Szükségünk van rá, de nem így! – Akkumulátorgyárak Magyarországon

Greenwashing Magyarországon

Az alábbi cikk eredetileg a JÁDU Magazinban jelent meg, a Perspectives Junior Reporters program keretein belül.

A zöld átalakulással és a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodással a lítium és az elektromos járművek iránti kereslet növekszik. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeretné Magyarországot az elektromos autók akkumulátorainak vezető gyártójává tenni Európában, tervei azonban a helyi lakosok ellenállásába ütköznek. Utánajártunk, miért tiltakoznak a magyarok a gyárak ellen. Tapasztalataik rámutatnak a zöld átalakulás jelenlegi irányának árnyoldalaira és a greenwashing új formáira, amelyek napjainkban egyre elterjedtebbé válnak.

“Ez csak az első a CATL gyár tervezett három részéből” – mutatja nekem Kozma Éva a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (MIAKÖ) munkatársa. Éva végigvezet egy nagy ipari zónán Debrecen, Magyarország második legnagyobb városának külterületén. A vezető kínai akkumulátorgyártó CATL jelenleg Európa legnagyobb elektromos autó akkumulátorgyárát építi. Debrecen így fokozatosan az akkumulátoripar egyik legfontosabb európai központjává válik. A német BMW autógyártó és számos más kínai és dél-koreai vállalat is ide irányítja termelését.  

“Jelenleg csak Debrecen környékén legalább hét akkumulátorgyár építéséről tudunk” – mondja Kozma Éva. “Eddig egy SEMCORP nevű kínai cég kezdte meg működését, és már csak ennél az egy gyárnál is megfigyelhetjük a határérték feletti légszennyezettséget” – folytatja, miközben az egyesület másik tagja, Csuvarszki Veronika a telefonján mutatja nekem a helyi légszennyezettség grafikonját. A független adatokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a MIAKÖ tagjai úgy döntöttek, hogy saját monitoring rendszerrel figyelik a gyárak közelében a levegő minőségét. Azt mondják, ebben a tekintetben nem bízhatnak a kormányban. 

“Ma Mikepércs felé jön a füst” – jegyzi meg Éva, miközben elhaladunk a SEMCORP gyár kéményei mellett. Kapuja előtt a Kínai Népköztársaság zászlaja lobog a magyar és az európai uniós zászló mellett. Az egyik oldalon, a gyárak mögött a debreceni templom két tornyát látjuk. A másik oldalon a mikepércsi templom tornya emelkedik. Ez az a falu, ahonnan Éva származik, és ahol szüleivel együtt összefogtak a gyárak építése ellen.

Körös-körül mezők vannak. Az itteni gyárak zöldmezős beruházásként épülnek, és Magyarország egyik legtermékenyebb termőföldjét foglalják el. A helyiek attól tartanak, hogy a környező talaj és a víz mérgező anyagokkal szennyeződik. Aggodalmukat erősíti az a tény, hogy már többször előfordult, hogy más magyarországi akkumulátorgyárakból mérgező anyagok kerültek ki a környezetbe. Az Átlátszó oknyomozó újságírói titkos raktárakat is felfedeztek, ahol illegálisan tárolták a gyárak meghibásodott akkumulátorait és más veszélyes hulladékokat.

A gazdasági haszonra való törekvés

További aggodalomra ad okot az akkumulátorok gyártásának rendkívüli víz- és energiaigénye. “Nyáron rendszeresen szárazságok sújtanak bennünket, így már most is vízhiánnyal kell szembenéznünk, és a gyárak miatt nem lesz elég víz a lakosság számára” – mondja Kozma Éva. A gyárak fogyasztása várhatóan meghaladja egész Debrecen teljes napi vízfogyasztását. Energiafogyasztásuk a kritikusok szerint növeli Magyarország függőségét az orosz gáztól, mert az országnak nincs elegendő saját energiaforrása.  

A többnyire kínai és dél-koreai akkumulátorgyártók gyárai szétszórva vannak szerte Magyarországon, és folyamatosan újabbak épülnek. Orbán Viktor célja, hogy Magyarország a világ harmadik legnagyobb akkumulátorgyártójává váljon. A kritikusok szerint a cégek elsősorban a gyors engedélyeztetés miatt indulnak Magyarországra, és azért, hogy kihasználják, hogy a magyar kormány nem érvényesíti szigorúan a környezetvédelmi és biztonsági intézkedéseket. 

“Nem bízhatunk a hatóságokban. A kormány összejátszik a gyárakkal” – mondja határozottan Kozma Éva. Ezzel is reagál a gödi lakosok régi tapasztalataira, akikkel a gyárak elleni tiltakozások miatt tartják a kapcsolatot. A Duna-parti kisvárosban, Gödön a dél-koreai Samsung 2017 óta gyárt akkumulátorokat elektromos autókhoz. A helyiek évek óta panaszkodnak az elviselhetetlen zajra és szennyezésre.

A Göd-ÉRT helyi környezetvédelmi egyesület független vizsgálata még lítiumot és a mérgező NMP (N-metil-2-pirrolidon) anyagot is kimutatta a gyár körüli kutakban. Ez az akkumulátorgyártás során használt anyag kifröccsenve súlyos szem- és bőrirritációt okoz, belélegezve pedig légúti irritációt okozhat. A várandós nőkre fokozottan veszélyes , ha ezzel az anyaggal érintkeznek. A hatóságok azonban még mindig nem vizsgálták ki megfelelően az ügyet. A kormány még azt is megengedte, hogy a Samsung gyár évekig működjön anélkül, hogy környezeti hatásvizsgálatot végeztek volna.  

Göd városában évekkel ezelőtt kezdődött az akkumulátorgyárak elleni ellenállás. A Samsung SDI itteni gyára mindössze ötven méterre áll a lakóházaktól, pedig rendkívül veszélyes anyagokkal dolgozik. Itt sok házon “eladó” felirat van – némelyiken koreai nyelven. A helyiek nem tudták eladni a házaikat a gyárból származó zaj és szennyezés miatt. Remélik, hogy legalább a gyár dolgozói közül néhányan érdeklődnek majd. A gyár mellett van egy játszótér, egy mező, ahol egy ókori római erőd régészeti maradványai találhatók, és egy Natura 2000 védett terület is. Egy helyi környezetvédelmi csoport tagjai szerint a kormány feláldozta a kulturális örökséget és a természeti sokszínűséget a gazdasági haszon érdekében. 

Több tonna veszélyes hulladék

Az Átlátszó oknyomozó újságírójával, Bodnár Zsuzsával néhány nappal azután találkozunk Gödön, hogy kiderült: egy Samsung gyár 2021-ben több mint 80 tonna NMP nevű mérgező anyagot juttatott a levegőbe. “Sokáig próbálták titokban tartani az adatokat. Ezek tényleg ijesztő számok” – meséli. Zsuzsa az elmúlt évek során nemcsak a szennyezés számos esetét tárta fel, hanem azt is, hogy több gyár dolgozói illegálisan rákkeltő anyagoknak voltak kitéve, és nehézfémeket találtak a szervezetükben. “Elég nehéz hozzáférni az adatokhoz. A gyárak megpróbálják titokban tartani őket, arra hivatkozva, hogy üzleti titok” – mondja az újságíró. 

A lítium akkumulátorok újrahasznosítására szakosodott koreai SungEel cég gyáraiban az újságíró felfedezte, hogy a levegőben a nikkel koncentrációja a biztonsági határérték kétezerszerese is volt. A koreai cég két újrahasznosító üzemét végül be kellett zárni Magyarországon, mert robbanások következtében két munkás meghalt és többen megsérültek. Az ellenőrzések ezután veszélyes hulladékok engedély nélküli kezelését, valamint víz- és talajszennyezést állapítottak meg

Az akkumulátorok újrahasznosítását gyakran emlegetik a zöld átalakulás és az elsődleges erőforrások kitermelése iránti igény csökkentésének kulcsaként. Jelenleg azonban az akkumulátorfémek újrafelhasználásának aránya rendkívül alacsony, a lítium kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra. A lítiumakkumulátorok újrahasznosításának kémiailag intenzív és veszélyes folyamata negatív környezeti hatásokkal jár, akárcsak a gyártásuk. A magyarországi újrahasznosító üzemekből származó balesetekről és környezetszennyezésről szóló jelentések ezért egy újabb aggasztó tényezőt jelentenek az elektromobilitás és a zöld átalakulás szempontjából.

“Az összes itteni gyárban tonnányi hulladék halmozódik fel nem működő akkumulátorok formájában. Nem tudnak mit kezdeni vele, ezért ma megtudtuk, hogy ezek az újrahasznosító üzemek valószínűleg újra kinyitnak” – mondja aggódva Szaszkó Andrea, aki Bodnár Zsuzsával együtt a Göd-Ért helyi környezetvédelmi egyesület elnöke. “A Samsung azzal henceg, hogy milyen első osztályú technológiát használ, és mennyire törődik a környezetvédelemmel. Nekünk azonban egészen más a tapasztalatunk. Az itteni gyárak annyit szennyeznek, amennyit akarnak” – mondja. A kritikusok szerint a bírságok, amelyeket a gyárak időről időre kapnak, elenyészőek a cégek profitjához képest, így a kormány nem akadályozza meg hatékonyan a további szennyezést. Így 2024 február végén a gödi lakosok újabb baleset szemtanúi voltak, amikor a gyár szennyvize a mérgező NMP-vel szennyezett be egy szomszédos mezőt.

“Zöld” bányászat nem létezik 

Az elektromos járművek akkumulátorai állítólag a zöld átalakulás és a fosszilis tüzelőanyagokról az úgynevezett tiszta energiára való áttérés kulcsfontosságú részét képezik. A gyárak közelében élő helyiek tapasztalatai azonban nem túl zöldek vagy tiszták. A magyarországi lakosok messze nem az egyetlenek Európában, akik most az elektromos autókhoz való akkumulátorok gyártásával kapcsolatos projektek ellen tiltakoznak. A zöld átalakuláshoz szükséges, úgynevezett kritikus nyersanyagok iránti növekvő kereslet és az ellátási láncok önellátóbbá tételére irányuló törekvés miatt az Európai Unió országai most arra törekszenek, hogy saját területükön fokozzák a nyersanyagkitermelést és az akkumulátorgyártást. Az új bányaprojektekkel párhuzamosan az érintett helyi közösségek tiltakozásai is egyre gyakoribbak Európában. 

Az akkumulátorgyártáshoz szükséges nyersanyagok – például kobalt, lítium, nikkel, réz és más fémek – kitermelésére szolgáló bányák többsége a déli félteke országaiban találhatók, ahová Európa már régóta kiszervezte a környezetszennyezést. Az afrikai vagy dél-amerikai bányák nemcsak pusztító mérgező szennyezéssel, hanem az emberi jogok súlyos megsértésével, a munkások kizsákmányolásával, a környezetvédelmi aktivisták meggyilkolásával és az őslakosok jogainak megsértésével is járnak. 

Így Európa folytatja az erőforrások megszerzésének és egyenlőtlen elosztásának kolonialista módját. A jelentések szerint az Európai Unió a világ népességének mindössze 6 százalékát teszi ki, de a világ bányászott fémjeinek akár 30 százalékát is elfogyasztja. Tekintettel a bányászat drasztikus környezeti hatásaira, csak az EU fogyasztása rendkívül megterhelő a bolygó számára, és közel áll ahhoz, hogy túllépje az úgynevezett bolygószintű határértékeket. Mindazonáltal az EU arra számít, hogy az erőforrások iránti igénye továbbra is exponenciálisan növekszik, és a bányászati ágazat megerősítését tervezi.  

Az Európai Bizottság által készített előrejelzések szerint az EU-nak 2050-re a jelenlegi készletekhez képest csaknem 60-szor több lítiumra és 15-ször több kobaltra lesz szüksége. Ugyanakkor a bányászat negatív környezeti hatásai a fogyasztás és az erőforrás-felhasználás növekedésével párhuzamosan növekedni fognak. Az OECD-jelentés a legnagyobb szennyezést, különösen a réz és a nikkel esetében említi. Mindkét fémet stratégiai nyersanyagnak tekinti az EU. Az Európai Bizottság becslései szerint 2030-ban a bányászat közvetlenül az uniós országokban várhatóan csak az uniós fogyasztás 10 százalékát fedezi majd. A bányászat negatív hatásai tehát továbbra is a globális délen lesznek a legsúlyosabbak, ahol Európa zöld átalakulásához szükséges nyersanyagok túlnyomó többségét kitermelik.

Tüntetések Európa-szerte

A tájkép megbolygatása, a természeti sokféleség elvesztése és a mérgező hulladékok okozta szennyezés a világon mindenhol kíséri a bányaprojekteket, és nincs ez másképp a kibocsátások csökkentését célzó zöld átalakítás érdekében folytatott fémbányászat esetében sem. Ennek eredményeképpen a bányászat elleni tiltakozások ma már nemcsak a globális délen, hanem Európában is megfigyelhetők, Skandináviától kezdve, ahol a bányászat a számi őslakosok területére hatol, Portugáliáig, Spanyolországig, Görögországig, Szerbiáig és más országokig. A tiltakozó lakosokat és aktivistákat gyakran vádolják “nimbyizmussal” (az angol “not in my backyard” kifejezésből), vagyis azzal a képmutatással, hogy nem csak nem akarják, hogy a szomszédságukban bányászat folyjon, de maguk is hasznot húznak a máshol kitermelt anyagokból. A tiltakozók elutasítják ezt a bélyeget, és igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét azokra a pusztító környezeti és természeti hatásokra, amelyeket a bányászat visszafordíthatatlanul okoz.  

“Az a vád, hogy a tüntetők megállítják az éghajlati válság megoldására irányuló erőfeszítéseket, véleményem szerint nagyon igazságtalan. A helyi közösségek megpróbálják megvédeni a környezetüket a bányászattól, és éppen az ellenkezőjével vádolják őket” – mondja Nina Djukanovic, az Oxfordi Egyetem kutatója, aki a környezeti igazságossággal és a zöld átalakításhoz szükséges anyagok kitermelésével kapcsolatos vitákkal foglalkozik. “A földdel kapcsolatban álló emberek számára teljesen érthetetlen, hogy valaki a bányászatot valami zöld és a természet számára előnyös dologként reklámozza.” 

A zöld átalakítással összefüggésben a bányászatban egyre nagyobb teret hódít a zöld-mizéria. Bármilyen zöldnek is próbálják magukat bemutatni a bányavállalatok, a fő motivációjuk a profit. Ezért igyekeznek minél több bányászatot erőltetni. A Föld Barátai Európa szervezet jelentése bemutatja, hogy a bányászati lobbi hogyan befolyásolta a kritikus nyersanyagokról szóló törvény (CRMA) és a fémek bányászatáról szóló jelenlegi uniós politika alakítását a zöld átalakulás érdekében.  A bányavállalatok évente több mint 21 millió eurót költöttek lobbizásra, hogy befolyásolják az uniós jogszabályok alakítását. Egyik céljuk az volt, hogy bővítsék a stratégiai nyersanyagok listáját. A kritikus nyersanyagok listája így nagyrészt megfelel a bányászok kívánságainak. Ugyanakkor a törvény tartalmazza a bányászok azon követelését is, hogy a “stratégiai bányászati projekteket” a “nyomós közérdek” alapján kell elbírálni, ami elsőbbséget élvezhet a környezetvédelemmel szemben. 

A Föld Barátai szerint a bányászati lobbinak sikerült az uniós intézményekben keresztülvinnie azt az elképzelést, hogy az éghajlati válság megoldásához több bányászatra és több fogyasztásra van szükségünk. A fémbányászat iránti növekvő kereslet így önbeteljesítő jóslattá válik, mivel nem veszik kellőképpen figyelembe azokat a forgatókönyveket, amelyek elsősorban a fogyasztás csökkentésére összpontosítanának.

Az autók száma növekszik 

Az elektromos mobilitásra való átállás a nyersanyagok, például a lítium és más fémek iránti kereslet drámai növekedését okozza. A közlekedési ágazat az egyik legnagyobb szennyező Európában. Az üvegházhatású gázok kibocsátása ebben az ágazatban hosszú távon nem csökkent. Az elektromobilitás ezért a közlekedési kibocsátások csökkentésének egyik kulcsfontosságú megoldását jelenti. 

“A jelentések szerint egy elektromos autó teljes életciklusa során körülbelül háromszor kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint egy belső égésű motorral hajtott autó” – magyarázza Kateřina Davidová, a Közlekedési és Energiaügyi Központ éghajlat-politikai szakértője. “Míg a belső égésű motorok kibocsátása annál nagyobb, minél tovább hajt egy autót, addig az elektromos autók legnagyobb kibocsátása a bányászatból és az akkumulátorok gyártásából származik. Minél tovább vezetünk egy elektromos autót, annál kisebb lesz a szén-dioxid-kibocsátása” – teszi hozzá a szakértő. A Transport & Environment számításai szerint egy elektromos autó jelenleg 37 százalékkal kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint egy belsőégésű motorral hajtott autó, még a legrosszabb esetben is, ha Kínában gyártják és Lengyelországban szénerőműből töltik fel. 

“De nem gondolhatjuk, hogy tíz év múlva is ilyen ütemben fog folyni az autógyártás, azzal a különbséggel, hogy ezek elektromos autók lesznek. Mindenekelőtt csökkentenünk kell az autók teljes számát és az irántuk való keresletet” – mutat rá Davidová. Az eddigi tendencia azonban éppen az ellenkezője. Az autók száma a világon évről évre nő, ahogy a méretük és a futásteljesítményük is. Csak a Cseh Köztársaságban 2023-ra az autók száma több mint 6,5 millióra emelkedik. Az európai piacon messze a legkelendőbb elektromos autók az SUV-k, amelyek túlzott méretük miatt sokszor több nyersanyagot fogyasztanak, mint egy kisautó, és így több károsanyag-kibocsátást okoznak. A szakértők ezért arra mutatnak rá, hogy korlátozni kell az autók méretét.  

Az egyéni autóközlekedés iránti igény csökkentése érdekében döntő fontosságú, hogy alternatívákat teremtsünk tömegközlekedés, kerékpár- és gyalogosutak formájában, hogy általában csökkentsük a szolgáltatásokhoz megtett távolságot, és hogy megteremtsük a viselkedésváltás lehetőségeit, hogy vonzóbbá tegyük az autók alternatíváit. “Rengeteg intézkedést lehet tenni, például kitiltani az autókat a városközpontokból, nem drágítani a tömegközlekedés díjait, hanem megadóztatni az autó birtoklásának és használatának költségeit, drágábbá tenni a parkolást. Az autóeladás reklámozásának szabályozására is összpontosíthatunk, és egy másik dolog, ami bizonyítottan csökkenti a keresletet, hogy egyáltalán nem építünk új közúti infrastruktúrát” – sorolja Davidova a lehetséges megoldások közül néhányat. 

“Minden szennyezett lesz.” 

“A jelenlegi életmód alternatívái pozitív víziónak tekinthetők arról, hogy milyen lehetne a világ. Ilyen például a gyors, jó minőségű tömegközlekedés és az autók nélküli, működő városok” – mondja Nina Djukanovic, az Oxfordi Egyetem munkatársa. “Nem lehetséges, hogy mindannyiunknak elektromos autója legyen, és azt gondoljuk, hogy ezzel megmentjük a bolygót. Olyan rendszerszintű változásokról kell beszélnünk, amelyek kitörhetnek az állandó növekedés rendszeréből. Mert a végtelen növekedés útja nem igazán vezet semmilyen megoldáshoz. A nyersanyagok kitermelésével járó mérgező szennyezés óriási, így egy olyan zöld átalakulás, amely a teljes bányászati ágazat egyre nagyobb mértékű bővítésén alapul, katasztrofális lehet.”  

Csuvarszki Veronika a Mikepércsei Anyák Mozgalmából már több mint fél éve próbálja eladni az elektromos autók akkumulátorgyárainak közelében lévő házát. Eddig sikertelenül. Gyermekei egészsége miatt fél tovább Mikepércsen maradni. “Itt vidéken szinte mindenkinek van kertje, ahol zöldséget termel magának, és van néhány csirkéje vagy disznója. A gyárak körüli földeken zöldségeket termesztenek, amiből a helyi iskolában főznek. Mindez most el fog veszni, mert a gyárak beszennyezik a környező földeket” – meséli aggódva Csuvarszki Veronika és Kozma Éva.  

“Azt mondják, hogy a haladás ellen vagyunk és Európa zöld jövőjét védjük, amikor a gyárak ellen tiltakozunk” – teszi hozzá Éva. “Pedig ezeknek a vállalatoknak az itteni üzletei ütköznek a tiszta környezethez való jogunkkal. Túl sok gyár van itt. Jobb egyensúlyt kell találni.”

A cikket Horváth Zsófia fordította.

A borítóképet Farbaky Tamás készítette.

A szerzőről: Johana Černochová a budapesti és a bécsi Közép-európai Egyetemen tanult nemzetközi kapcsolatokat. Elsősorban emberi jogi, éghajlati és társadalmi-környezeti témákról ír a különböző csehországi médiumoknak.

Az eredeti cikket itt találjátok.

This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.

A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.

About Post Author