Lehetőségeink TALAJán. Kicsit másként a klímaváltozásról. 5.rész
A változás szele
Változás szelével köszönt be a tavasz. Ezúttal nem nehéz munkagépek, hanem emberek sürgölődnek a szántó szélén. Tanácskoznak, méregetnek és cölöpöket ütnek le a földbe. Ahogy telik az idő, az addig monokultúrás gabonatábla elkezdi új arcát mutatni. A tölgy gyökerét sem vagdossa már az ekevas. Az addig egybefüggő 100 hektáros téglalap formájú tábla, több apróbb részre tagolódott, és a táblák között szabályos távolságban egy-egy fasor kezdett kinőni a földből. Madártávlatból nézve az eddig egyhangú terület, zöld folyosókkal tarkított mozaik mintává változott. A tájon megvetette lábát az agrárerdészet.
Az agrárerdészet sok évszázada alkalmazott mezőgazdasági termelési rendszer, ami Európában és Magyarországon is ismert módszer volt már a középkorban. A klasszikussá vált termelési rendszerekkel szemben, rendelkezik egy jelentős megkülönböztető tulajdonsággal. Ez a tulajdonsága a természeti rendszerekkel való szoros összefonódása. Magyarországon is fellelhető agrárerdészeti formák voltak a múltban az ártéri gazdálkodás, a makkoltató sertéstartás és a fás legelők vagy a nem ültetvényes szelídgesztenyések. 1
A fasorokkal tagolt táj kevésbé van kitéve a defláció (szél okozta talajveszteség) veszélyének, továbbá a falevelek szerves anyaggal dúsítják a talajt és kedvező mikroklimatikus hatást gyakorolnak termesztett kultúrnövényre is. “Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) által 2010-ben készült tanulmány szerint a fák és cserjék integrálása a mezőgazdasági termesztési rendszerekbe elősegítheti a mezőgazdaság klímaváltozáshoz való alkalmazkodását, mérsékelheti a klímaváltozás okozta negatív hatásokat, és hozzájárulhat az élelmiszer-biztonsághoz.”2
Valami furcsaság történik. A tölgyfától nem messze az egyik gazda különös magkeveréket tölt a vetőgépbe. Eddig általában egyféle növény magja került a vetőgép tartályába, most azonban facélia, talajművelő retek, lóbab, zab és bíborhere magvai keverednek az előkészített zsákokban. Ez nem jelenthet mást, mint hogy a termelési rendszerben megjelentek a takarónövények3, melyek komoly előmozdítói lesznek a tölgyfa lábánál elterülő agrárerdészeti táblák talajvédelemnek.
Ez a keverék fogja biztosítani a talaj védelmét abban az időszakban, amikor egyébként sem lenne fővetemény a területen. A véletlenszerűen keveredő (fentebb felsorolt) növényfajok rövid időn belül kikelnek és leveleikkel árnyékolni fogják a talaj felszínét. A növénytakaró meggátolja a talajfelszín felmelegedését, mérsékli a szél szárító hatását és megfelelő mikroklimatikus körülményeket biztosít a felszínen és az annak közelében élő mikro- és mezofaunának. Ezen kívül az egyes fajok még olyan extra szolgáltatásokat is nyújtanak, mint például: a talajművelő retek nagy mélységekig képes áttörni a betömörödött talajt, ezáltal javítva a talaj víz- és levegőgazdálkodását. A facélia (más néven mézontófű) gyökérzetén keresztül fonálféregűző anyagokat választ ki, ezáltal talajfertőtlenítő hatást fejt ki. Az olyan pillangósok, mint a lóbab és bíborhere, pedig a légköri nitrogén megkötésével további extra tápanyag forrást biztosítanak a jövőben. A növények gyökerében, szárában és levelében felhalmozott tápanyag a termő helyen marad, mivel a megtermett biomassza nem kerül betakarításra ( bizonyos esetekben legeltetik, vagy szálas takarmány készül belőle, de ebben az esetben is állati trágya formájában fog a területen maradni, vagy oda visszakerülni).
Korábban minden évben voltak időszakok, amikor a talaj takarás nélkül csupaszon állt legkisebb darabjaira szétzúzva, a víz és szél kénye-kedvének kiszolgáltatva. Fenti példánkban a takarónövények ezen időszakok talajvédelmi szempontból is kedvező áthidalására szolgálnak a vegetációs időszak végén.
Az agrár erdészeti rendszerek által létrehozott zöld folyosók a táj biodiverzitására is kedvező hatással vannak. Megtettük tehát az első lépést a talaj és táj rehabilitációjára.
Második lépésként pedig megtanultuk, hogy milyen fontos a körforgás a rendszerben. A szerves anyag körforgása az, ami életben tartja a talajlakó élőlényeket, és ami biztosítja a talajok termékenységét.
Harmadik lépésként felismertük, hogy a talajlakó élőlények nagy segítségünkre vannak a termékenység fokozásában és a tápelemek felvehetővé tételében. Ennek megfelelően elkezdtük védeni a talajéletet. A védelem része, a szántás elhagyása (vagy minimalizálása) és a minél kisebb talajbolygatás biztosítása. Megjelentek a különféle talajkímélő művelési módok, mint például sávművelés, direktvetés, a no-till4 és minimum-till5 művelési módok.
A talajkímélő művelési módok egyik legfőbb ismérve, hogy nem keverik a talajrétegeket, valamint szármaradványokat (mulcs) használnak a talajfelszín védelmére. Második fontos tulajdonság, hogy csak a lehető legszükségesebb mélységekig végeznek talajlazítást, talajművelést (de nem forgatást!).
A szántást többféle mélységtartományban hajthatjuk végre ( pl. sekély szántás, mélyszántás, rigol szántás). A mélység változik, de az ideológia ugyanaz. A megművelni kívánt talajréteg átforgatása a jobb levegőzöttség, jobb tápanyag feltáródás érdekében történik. Manapság már tudjuk, hogy ez ennél jóval bonyolultabb. A talajok termékenysége és biológiai aktivitása a talajok felső 40 cm-ben koncentrálódik. A talajlakó életközösség fajösszetétele centiméterenként változhat, adott mélységhez adott fajok alkalmazkodtak, amiket ha talajforgatással felcserélünk, akkor azok pusztulását okozzuk. A szántás következménye továbbá az erőteljes talajszerkezet romlás, ami az elvárt hatáshoz képest ellenkező eredményeket produkál. A talajok levegő- és vízgazdálkodása romlik, tápanyagszolgáltató képessége pedig csökken (a műtrágya forgalmazóknak természetesen ez egy kedvező állapot).
Végezetül elevenítsük fel, hogyan is indult az öreg tölgy története az első részben! A falevél a földre hull (szármaradványok), a talaj felszippantja (talajkímélő művelés), a talajélet fajgazdagsága átalakítja (takarónövény) és a fák koronája megvédi (agrárerdészet). A öreg tölgy így ismét büszkén magasodhat a fiatal fák fölé, és ki tudja… talán most már egy két facsemetével ő is tudja majd gazdagítani környezetét. Oly sok év után ismét gyarapodhat a családfája. Ez pedig annak köszönhető, hogy sikerült valami hasonlót létrehozni, mint a természetes rendszerek. Kezdetnek nem is rossz!
“Beszélgetni a természettel, ez mindannyiunknak jót tesz: emlékeztet arra, miből vagyunk.”
(Ian Nicholas Stewart)
Jegyzetek:
- Gyuricza Csaba – Borovics Attila: Agrárerdészet. ↩︎
- Az agrár-erdészetről dióhéjban – Agrofórum Online (agroforum.hu) ↩︎
- Takarónövény minden olyan növénykultúra, amelyet a főnövények közötti időszakban vetünk, funkciója pedig az erózió elleni védelem, a talajélet élénkítése, a tápanyagok feltárása, a talajok lazítása, majd a takarmányként való hasznosítás. Talajreform_Takaronovenyek_megoldasok_365_napra_web.pdf ↩︎
- No-till: szántás, talajbolygatás teljesmértékű elhagyása. A haszonnövények vetése egy speciálisan ehhez a művelési módhoz kialakított direktvető géppel történik. ↩︎
- Minimum-till: szántás elhagyása, de a felső 10 cm-es talajréteg művelése. Minimális talajbolygatással jár. ↩︎
A szerzőről: Paxian Erik, vadgazdamérnök és biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, aranykalászos gazda. Szakterülete a permakultúra, kertészeti és agrár ökológiai rendszerek, fenntarthatóság, öntözőrendszerek, gyógynövény termesztés.
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.