
Nem felejtünk, nem beszélünk – interjú György Péterrel a világháborús emlékezetről
Hogyan dolgozza fel egy nemzet a második világháború traumáit a mai társadalomban?
Feldolgozza egyáltalán? Időbeli léptékkel távolba tűnnek a megkülönböztető törvények, a sárga csillag, a házfoglalás, a hol-védünk-hol nem-honvédek, a gépiesített genocídium. Marad helyette az iskolában szerzett fogalmunk arról, miként adta ki a kormány a zsidó-és cigány lakosságot, hogyan, s milyen módszerekkel. Lehet tagadni, lehet racionalizálni, mindamellett szánakozni, hogy milyen hatékonyak voltunk, s nem voltunk.
Traumák feldolgozásához emlékeznünk kell. Nem mindegy, hogy azt egyéni- vagy társas szinten tesszük; publikus-e az emlék, vagy tabusítjuk; szobrot emelünk, vagy emlékplakettet verünk egy ház falára. Értjük-vagy nem értjük miért nem lehet hősi halottunk az, akinek nincs itthon a teste. Dr. György Péter egyetemi tanárral, az ELTE BTK Művésztelméleti-és Médiakutatási intézet oktatójával beszélget Jamriskó Tamás.
Letölthető és meghallgatható a Hangtárunkból:
Tartalom:
A honfitársainkat ölték meg
Jan Karski: Story of a Secret State
Szemtanúság produkálása
„I don’t believe it”
A magyar elit és a tömeggyilkosság
Házfoglalás
Vallásból faj
Magyarságból kiragadott magyarok
Avatatlan emlékmű
Melyik kormány foglalkozott a holokauszttal
Ki a nemzeti hős?
Racionalizálgatás-stresszfokozás
A németeket egy dolog érdekel: hogy tehették ezt meg?
Szimbolikus gesztusok
Kihagyunk
Az emléktábla tudásra nem jogosít
Kivinni a holokausztot a politikából
Elhallgatott ősök
Borítókép: Cipők a Duna-parton