„Onlife” generáció, hálózati közösségek és digitális egyenlőtlenségek – 2.rész.
(M)ilyenek a mai fiatalok?
A fiatalságkutatások eredményeit bemutató sorozat második részében a politikai aktivitással kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. Van-e különbség az online és az offline részvétel mértékében? MIlyen irányba halad a közéleti kérdésekkel kapcsolatos érdeklődés? Megvizsgáljuk továbbá, hogy a társadalmi és kulturális egyenlőtlenségeket mérsékli-e az internethasználat, azaz a társadalmi problémák mennyire képeződnek le a digitális térben.
A Magyar Tudomány folyóirat 2024. júliusi száma (https://mersz.hu/magyar-tudomany-202407/) kiemelt figyelmet szentel az ifjúságkutatás aktuális kérdéseinek. Összesen öt, a 15-29 év közötti korosztályra fókuszáló tanulmány olvasható két fő kérdés köré csoportosítva. Az egyik tematikus csoport1 a generációs megközelítések alkalmazhatóságáról, a másik2 pedig a fiatalok társadalmi szerepvállalásáról ad áttekintést. A szerzők a fiatalabb és az idősebb kutatónemzedéket egyaránt képviselik, és a Magyarországon komoly hagyománnyal bíró ifjúságkutatás legújabb eredményeiről számolnak be. Az alábbiakban ezekből szemezgetünk.
A közbeszédben gyakran fogalmazódik meg az a vélemény, hogy a mai fiatalok társadalmi aktivitása meglehetősen alacsony, amely látszólag összhangban van a „csendes generációt” leginkább jellemző három tulajdonsággal (passzivitás, bizonytalanság és konformitás). Azonban, miként az előző cikkben is rámutattunk, ezek a címkék az fiatalokat a fizikai (offline) világban írják le, a kortárs ifjúság megítéléseben, a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos gyakorlataiban figyelembe kell venni az online aktivitást is.
A 2016-os és 2020-as nagymintás hazai ifjúságvizsgálatok arra is keresték a választ, hogy a virtuális tér befolyásolta-e a politikai kérdésekbe történő bevonódás mértékét. Három fő kérdés köré szerveződött a kutatás: 1) áttevődik-e a fiatalok politikai részvétele egyre nagyobb mértékben az online térbe (ha igen, ez hogyan befolyásolja a hagyományos, offline részvételi formákat); 2) Melyek a politikában aktív fiatalok demográfiai jellemzői?; 3) mik a fő különbségek az online és az offline participáció jellegzetességei között?
A mérések alapján az online részvétel mindössze 10-17%-os aránnyal gyakoribb, mint az offline. Az előbbi elsősorban közéleti kérdésekkel kapcsolatban jelenik meg, és lájkolásban, esetleg hozzászólásban nyilvánul meg. Az offline aktivitás viszont a helyi politikusokkal történő kapcsolatban, illetve petíciók aláírásában mutatott növekedést. Arra a kérdésre, hogy milyen politikai, társadalmi környezetben jellemző leginkább az aktív fiatalok jelenléte, egyértelműen az a válasz, hogy az online és az offline részvételi formák esetében is felülreprezentált a magasan kvalifikáltak köre. A politikai aktivitás aránya tehát szoros összefüggést mutat az iskolázottág mértékével. A leginkább aktív fiatalok gazdasági hátterét vizsgálva az látszik, hogy nem a legszegényebb és nem is az anyagilag gondtalanabb rétegre jellemző leginkább a közügyekben való részvétel igénye. A politikai szocializáció tekintetében pedig ott lehet magasabb aktivitást várni, ahol a családi és baráti diskurzusban rendszeresen jelen vannak a közéleti kérdések. Szintén magas aktivitás tapasztalható a szülők politikai orientációjával, illetve világnézetével konfrontálódó fiatalok esetében. Összességében a választási részvétel a legtöbb fiatalt megmozgató esemény, a 15-19 év közötti fiatalok körében a biztos részvevők aránya 26%, a valószínűleg igennel válaszolóké pedig 43% volt a 2020-as adatok alapján.3
Az ifjúságkutatások másik központi kérdése a hozzáférés, és az ezzel kapcsolatban kialakuló egyenlőtlenségek. Vajon segíti-e a kortárs digitalis világ a tudás általánosabb hozzáférését, ellensúlyozva a fiatalok gazdasági háttéréből és a szülők iskolázottságából fakadó különbségeket? Másként fogalmazva: a társadalmi egyenlőtlenségek leképeződnek-e az online regiszterben is? Az virtuális tér, az „onlife” lézetés természetszerűleg része lett a szocializációnak és a tudás megszerzésének. A digitális infrastruktúra a fiatalok kiemelt terepe, és egyfajta „fordított szocializációs” színtér is, ahol a fiatalok már nem (csak) a szülőktől kapott kulturális mintákat másolják és alkalmazzák. Ennek mentén szokás „újkultúráról” is beszélni, amelyben a hagyományosnak nevezhető formák átalakulnak, átértelmeződnek. A kulturális értékekhez való hozzáférésben a szocializációnak immár olyan elemei is megjelennek, amelyek a technikai korszakváltásnak köszönhetők.
A kutatások szerint a bourdieu-i társadalmi és kulturális tőke hiánya a digitális térben is leképeződik, és az offline világban hátrányban lévők itt is perifériára szorulnak. Az online világból való kirekesztettség vagy a hozzáférés korlátozottsága fenntartja, sőt elmélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ez két területen is érvényesül. Bár az internethozzáférés nagyon széles körűvé vált, az eszközhasználatban jelentős különbségek tapasztalhatók. A legtöbb fiatal bár saját telefonnal rendelkezik, saját használatú számítógéppel sokan nem, ami komoly nehézségeket okoz. Nyilvánvaló példája ennek a koronavírus járvány alatt általánossá vált távoktatás, amikor ideális esetben az azonos idejű használat miatt mindenkinek saját eszközre lett volna szüksége. A másik terület a skillek, amelyek a technológia magas szintű alkalmazását, az internethasználattal összefüggő tudásokat és készségeket foglalják magukban. A magasan kvalifikált családokban sokkal jellemzőbb a fiatalok tudatosabb médiaszocializációja, míg az alacsonyabb végzettségűek körében kevésbé jellemző a reflexív magatartás és az internet adta lehetőségek nagyobb tárházának kiaknázása. Ezzel fordított arányban a hátrányos helyzetűek jobban ki vannak téve a nem megbízható tartalmaknak, és eleve kedvezőtlenebb helyzetben vannak tartalomfogyasztás szempontjából. Egyértelműen érzékelhető tehát, hogy a gazdasági helyzet és a hozott kulturális tőke nagyban meghatározza az online világ adta lehetőségek felhasználásának mértékét is. A hozzáférés az anyagi helyzettel van szorosabb összefüggésben, míg a kulturális egyenlőtlenségek a skillekben, a felhasználás módjában jelennek meg. Nagy jelentősége lehetne tehát az oktatási intézményekben is a médiatudatosságra történő nevelésnek, illetve a biztonságos és hatékony internethasználattal kapcsolatos felvilágosító kampányoknak, ismeretterjesztő tevékenységeknek.
Tamás Ildikó
HUN-REN BTK NTI
Jegyzetek:
- https://mersz.hu/dokumentum/matud202407__5/#matud202407_f105465 ↩︎
- https://mersz.hu/dokumentum/matud202407__7; https://mersz.hu/dokumentum/matud202407__8 ↩︎
- https://mersz.hu/dokumentum/matud202407__9/#matud202407_f105463 ↩︎
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.