A kapcsolat hipnotizőr és páciense között
A közvéleményben, sőt a modern kutatásokban is elterjedt vélemény, hogy a „hipnotizőr hipnotizálja az alanyt”, azaz egyirányú folyamatról beszélünk. Azonban kiderült, hogy korántsem erről, hanem egy kölcsönösségen alapuló interakcióról van szó. A kutatómunka, a hipnotizálás során, párhuzamosan átélt élmény vizsgálatával foglalkozik, melynek különlegessége, hogy nem csak a páciens szemszögéből vizsgálódnak, hanem a hipnotizőréből is.
Ez újfajta megközelítés a hipnóziskutatás terén, hiszen az eddigi vizsgálatok kevés figyelmet fordítottak a hipnotizőr szerepének fontosságára és az ő élményeinek elemzésére. A kutatások középpontjában tehát, a kétirányú interakció áll, miszerint az együtt átélt élmények alapján a partnerek között kialakul egyfajta kötelék. A kölcsönös kapcsolat minőségére kevéssé hat az a rövid időtartam, amit a hipnotizőr és páciense együtt töltenek. Megfigyelték, hogy a párhuzamosan átélt szubjektív élmény, milyen jelentős változásokat mutatott a hipnotizőr viselkedésében, és hogyan hangoldódott össze a szív-és légzésritmusa a páciensével.
A vizsgálat összefüggést talált egy korábbi kutatással, amelyben beszámoltak arról, hogy az anya és gyerek közötti kapcsolat közel olyan, mintha egyazon szervezet lennének és kommunikálnának egymással, amit például az összhangban lévő stresszreakciójuk bizonyít. Varga Katalin (pszichológus, hipnoterapeuta, egyetemi tanár, tanszékvezető az ELTE Affektív Pszichológiai Tanszékén) és csapata szerint éppen ilyen jellegű a kapcsolat a hipnotizőr és a páciense között is, amennyiben az elsőt „felnőttnek” a másikat pedig a „gyereknek” feleltetjük meg. Közöttük ahhoz hasonló szoros és bizalmon alapuló kapcsolat jön létre, mint ami anya-gyerek között.
Sajtos Elizabeth
About Post Author
