az MDMA, vagy az LSD, nem feltétlenül érvényes ez a felvetés, hiszen a 20. században az Egyesült Államok, Németország, és Svájc kémiai laboratóriumaiban keletkeztek. 

(A kulturális jelenségek aránytalan változásai mellett egyes természetben előforduló pszichedelikus hatóanyagú növények és állatok kihalásának veszélye is egyre jelentősebb. Többek között a Peyote kaktusz, illetve a coloradoi folyami varangy is a környezeti- és időjárási változások, valamint a növekvő használati igény áldozatává válhat.)

Bár nehéz megtalálni az egyensúlyt, a kulturális kisajátítás kritikája nem azt jelenti, hogy az európai orvoslás ne integrálhatná a volt gyarmati területek őshonos lakóinak gyógyító-rituális eszközeit. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem etikus alkalmazni ezeknek a szereknek a (számtalan kutatással bizonyított) gyógyító hatásait, hiszen amióta emberi társadalmak léteznek, egyik sem a maga statikus és hermetikusan lezárt környezetében alakult. Ezzel együtt a gyógyítás társadalomtudományi vonatkozásaival foglalkozó kutatások egyes pszichedelikumok gyarmatosító elnyomáshoz tapadó múltja miatt átgondolt megközelítésre intenek. Ennek egyik módja lehet, hogy a tudományos diskurzusok bevonják az őslakosokat – akik a legtöbb esetben nyitottak tudásuk megosztására –, és kialakítsanak egy minden fél által elfogadott, kölcsönösségen alapuló viszonyt. 

Legalitás-illegalitás

Magyarországon a pszichedelikus szerek, mint például a pszilocibin vagy az ibogain, jelenleg szigorúan szabályozottak, ami megnehezíti a klinikai kutatásokhoz való hozzáférést és a terápiás alkalmazásukat. Ennek ellenére hazai kutatók hosszú évek óta vizsgálják ezeknek az anyagoknak a potenciális terápiás hatásait. A szabályozások újragondolásával, illetve árnyalásával a ceremoniális-vallási használatot is könnyebb lenne ezen keresztül ellenőrizni (erre jó példa az 1999-ben regisztrált szlovéniai Sacrament of Transition regisztrált új vallási mozgalom ibogainos beavatási protokollja).

Az orvosi célú tudatmódosítás társadalmi megítélése nagymértékben függ a tudatmódosító szerekről alkotott általános véleménytől. Az orvosi célú tudatmódosítás és a szerhasználattal kapcsolatos problémák, mint a függőség vagy a kereskedelem, ugyanazon spektrum részeinek tekinthetők. Míg a pszichedelikumok gyógyászati felhasználása egyre inkább elfogadottá válik – és sok esetben kritika nélkül kezelik –, az illegális szerhasználattal kapcsolatos diskurzus gyakran elítélő, és szenzációhajhász hangvételű. Ez a kettősség hozzájárul a társadalmi megosztottsághoz és a félreértésekhez, miközben ezek a tényezők együtt alakítják a pszichedelikumok terápiás alkalmazásának jövőjét, és rámutatnak arra, hogy a tudományos eredmények mellett a kulturális érzékenység, az etikai megfontolások és a társadalmi diskurzus is kulcsszerepet játszanak a terület fejlődésében.

Hogyan tovább?

A pszichedelikumok orvosi alkalmazása jelenleg ott lapul a gyógyítás és a kontroll, a tudomány és a spiritualitás, legalitás és illegalitás, a kolonialista örökség és a kulturális csere határán. Bár mentális egészségre gyakorolt pozitív hatásuk mostanra kétségtelen, alkalmazásuk nem függetleníthető a társadalmi rendszerektől és normáktól: a pszichedelikumokkal érkező szemléletmód nemcsak az biokémiáját, hanem potenciálisan a társadalmi struktúrákat és történelmi narratívákat is új fényben tüntetheti fel. Ha valóban a gyógyítás a cél, nem csak a profit, akkor már nem csak az a kérdés, hogy mi kerül a klinikák polcaira, hanem hogy milyen világot építünk a gyógyulás köré?

Vermes Ráhel Csenge

This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.

About Post Author