A videójátékok és a klímaválság – 2.rész: Szervezetek, zöld platformok, influenszerek
Miközben a videójáték-ipar a szórakoztatóipar meghatározó szegmensévé vált, korunk égető globális problémáira, így a klímaválságra is megkésve reagált – igaz, annál kreatívabb módon. De vajon kínál igazi, működőképes megoldásokat az ipar, vagy világunk csak a játékok virtuális terében menthető meg? A háromrészes cikkben a videójáték és a klímaválság kapcsolatát járjuk körül.
Az első részben bemutattunk néhány videójátékot, melyek jól reprezentálnak bizonyos környezetvédelmi kérdéseket-kihívásokat, illetve fejlesztői koncepciókat a – szerencsére – gomba módra szaporodó „zöld” témájú játékokon belül. Ezek a javarészt független stúdiók által készített játékok azonban önmagukban nem sokra mennének, ha közben nem alakulnának egyre-másra olyan szervezetek, amelyek a klímaváltozás elleni harcba hívják a játékipari óriásokat is. A legfontosabb ilyen szervezet talán a Playing for the Planet szövetség, amely pont azzal a céllal jött létre, hogy a videójáték iparágat és a játékosokat egy sokkal környezettudatosabb gondolkodásra ösztönözze és azon keresztül aktív cselekvésre is rábírja. A szövetség egyik alapítója Sam Barratt, aki az ENSZ Környezetvédelmi Programján (UNEP) belül vezeti az oktatási és ifjúsági csoportot, és aki a 2014-es, mintegy háromszázezer embert megmozgató New York-i klímaváltozás elleni tüntetés egyik szervezője volt. A Playing for the Planet két alapvető célkitűzése az iparág dekarbonizációja és a játékok kreativitásának, technológiájának felhasználásával egy sokkal környezettudatosabb generáció „kitermelése.” Barratt saját bevallása szerint akkor ébredt rá, mekkora potenciál rejlik a játékokban, amikor kisfiát látta játszani. „A videójáték-ipar valószínűleg a leghatékonyabb médium a világon, már ami a figyelmet, az elérést és az elkötelezettséget illeti.” – vallja az ENSZ honlapján megjelent Video Games for climate action: winning solutions for the planet című cikkben.
A Playing for the Planet szövetséghez ma már több mint negyven játékfejlesztő-kiadó és videójáték óriásvállalat csatlakozott, olyan nevekkel, mint például a Microsoft, a Sony Interactive Entertainment, az Amazon Games, a Ubisoft, a Rovio, a Gameloft, a Bandai Namco, vagy a Sega Europe. A célkitűzés, hogy 2030-ra mindegyikül elérje a karbonsemlegességet. A szervezet évente szervezi meg a Green Game Jam nevű rendezvényt, amely arra ösztönzi a játékcégeket, hogy környezetvédelmi témájú játékokat készítsenek, illetve a már meglévő híres játékokba (pl. Pac-Man, Angry Birds, Minecraft) zöld tartalmakat integráljanak – ezen keresztül pedig, a virtuális térből kilépve valós cselekvésre ösztönözzék a játékosokat. Az évente megrendezett versenyen díjakat osztanak ki, a befolyt pénzt különféle környezetvédelmi projektekbe fektetik olyan kiemelt régiókban, mint például az amazonasi esőerdő, a Himalája, vagy az Indiai-óceán. Már az első, 2021-es Green Game Jam-nek is nagy visszhangja volt: a résztvevő cégek világszerte mintegy 130 millió játékost tudtak megszólítani, a különböző környezetvédelmi szervezetekhez körülbelül 800 ezer dollár folyt be. A Playing for the Planet fontos kezdeményezése a Play4Forests petíció az erdők megmentéséért, továbbá a faültetési projekt: az elültetett fák száma mára elérte a két és fél milliót.
Sam Barratthez hasonlóan az ENSZ Éghajlatváltozási Fejlesztési Programjának igazgatója, Cassie Flynn is a videójátékokhoz nyúlt segítéségért. A heuréka pillanatot egy unalmas New York-i metró utazás jelentette, amikor Flynnek feltűnt, milyen sokan játszanak mobiljukon olyan játékokkal, mint az Angry Birds vagy a Candy Crush. Miért ne lehetne ilyen játékokon keresztül ösztönözni az embereket? – tette fel magának a kérdést (amit már régen fel kellett volna tennie, ha jobban ismerte volna a játékokat…) Az eredmény a Mission 1.5 című mobil játék lett, melyben a Föld képzeletbeli vezetőjeként az a feladatunk, hogy a globális felmelegedést a kritikus 1.5 fok alatt tartsuk.
Ehhez fontos stratégiai döntéseket kell hoznunk olyan területeken, mint városi infrastruktúra, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar fejlesztése, az óceánok és a szárazföldek védelme. A 2000-ben megjelent Mission 1.5 igazi érdekessége azonban nem ez, hanem az, hogy a játékosok döntései alapján egy felmérés készült, melyet többek között az Oxfordi Egyetem kutatói is kielemeztek. Ez a felmérés lett az alapja minden idők eddigi legnagyobb éghajlatváltozással kapcsolatos közvéleménykutatásának, amely People’s Climate Vote néven vált ismertté, s amely során mintegy 1.2 millió ember véleményét elemezték. Az eredményeket a mai napig felhasználják különféle klímakonferenciákon és a G20-ak találkozóin.
A Playing for the Planet-hez hasonló szervezet az EarthGames, amelyet 2016-ban hívott életre a Washingtoni Egyetem két kutatója, Josh Lawler, a Környezeti és Erdészeti Tudományok Iskolájának professzora és Dargan Frierson, a Légköri Tudományok Iskolájának docense, azzal a céllal, hogy közösségi platformot biztosítsanak játékfejlesztők, klímakutatók és egyetemisták számára. „Keményen dolgozunk azon, hogy a legújabb tudományos kutatásokat felhasználva olyan csodálatos videó- és társasjátékokat fejlesszünk, amelyekkel a természetről, a természeti világban betöltött szerepünkről tanítjuk a játékosokat és ezen keresztül inspiráljuk is őket.” – szól az EarthGames hitvallása.1 „Nem elég ismerni a tényeket: a játékok segítségével kreatív és élményszerű módon léphetünk interakcióba az éghajlatváltozás komplex rendszerét meghatározó különféle tényezőkkel.” – vallja Lawler a Washingtoni Egyetem honlapján megjelent Can Videogames Solve World Problems című cikkben, majd hozzáteszi: „Remélem, a diákok nemcsak jobban megismerik az éghajlatváltozás problémakörét, de új, innovatív ötleteik is lesznek arra vonatkozóan, hogyan szerezhetünk új ismereteket a témában.”2 Az EarthGames eddig olyan oktatójátékoknak adott otthont, mint például a Climate Quest, amelyben négy tudós segítségével menthetjük meg az Egyesült Államokat a klímakatasztrófától, s amely a Fehér Ház, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és a Smithsonian Intézet által szponzorált 2015-ös Climate Game Jam első helyezettje lett, vagy az AdaptNation társasjáték, amelyben fiktív városok gazdasági együttműködésével kell harminc év alatt kiküszöbölni a klímaváltozás káros következményeit.
Természetesen Európában is sorra alakulnak a hasonló szövetségek. A dán Nordisk Film-hez tartozó Nordisk Games például mintegy negyven játékcég összefogásával hozta létre a PlayCreateGreen nevű platformot, amelyen belül fejlesztők különféle környezetvédelmi kérdésekben kaphatnak tanácsokat, oszthatnak meg tapasztalatokat. Hasonló környezetvédelmi kalauzt publikált a mintegy tizenkilenc fejlesztőcéget összefogó Video Games Europe szövetség, továbbá a Game német játékipari szövetség: részben ennek is köszönhető, hogy ma már a német vállalatok 76%-a vesz részt olyan kezdeményezésekben, mint például az energia- és fűtéstakarékossági intézkedések, a zöldáram használata.
A játékfejlesztők összefogását, a játékosok oktatását azonban nem csak ezek a szervezetek, fórumok, szavazások, kalauzok segíthetik, de a nagysikerű játékok is. A Pokémon Go-t jegyző Niantic, Inc. például 2019-ben, a Föld napja rendezvényen hulladékgyűjtésre szólította fel a játékosait, aminek köszönhetően negyvenegy országban, több mint tizenhétezer mozgósított több mint száznegyvenöt tonna szemetet szedett össze. A The Sims sorozat negyedik részéhez kiadott Eco Lifestyle bővítőcsomag lehetőséget biztosít arra, hogy a játékosok környezettudatosabb világot szimuláljanak: újrahasznosítási projekteket működtethetnek, szélerőműveket építhetnek a háztetőkre, csökkenthetik a szénlábnyomukat, sőt az újrahasznosítás jegyében akár „kukabúvárkodhatnak” is. A The Guardian kezdeményezésével és támogatásával épült fel a Minecraft Climate Hope City, amely tulajdonképpen egy öko-utópia város a Minecraft univerzumon belül. A program szellemi atyja és felügyelője Adam Clarke modellező. A modell-értékű város jellegzetes elemei a függőleges farmok, a lépéseket elektromossággá alakító kinetikus járdák, a vezető nélküli autók és a zöld tetők. „Annak ellenére, hogy az éghajlatváltozás korunk legégetőbb kérdése, az újságírás nem igazán tud megbirkózni vele.” – állítja James Randerson, a The Guardian környezetvédelmi és tudományos hírszerkesztője. „Nekünk az volt a küldetésünk, hogy másképp meséljük el ezt a történetet és új közönséget érjünk el, művészek, költők, komikusok és zeneszerzők segítségével… Azt akartuk, hogy Climate Hope City pozitívnak és futurisztikusnak tűnjön, ugyanakkor alapjait az építészet és a klímakutatás jelentse. Kutatásaink a legmodernebb, radikális formákat felvonultató épülettervezéshez vezettek.”3
A Minecraft-ban rejlő lehetőségekre az UNICEF gyermekvédelmi szervezet is felfigyelt, amely Child Utopia címmel szervezett virtuális workshopokat kamaszok számára Kelet-Ázsia, illetve a csendes-óceáni térség különböző országaiból. A workshopok során a fiatalok a klímabarát ötletei alapján közösen építenek egy várost a Minecraft világán belül. „Lehetőséget szeretnénk adni a résztvevőknek… hogy a fiatalok bebizonyítsák, képesek megoldásokat találni az éghajlati válságra. Az UNICEF küldetése, hogy minden gyerek és fiatal felemelhesse a hangját és hozzájáruljon az éghajlatvédelmi intézkedésekhez.” – olvasható az UNICEF honlapján.4
A különféle szervezetek és játékplatformok mellett a játékosok megszólításában fontos szerep hárul a természetvédelem iránt elkötelezett streamelőkre, influenszerekre, mint például James Stephen „Jimmy” Donaldson (más néven MrBeast), vagy a korábban NASA mérnökeként dolgozó, ma tudományos ismeretterjesztő videóiról ismertté vált Mark Rober, akik csatornáik segítségével gyűjtenek adományokat környezetvédelmi célokra. Donaldson, aki mintegy 312 millió követőjével a világ egyik (ha nem a) legbefolyásosabb youtubere, például részt vett az Arbor Day Foundation faültetési kampányban, amely során mintegy 24 millió dollár folyt be, illetve aktívan támogat különféle óceánvédelmi szervezeteket, amelyek hasonló gyűjtés során 30 millió dollárt kaptak.
Beregi Tamás
A cikk szerzője író, forgatókönyvíró, játékkutató. Az ELTÉ-n biológia-földrajz, majd művészettörténet szakon diplomázott, ez utóbbiból doktorált Angliában. A regények és játékfilmes forgatókönyvek mellett a kétezres évektől publikál rendszeresen a videojátékok témájában és tart játéktörténeti és esztétikai kurzusokat.
Jegyzetek:
- https://earthgames.org ↩︎
- https://www.washington.edu/trends/earthgames/ ↩︎
- https://www.theguardian.com/environment/keep-it-in-the-ground-blog/2015/jun/12/climate-hope-city-how-minecraft-can-tell-the-story-of-climate-change ↩︎
- https://www.unicef.org/eap/child-utopia ↩︎
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.
About Post Author
