Középiskolások az Európai Unióban
A Modell Európai Parlament (MEP) az Európai Unió közreműködésével szervezett kulturális program középiskolások számára. Célja, hogy a fiatalok megismerjék a döntéshozatali folyamatokat az Európai Unióban, bizonyíthassák retorikai képességeiket, rátermettségüket és szakpolitikai tájékozottságukat.
Az első MEP-et Hollandiában tartották 1994-ben, ám akkora népszerűségre tett szert, hogy pár év alatt szinte az egész Európai Unióban ismertté vált.
Magyarország 2003-ban csatlakozott a programhoz. Ekkor országunk még nem tartozott az Európai Unió tagállamai közé, de az athéni csatlakozási szerződés nyomán már elindultak a belépési folyamatok.
A Modell Európai Parlament felépítése minden tagállamban eltérő.
Hazánkban minden évben megrendezésre kerül egy nemzeti ülés ahová a programban szereplő iskolák delegálnak tíz-tíz főt. A rendezvény időtartama egy hét. Minden delegáció egy uniós tagállamot reprezentál, figyelembe véve az ország helyzetét és múltját a megvitatásra kerülő szakpolitikai kérdésekben. A delegáltak európai uniós bizottságokat mintázva csoportokat alkotnak. A bizottságok a bizottsági ülések során az adott rendezvényen szereplő politikai témájú problémafelvetésekre egy formális határozati javaslatot dolgoznak ki. Ezt követően a plenáris ülésen minden bizottság bemutatja a határozati pontjait, amelyekkel kapcsolatban a többi bizottság tagjai kérdéseket, esetleges aggályokat fogalmazhatnak meg. A plenáris ülés végeztével lehet szavazni a bizottság munkájának eredményességéről. Minden nemzeti ülésen van lehetőség angol nyelvi teszt elvégzésére, aminek eredményével kvalifikálhatják magukat a delegáltak a nemzetközi ülésekre. A nemzetközi ülések szintén egy hét időtartamúak, és minden évben kettő kerül megrendezésre, különböző európai uniós tagállamokban.
Az első MEP-em 2024 februárjában volt Székesfehérváron. Tökéletes tapasztalatszerzés volt és remek betekintést szereztem a Modell Európai Parlament működésébe. A székesfehérvári ülés miniMEP-nek számított, ami annyiban különbözik a nemzeti üléstől, hogy kevesebb delegált vesz részt a mindössze két napos programon.
A MEP-es pályafutásom következő állomása a Budapesten megrendezésre kerülő márciusi XXI. Nemzeti Ülés volt. A remek szervezés és barátságos delegálttársaim felejthetetlenné tették a programot. A vidéki delegáltak budapesti családoknál voltak elszállásolva, ezzel még több barátság és ülések alatti „szövetség” tudott kialakulni. Szerencsére már magabiztosabb voltam az elképzeléseim megvalósításában, ülések alatti felszólalásaimban és ötleteim előterjesztésében.
Két héttel a nemzeti ülés lezárása után az öt főt számláló magyar delegáció és a nemzeti koordinátor Észtország, Tallinn felé vette az irányt. Szerencsésnek érzem magam, hogy én lehettem az egyik diák, aki Magyarországot, a magyar kultúrát képviselte. Szombat reggel hat órakor szállt fel a gép a Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről és egy héttel később szombat éjjel landoltunk Magyarországon. Leírhatatlanul sok dolog történt velünk mindössze egy hét alatt. Életre szóló barátságok köttettek, rengeteg új információval és tudással gazdagodtuk, sok témában volt véleményformáló ez az egy hét. A szervezés fantasztikus volt és rengeteg lehetőséget biztosítottak a szervezők: az észt európai parlamenti képviselő jelöltek vitáját volt lehetőségünk meghallgatni, a nyitóceremónián az észt miniszterelnökasszony mondott beszédet. Ellátogattunk a Magyar Nagykövetségre is, ahol volt alkalmunk egy kellemes és informatív beszélgetést folytatni András Pál nagykövet úrral.
Sokat gondolkodtam, hogy mit is jelent nekem a MEP. Nem túlzás azt kijelentenem, hogy leírhatatlan érzések fognak el, amikor a Modell Európai Parlamentre és az ott átélt élményekre gondolok, ám ha mégis meg kellene fogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy egy olyan összetartó közösség, ahol az elfogadás a mozgatórugó, a kölcsönös tisztelet és a nyitottság a motor. Az etnikai, vallási, kulturális különbségeket nem hátrányként éljük meg, hanem lehetőségként, hogy bővítsük ismereteinket és első kézből kapott információkkal gazdagítsuk tájékozottságunkat.
Minden középiskolás diáknak, aki érdeklődik a politika, retorika és kultúra iránt, teljes szívemből tudom ajánlani, mert életre szóló élményekkel fog hazatérni.
A szerzőről: Kalmár Viola vagyok, 16 éves. Egy középiskolában tanulok, idegen nyelvi szakon. Mindig is érdekelt az újságírás és a véleménykifejtés különböző témákban. Szabadidőmben szeretek sportolni is, a tánc hosszú évek óta szerves részét képezi az életemnek és a mindennapjaimnak.
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.
About Post Author
