Az egyetemi előadásról

1. Miért él még mindig az előadás?

Az EPER 97,00 egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy egyetemi előadásokat rögzítsen és közvetítsen műsorában. Az előadás az, ami egyetemi éveink biztos alapfonalát jelenti. Mégis, különösen, ha "nem kötelező bejárni", sőt, ha "úgyis letölthető az EPER 97,00 honapjáról", sokan elfelejtenek bejárni.
Azt kérdeztük meg a rádióban is megszólaló ELTE-s egyetemi oktatóktól: miért jó az élő előadás? Miért és hogyan élhet túl a digitális-virtuális világban a hagyományos, frontális egyetemi előadás?


Jack Cohen & Ian Steward: What does a Martian look like? John Wiley & Sons, 2002.

"...[A]ny scientists who talk to the public, and most science teachers, know that it is never enough to give the answers. The audience has to be shown what the questions are.
Scientific questions are usually not obvious ones. Our favourite example here is the sunbeams that sp read out into a fan at sundown and sunrise. In lectures, Jack of ten puts a pieture up on a screen and says:
�There are two theories of where the Sun is. Either it's ninety million miles away and the rays are damn-near parallel because the whole Earth only intercepts a tiny thin pencil of all the Sun's light... or we're really on Pratchett's Discworld, and the Sun IS a small bright body going round the planet not very far above the clouds. All of you have seen sunbeams like that, and not questioned it. Look again, now. That appearance is good evidence for the second theory.�
And everybody' s jaw drops.
They hadn't thought of that before. They hadn't realised that every sunbeam poses a question. Then, and only then, are they interested tn the answer, and able to understand what it means. If the lecture had started by presenting the answer ('Let me tell you about the geometry of sunbeams, and how parallel lines seem to meet when they are projected .. .') the audience would all have gone to sleep or left. Instead, they' re spellbound."


S. Sárdi Margit
Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék

1. Az az előadás, aminek az anyagát el lehet olvasni a könyvben, fölösleges, ki kell dobni. Azért kell kellően érett tanárokat előadásokkal megbízni, hogy ne a könyvekben találhatókat mondja el. Az előadás dolga, hogy új ismereteket adjon, vagy rendszerezze a meglevő ismereteket, vagy a szaktudomány új eredményeit ismertesse stb.

2. Az élő, eleven előadó pótolhatatlan. (Már persze ha jó.) Nem az anyaga miatt az, hanem az egyénisége(!) miatt. Mert nem (!) a könyvet adja elő, hanem a nézeteit, egy személyiség viszonyát a tudományhoz-tananyaghoz. A tömegpszichológia sarkalatos tétele, hogy tömegben az emberek (de fiatalok vagy nem elég integer egyéniségek egyénként is) nem valamit hisznek el, hanem valakinek hiszik el. Ezért a tanár legérzékenyebb munkaeszköze a személyisége, amit pályafutása egész során épít. Objektív összetevője az egyénisége maga, szubjektív összetevője a róla kialakult kép, imázs. A hallgató nem az anyagot figyeli, hanem a tanár elárult rokon- és ellenszenveit, meggyőződését, hitelességét stb., és a tanárhoz való viszonya függvényében ezeket elfogadja vagy tagadja. Az előadói személyiség építésének sok trükkje van, nem tudom ilyen röviden összefoglalni.

3. Az élő, eleven előadás is pótolhatatlan, ahogy a tévéjáték sem szorította ki a színházat. Mert lehet, hogy a rögzített előadás technikailag tökéletes, de az eleven élmény más. Ott a megismételhetetlenség bája és drukkja vezeti az élményt. Mert lehet, hogy a színész elfelejti a szerepét, vagy hasraesik, vagy spicces, vagy megbotlik a nyelve. Az előadó: színész, aki maga teremti meg a szövegét. Előadása ezért pótolhatatlan.

4. Ez nem jelenti azt, hogy minden előadó szükségképpen jó előadásokat produkál. Sok kollégám nem méri föl kellőképpen, mit nyer vagy veszít a hallgató (de távlatilag ő maga is) a jó vagy a rossz előadásokkal.
 



Bérczi Szaniszló
ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Általános Fizika Tanszék

Véleményem a "frontális", élőbeszéd előadásról az, ami egy élő hangversenyről: a helyszíni élmény elcserélhetetlen. Semmi mással nem pótolható, mert hitelesíti az elhangzottakat. Jómagamnak, aki 30 éve tanítok egyetemen, sok alkalommal élmény az előadás, éppen azért, mert nincsen tökéletesen előre elkészítve. A pillanat építi össze, a föltoluló élmények hatnak az előadóra is. Ezért fontos az érdeklődő közönség jelenléte. A csillogó szemek. A várakozás, a hallgatók válaszai a röpke kérdésekre.

Jómagam sok-sok építőelemből, gondolatmenetből válogathatom össze az éppen megvalósuló előadást. Óriási a kombinációs lehetőség,  ezért valószínüleg sohasem mondom el az összes lehetőséget. Egyedi ezért minden előadás.

Természetsen néhány sarokpont rögzítve van, hiszen az ember kőzetmintát, térképet, fóliát és/vagy powerpointot bekészít előre. A táblán azonban ezeken túlmenően minden megjelenhet, ami éppen az új gondolatmenethez szükséges. Ez a variabilitás nincsen a tankönyvben.

A tankönyv egy nagy vezérfonalat követ. Végig kidolgoz egyet, leágazásokat mutat be (pl. boxokban), visszahivatkozik, stb. Mindez az előadáson is megjelenhet, de térben is épül, a táblán is megjelenik (az előadás forgatókönyve) és a legfrissebb adatokkal és élményekkel egészülhet ki.

Van aztán az előadásnak egy olyan varázsa, amit hajlama szerint fokozhat az előadó. Ez pedig a teljes világirodalom, a művészetek kapcsolódó
hasonlatainak előadást színező fölidézése. Egy-egy fontos gondolatot  egy távoli hasonlat (főleg ha költőtől ered) jobban bevésheti, mint  bármi további magyarázat.

Vannak emberi jellemvonások is, amik szintén fontosak a helyszíni előadáson. Az írott tananyag szárazságát az előadó lelkesedése föloldja. Az előadás közbevetett kérdéssel szinte azonnal, de akár az óra végén is rögtön kiegészíthető, hitelesíthető. Az előre elkészített tananyag egy konzerv. Megélhetünk rajta, szükség esetén, de az élet távolabb  lakik tőle, és néha friss gyümölcsöt is érdemes ízlelnünk, különösen "szép május idején".


Galácz András
Őslénytani Tanszék

Saját egyetemi hallgatói élményeim alapján az előadó és annak jó előadása elsősorban azt az élményt nyújtja, hogy láthatóvá tesz egy eleven embert, aki az illető témát műveli, szereti, érti, és ezt lelkesítően tudja érzékeltetni. Láthatóan az a célja, hogy az előadás vagy a féléves kurzus végén a jelenlévők valamennyien azt a szakterületet válasszák jövendő hivatásuknak, amit ő művel, s amit ő az előadásaival bemutatott. Hasonló élményt és indíttatást könyv, írott szöveg ritkán adhat.

Ha van könyv, annál jobb lehet az előadás. Az előadó adott, könnyen megszerezhető alapismeretnek tekintheti a nyomtatott anyagot, és az előadásokon csak arról beszélhet, ami a témakörben éppen aktuális (tehát nem lehet benne a könyvben), ami őt, a tanítványát, a tanszékét, stb. most foglalkoztatja, stb.

Az előadás lehet teljesen aktuális, vagyis kötődhet a napi hírekhez, az aznapi körülményekhez, az előző este vetített TV-programhoz, egy hallgatói arckifejezéshez, esetleg egy közbevetett kérdéshez.

Az előadás az oktató-nevelő munka része. Megmutathatja a hallgatóknak, hogyan kell betartani időpontokat (pontos órakezdés és befejezés!), hogyan
kell egy témát (az aznapi anyagot) beilleszteni az eddigiekbe, az előző óra anyagához kötni, miképpen kell kihasználni egy előadásra adott időt, stb. stb. Megtaníthat arra, mi a jó illusztráció, és hogy mi a rossz (olvashatatlan diák, elkoszolódott fóliák, működésképtelen PowerPoint stb.)

Az előadás arra is jó, hogy tanár és tanítvány egymásra találjon: a diák megismerkedjék egy vonzó témával és egy ugyancsak vonzó egyéniséggel - a tanár pedig az előadás közben észrevegye a felfénylő szemeket és ebből témavezetés, majd közös munka lehessen.

Végezetül pedig: számomra az előadás : big fun!


Almási Miklós
Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, esztétika szak

Az előadásról:
A legfontosabb a személyes jelenlét - kisugárzás, az ötlet és az új gondolat (ami még nincs tankönyvben). Nem igaz, hogy olvasható. A jelenlét - a rögtönzés, pl. ha valaki ásit, alszik, unatkozik és az előadó le akarja győzni a közeg ellenállását (ébredjen fel, érdekelje amit mondok: ráteszek még egy  lapáttal és érdekesebb leszek a pad alatt olvasott újságnál, v. szunyánál.)
Második: ne mondjon közhelyeket, intellektuális izgalom. Ami ugyanakkor olykor legyen vicces is (felvillanyoz) és talányos (utána kelljen nézni másutt is).
Harmadik: legyen mindig jól öltözött: trehány megjelenés - ócska előadás, nincs figyelmi fókusz.
Negyedik: valakinek akard mondani, amit előadsz, ne úgy átalában a közönségnek (évfolyamnak) hanem annak a pár figyelő tekintetnek, akit meg akarsz győzni, meg akarsz hódítani. Mert az előadás - az előadóművészet része, olyan, mitn egy színház, azaz eleven interakció. Aki ezt nem tudja, soha sem fogja megkapni közönségét (az évfolyamot...)



Gábris Gyula
Természetföldrajzi Tanszék

Legalább egy kérdésére szeretnék szubjektív választ adni, nevezetesen arra, hogy minek az előadás, ha megvan belőle a tankönyv?
Válaszom persze feltételezi, hogy valaki a saját könyvét "mondja fel" az  előadásokon. Akkor az az értelme az egésznek, hogy a tanár felszabadul a rendszeres, pontosabban fogalmazva a teljes anyagot egyforma részletességgel bemutatni és megtanítani akaró kötelezettség alól. Ez a  felszabadultság érzését kelti, és könnyebben kalandozik el az ember olyan témák és részletek felé, amelyek egyébként meghaladják a kötelező tananyagot, viszont nagyon fontosak lehetnek a tárgy mélyebb rétegeinek bemutatása céljából: ilyen pl. a gondolkodás menetének, az újdonságok  felé vezető útnak a feltárása, átfogó kapcsolatok leirása, stb.
Röviden, a szemléletformálás a legfontosabb nyereség ilyen helyzetekben, amit - szerencsés esetben - az előadás személyessége tovább erősíthet.



Szegedi Péter
Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék

Azt megerősíteném, hogy ... a hallgatok ... egyre kevesebben járnak előadásra. Ezt a szaktanszékek oktatói is megerősíthetik, de nálunk az évek óta tartott eredetileg igen népszerű kurzusokra se jönnek már tömegek.



Eötvös Loránd
Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéséhez

Tizenöt év óta működöm mint tanár a budapesti egyetemen. (�) Működésem első éveiben, midőn kicsiny hallgatóságnak tisztán elméleti tárgyakból tartottam előadásokat, fiatalságomból eredő önérzettel azt hittem, hogy a siker elérésére elég erős vagyok egymagam, hogy reám nehezűl az egész felelősség, enyém lesz az érdem is egészen.
Később, miután hallgatóságom köre úgynevezett »köteles« tantárgyak előadása által nagyra nőtt s tanításom eredményét ezerekre menő vizsgálatokon ellenőrizni alkalmam nyílt, e hitem egyedül saját erőm elégséges voltában évről-évre gyöngébb lett. Minden új tanév új hallgatóságot hozott előadási termembe, minden évben megújult erővel és reménynyel kezdtem meg előadásaimat, s mégis minden évben újra meg újra láttam, hogyan hanyatlik a tanulók szorgalma és a tárgy iránti érdeklődése az év elejétől annak végeig.

Mennyire leverő e tapasztalat a tanárra nézve, mennyire bénítja ez munkaerejét, arról csak annak lehet fogalma, a ki meggondolja, hogy a lelkiismeretes tanár egészen előadásában él, arra gondol, avval foglalkozik az egész tanév ideje alatt s így mikor annak végén arról győződik meg, hogy hallgatói nem követték, elkeseredve kénytelen bevallani, hogy életéből újra egy évet fecsérelt el eredménytelenűl.

A legkeserűbb csalódás azonban a vizsgálatokon vár a tanárra, a gondosan egybeállított s tudományosan átgondolt előadások után kénytelen kérdéseit a középiskola színvonalára alászállítani, hacsak a képtelenségig következetes lenni nem akar s a vizsgálandók 99 százalékát meg nem buktatja.
(�)

A ki a budapesti egyetemnek nagy hallgatóságra számított tantermein végig halad s látja, hogy azokban mily kevesen és hogyan hallgatják végig az előadásokat, azt fogja kérdezni: lehetséges-e tudományosan kiképezni oly fiatalságot, melynek nagy része meg sem jelen?
(�)

Valóban a siker el nem maradhat:
- ha a tanulók az egyetemre a tudományért való lelkesedéssel jönnek s tanáraikat tisztelik;
- ha a tanulók zöme művelt családok sarjadéka s eléggé vagyonos arra, hogy tanúlmányainak tartama alatt anyagi gondoktól menten egész idejét a tanulásra fordíthassa;
- ha a tanulók eléggé érettek arra, hogy az előadásokat jól megválasztva, azokra eljárjanak s az
azokban hallottakat későbbi használatra följegyezni tudják és akarják.
(�)
A magyar tanuló is örömmel jön az egyetemre, örvend annak, hogy a gymnasium bilincseitől megszabadúlt és lelkesedik is sok szépért és jóért. Lelkesedik a szabadságért, lelkesedik a hazáért s meg van benne is a vágy arra, hogy a haza szolgálatában szerzett érdemek alapján hatalmas és híres emberré váljék. Csak épen egyért nem lelkesűl s ez a tudomány. De hibáztathatjuk-e ezért? Voltak és vannak nekünk bátor katonáink, hatalmas államférfiaink, híres szónokaink, de tudunk-e
példát mutatni arra, hogy hazánknak egy fia tisztán tudománya által igazán híres és hatalmas lett volna. Nem értem azt a hírt, melyet egy akadémiai pályadíj elnyerése, vagy valamely tudományos dolgozatnak a külföldi tudományos irodalomban megemlítése szerez, ilyenre van nálunk példa elég, csakhogy ez a nagyravágyásában még telhetetlen fiatalság lelkesedésének szítására vajmi kevés.

A csekély tisztelet a tudomány és annak tanítói iránt, melyet a tanuló hazulról hoz magával az egyetemre, még alább száll az előadásokra beiratkozás alkalmával. A kérdés ilyenkor az: kinek előadásait kelljen hallgatni a végből, hogy a közel jövőben fenyegető vizsgálat eredménye bukás ne legyen? Vannak az egyetemen és azon kívül olyanok, kik a tanulókkal elhitetik, hogy a beiratkozás főczélja az, hogy a vizsgáló tanár tandíját megkapja. Nem egy tanuló 40, sőt 50 hetenkinti előadási órára (nem gyakorlatra) beíratkozik.
(�)
. S mit követelnek a szabályzatok?  (�)
E mellett a tanuló szabadon határoz arról, vajon a vizsgálatokon követelt ismereteket az egyetemi előadásokból vagy más úton szerezze meg.
Az eredmény az, hogy a beiratkozottaknak csak igen kis része jár el szorgalmasan az előadásokra a még ez a kis rész sem tanul komolyan az előadásokból, hanem inkább a vizsgálatok előtti napokon betanul valami kis ismétlő könyvet, vagy kézről-kézre járó jegyzeteket. Ily módon a
vizsgálatok előbb-utóbb ezeknek alacsony színvonalára sűlyednek s ez visszahat még az előadásokra is. A tanárok közül némelyek, kedvöket veszítve, engednek a körülmények befolyásának s előadásaikban a vizsgálatokon szokássá vált kérdések köréből ki nem emelkednek, mások nem törődnek hallgatóságukkal s előadnak úgy, mintha a padokban már kiképzett tudósok ülnének. A tanár a fönnálló tanítási rendszer mellett nem képes meggyőződni arról, birják-e követni hallgatói, s ha látja is az üresedő padokon, hogy a tanulók érdekeltsége csökken, nincsen módjában e bajon segíteni Szomorú dolog az, mikor a tanár a tanulóért többet nem tehet, mint hogy indexét a félév elején és végén aláírja s azután a vizsgálaton kihallgatja a nélkül, hogy tanúlmányainak menetére tényleg befolyást gyakorolt volna.
(�)
Buda-Pest, 1887 ápril 10-én.   B. Eötvös Loránd

(Eötvös e levelélnek célja- többek között -, hogy rávegye a minisztert: vezessen be egy olyan ellenőrzési rendszert, melyben ún. "repetitorok" felügyelete alatt a hallgató kötelesek lesznek bejárni az előadásokra.) (Forrás: Eötvös Loránd: Néhány szó az egyetemi tanítás kérdéséhez. Nyílt levél Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz 1887.)(Forrás: Budapesti Szemle, 50. kötet, 1887., 307-321. o. - Az elektronikus változatot készítette: Ambrus Attila József)



Válaszol az egyetem az élet kérdéseire
Magyar Nemzet, 1960. műrcius 9.

- Beszéljenek a tények... Kékes Andor, az ELTE bölcsészkara dékáni hivatalának veztetője feláll a nagy, barna íróasztal mögül s az egyik fiókból papírköteget húz elő. A papiroson nevek sorakoznak, a múlt esztendőben végzett bölcsész hallgatók nevei.
- Százhetven hallgatónk hagyta el az egyetemet nyáron - teszi le a listát az asztalra.
(...)
- Meg kellene gondolni - mondja Salamon Zoltán, aki egyben a pedagógiai tanszék tanársegédje is -, hogy közelezővé tegyék az ELTE végző hallgatói számára is a szakmai gyakorlatot. Miért? Nos, két év alatt megszoknák a vidéket, észrevennék, milyen általános megbecsülésben, tiszteletben részesülnének a falun, lakást szereznének, berendezkednének, talán feleséget is találnának vidéken. Ez a két esztendős szakmai gyakorlat azt eredményezné, hogy a legszerényebb számítások szerint is legalább negyedével növekedne azok sáma, akik élethivatásuknak tekintenék a falusi nevelőmunkát.

...
Megváltozott a levegő, a hallgatók szemlélete az egyetemen. Ez az elmúlt három esztendő legfontosabb eredménye - mondja dr. Ortutay Gyula, az egyetem rektora.
A legfontosabb változás valamennyi közül a tanulmányi fegyelem megerősödése. Amit a statisztika bizonyít: a bölcsész karon az idei első félévben a hallgatók több mint egytizede kitűnő tanzlmányi eredményyel végzett, egyharmaduk jelesrendű lett és mindössze öt százalékuk bukott meg egy vagy két tárgyból.
...
Amit pedig az egyetemmel ismerkedve tapasztal az ember: végre olyan sokéves küzdelem után becsülete van annak a hallgatónak, aki rendszeresen jár órákra, az egész évben állandóan tanul. A jogi karon például KISZ-taggyűléseken figyelmeztették azokat a hallgatókat, akik csak amúgy félvállróldolgoztak, s a KISZ-szervezetek leváltották azokat a vezetőket, akiket rossz tanzlmányi eredményük méltatlanná tett arra, hogy az ifjúsági szövetség vezetői legyenek.
Sokat várnak az oktatók, a párt és a KISZ vezetői az úk, ötesztendős egyetemi rendszertől is.
- Régi tapasztalatunk - fejtegették -, hogy a hallgatók tulajdonképpen azért húzódoztak a tanári munkától, mert nem ismerték meg itt az egyetemen, milyen is a pedagógus élete. A négyéves oktatás csak néhány hetes iskolai gyakorlati munkát írt elő, s ez még arra sem volt elegendő, hogy a levegőt megízleljék a hallgatók. Most sokat remélünk attól, hogy az ötödéves végzős hallgatók heti tizenhat órában tanítanak majd, s csak az idejük többi részét töltik az egyetemen. Sohasem fordult elő, hogy valaki azzal jött volna vissza az iskolából, meggondolta, előbb tanár akart lenni, most mégsem megy annak. Csak a fordítottjáról tudunk: olyanok, akik hallani sem akartak a tanári katedráról, már néhány hét alatt is megváltoztatták a véleményüket. Ha pedig néhány hét ezt eredményeti, nem várhatunk-e joggal sokkal többet az egész esztendős, rendszeres gyakorlati munkától?

A munka becsülete
Az ötesztendős egyetemi tanulás ugyanakkor fokozottabb világnézeti nevelő munkát is lehetővé tesz. Kiszélesedik a rendszeres marxista-leninista oktatás és a KISZ is - ma már 1200 tagja van az ifjúsági szövetségnek az egyetem 2600 hallgatója közül - nagyobb hatásfokú munkát végezhet a fiatal jogász, tanár és kutatójelöltek között. A szocialista munkabrigádok mozgalma, amely csak szeptemberben kezdődött. már most igen szép eredményekkel kecsegtet. Eddig negyven brigád alakult az egyetem három karán, s minden brigádban öt -hat KISZ-tag mellett ugyanannyi KISZ-en kívüli fiatal tanul és dolgozik. A szocialista brigádok tagjai azon túl, hogy kötelezik magukat a példamutató tanulásra, vállalták, hogy a világnézeti oktatásban is legalább olyan eredményeket érnek el, mint a szaktárgyakban, évente húsz óra társadalmi munkát végeznek és nyaranta leutaznak a Hanságba, hogy részt vegyenek a szűzföld, a hanyi mocsár lecsapolásában. S ez a fizikai munka bizonyosan az egyetem egyik legnagyobb segítő iskolája lesz.
Az év közben végzett társadalmi munkák, s főként a nyári hansági táborozások már a hallgatók százaival ismertették meg, mit is jelent a fizikai munka. Ebben a tanévben pedig már az idei elsőévesek jelentős százaléka közvetlenül a munkapadok mellől, gyárakból, üzemekből és termelőszövetkezetekből került be az egyetemre, egy-két évi fizikai munka után tért vissza a tanuláshoz. Ezek a diákok friss levegőt hoztak magukkal a tantermekbe, az élet levegőjét, a munka szeretetét, a hivatás mélységes tiszteletét.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevelő munkájában komoly eredményeket hozott az elmúlt három év. De az igazi fordulatot - azt várják - a termelő munkából az egyetemre kerülő hallgatók teremtik majd meg.
Velük kezdődik most a 325 éves egyetem igazi új reneszánsza.

Kocsis Tamás


Bölcsészkar a folyamatos reform állapotában (Magyar Hírlap 1989)
Mi lesz veled, iskolarádió? (Új Magyarország 1991)

Hargitai Henrik

Belekotnyeleskedek én is. Amennyire látom, azért él az előadás, mert
- az oktatóknak nincs ideje egy normális tankönyvet összeállítani az előadás anyagából, amit évek alatt a fejükben összerendeznek, azaz ennek a rendezett tudásnak az átadása a rohanó világban csak így lehetséges
- mert nem tudják/tudnák frissíteni ezt a szöveget, az előadás pedig általában reflektál a legújabb eseményekre vagy a tudomány új eredményeire
- és az előadó maga is sokat tanul az előadás alatt a hallgatók visszajelzéséből, vagy akár abból, hogy maga szóban kimondja, elmeséli, igyekszik érthetővé tenni egy témát. Nekem csomó ötletem támad előadás közben.


2. Miért tanítanak nekünk hülyeségeket?

Miért van naponta két árapály? - teszi fel a kérdést a bad science.
They reasons for this are complex. In the pre-college text, it is a required subject and therefore must be taught. To teach science without it would be incomplete. Does the high school teacher understand the tides? Usually, no. If the textbook went into the explanation above, not even the teacher could follow it in most cases. So what is the goal of the education? Well, ideally that you should be taught correct science. But that goal really is practically unobtainable. So, the compromise is to teach you something that might be plausible and maybe give you an inkling of the true reasons. Well, why does the astrophysicist teach it incorrectly? It is easy to get confused. (etc.)

Miért repül a repülő? Almost everyone today has flown in an airplane. Many ask the simple question "what makes an airplane fly"? The answer one frequently gets is misleading and often just plain wrong.
The second description we will call the Popular Explanation which is based on the Bernoulli principle. The primary advantage of this description is that it is easy to understand and has been taught for many years. Because of its simplicity, it is used to describe lift in most flight training manuals. The major disadvantage is that it relies on the "principle of equal transit times" which is wrong.

További olvasmány: Unfolding Europa

3. ... és néhány szó a konferenciákról

"A konferenciának [egy lengyelországi konkrét konferenciáról van szó] semmi haszna. Nem tanulok semmit. Kísérletek itt nem folynak, ezért ez a terület nem aktív, így a legjobbak közül csak kevesen dolgoznak a szakmában. Ennek az az eredménye, hogy rengeteg itt a tökfej (126), ami nem tesz jóüt a vérnyomásomnak: olyan ostobaságok hangzanak el és kerülnek komolyan megvitatásra, hogy inkább a hivatalkos üléseken kívül folytatot vitákat, amikor valaki kérdésttesz fel, vagy mesélni kezd a "munkájáról". Ez a "munka" mindig (1) teljesen érthetetlen, (2) homályos és megfoghatatlan (3) valami, ami helytálló, nyilvánvaló, nyilvánvaló és magától értetődő, de hosszas, bonyolult elemzéssel vezeti le és jelentős felfedezésként tálalja; vagy pedig (4) a szerző hülyeségéből fakadó állítás, amelynek lényege, hogy egy nyilvánvaló és helytálló igazságot, amelyet évekkel ezelőtt ellenőriztek és elfogadtak, helytelennek állít be (valójában ez a legrosszabb fajta, mert az idiótát semmivel sem lehet meggyőzni) (5) kísérlet valami olyasminek a megvalósítására, ami nagy valószínűséggel lehetetlen, de mindenképp haszontalan, és a végén kudarcot is vall, vagy (6) egyszerűen csak téveds. A területen mostanában "nagy aktivitás zajlik", de ez az "aktivitás" főként abból áll, hogy azt boncolgatják, valaki más korábbi "aktivitásának" az eredménye hibás, haszontalan vagy ígéretes-e"

Varsó, 1963. Richard P. Feynmann levele feleségének. In: Richard P. Feynmann "Mit érdekel a mások véleménye?" Park Könyvkiadó 2008