Aznap felismerhették Budapest igazi arcát
A kormány betiltotta, tehát teljesen természetes módon minden idők legsikeresebb Budapest Pride-ja valósult meg idén. Erről a közmédia nem adott hírt, a többi kormánypropaganda pedig telitorokból harsoghatja, hogy Orbán hatalmasat nyert, rajta kívül mindenki vesztes. Ilyen ez a kitekert realitás ma Magyarországon, a duplacsavar, a pszeudo maga.
A valóság ezzel szemben az, hogy ekkora egységes tömeggel még a sokat emlegetett netadós tüntetésen sem szembesült a hatalom a főváros utcáin. Kétharmaddal, belügyminisztériummal, fociultrákkal, végtelen buszoztatási lehetőséggel, mégis elugrottak a saját maguk által állított kihívás elől. Óriási élmény volt, és a napszúrásközeli állapotokért is kárpótolt, hogy láthattam a rakparti vadaspark kihaló félben lévő fajok kifutóján huszonöt rendőr és két rendőrautó közt, kordonok mögött azt a négy darab nácit, akik a tűző napon álltak Defend Europe feliratú molinóval, amit egy ponton fordítva tartottak, mert valószínűleg már az ájulás kerülgette őket. Le a kalappal előttük, hogy ezt így bevállalták, komolyan, ők őszintén hallgattak Orbánék üzenetére.
De lényeg a lényeg, ami június 28-án történt a Budapest Büszkeség nevezetű rendezvényen, az öregesen szólva a civil kurázsi megvalósulása. A buborékomból érzékelve annyit mondhatok, nem volt még ennyi barátom és ismerősöm rendszerellenes demonstráción az elmúlt tizenöt évben. Mert ez bizony bárhogy is címkézzük, az volt, tüntetés. A savanyú, berohadt önkény elleni kiállás. És mindegy, ha papíron egy önkormányzati rendezvény volt, vagy a rendőrség szerint meg se történt, saját becslésem szerint alsó hangon százezer polgár a tiszteletét tette a meneten.
Ez ugyanakkor, sajnos vagy nem, azt is jelentette, hogy kicsit ki kellett sajátítania a tömegnek ezt a sajátos eseményt, úgymond kölcsön kellett vennünk a szivárványos zászlót, hogy azzal mutassuk: elég volt!
Valószínűleg rengetegen voltak velem együtt, akiknek ez volt életük első Pride-ja. A magam részéről nem ideológiai megfontolásból maradtam eddig távol, egyszerűen csak mindig másként adódott, de hát idén ez is összejött, és ugyanígy kéne menni, ha a gobelinhímző nagymamákat vagy a balkezes hegedűművészeket akarnák indexre tenni a társadalomban. Annak is pont annyi értelme lenne, mint a „gyerekek védelmében” betiltani a szivárványos parádét.
Mikor a Szent Gellért térnél jártunk, a tömeg eleje már a Műegyetem előtti színpadhoz ért, a vége pedig még mindig a Deák térnél állt. Ekkor lefordultunk a Bartókon a barátaimmal, mert igazából egyikünket sem érdekelték a beszédek, és elfáradtunk. De nem csak mi gondoltuk így, a Móriczig biztosan elfoglalta a tömegről leszakadó tömeg is az útvonalat. Ez nem feltétlen a felszólalók vagy a rendezők elleni kritika, egyszerűen, ha az ember három órán keresztül gyalogol egy emberáradatban a napon, utána már nemigazán kíváncsi arra, hogy elmondják neki, miért volt ott. Tudta mindenki, hogy miért van ott. Újságírók csapatostul kérdezgették az embereket, hogy kinek az első alkalom, miért jött ki, mi az üzenete ennek az egésznek? Kérdezni is felesleges volt, mindannyian tudtuk. Aztán állítólag voltak kokárdás drag queenek a színpadon, szóval megvalósulhatott a kormánypropaganda szerkesztőségeinek valami nedves álma, teljesen rendben van ez így.
Szolidaritást akartunk vállalni a megtámadott kisebbségekkel, és meg akartuk üzenni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, hogy így nem vagyunk hajlandók velük a továbbiakban együttműködni.
Arcfelismerő kamerákkal fenyegettek, aznap felismerhették Budapest igazi arcát. Egy büszke, bátor, békés, szeretetteli, mosolygó arcot láthattak. Biztos, hogy megrettentek tőle.
Pauer Emánuel
Borítókép, fotók: Fábián Adrián
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
About Post Author
