Lehetőségeink TALAJán. Kicsit másként a klímaváltozáról… 2.rész
A talajok születése
Hol is kezdjem a történetet… Talán legjobb lesz, ha a legelején. Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődött, amikor még földfelszín arculatát a sziklák és a háborgó vízfelületek határozták meg. Nézzük meg, mi is valójában ez a két anyag. Az egyszerűség kedvéért a vízre most mint folyékony halmazállapotú anyagra gondoljunk. A víz, azaz a H2O, a hidrogén és oxigén vegyülete, ami színtelen, szagtalan, íztelen folyékony kémiai anyag. A természetben azonban nagyon ritkán találkozunk a víz színtelen, szagtalan és íztelen formájával. Mivel a víz nagyon jó oldószer, általában mindig található benne valamilyen oldott anyag (pl. vas, magnézium), apróbb lebegő részecske (pl. homok szemcse, agyag) és normál körülmények között a (főként a felszíni) vizek hemzsegnek a mikroszkopikus élőlények től is. A felsorolt dolgok mind befolyásolják a víz tulajdonságait. A sziklák, kőzetek különféle ásványokból álló szilárd anyagok keveréke. És mi különbözteti meg a talajt a kőzettől? A termékenysége. És mitől lesz termékeny? Hát magától az élettől!
Az első élőlények, amelyek élettel töltötték meg (kezdetben először csak a vizeket), a baktériumok voltak. Kezdetben a baktériumok vízben oldott anyagokat fogyasztottak, majd egyszer csak megjelentek a fotoszintetizálni képes kékalgák (a kékalgák is valójában baktériumok). Történetünk szempontjából ez egy lényeges pillanat. A csupasz talajfelszínen az elsődleges élőlények, a fotoszintetizáló kék és zöld algák teremtik meg az alapot a talajélőlények számára (Talajgombák és életvitaminok az egészséges talaj-növény rendszerben).(1)
A fotoszintézis mint biológiai folyamat megjelenése tette lehetővé, hogy napenergia segítségével a légkörben található szén bekerüljön először a növények szervezetébe, ezután a talajba. A lehullott falevél, az elhalt növényi maradványok ill. az élő növények gyökérzetén keresztül kiválasztott különféle cukrok (szénhidrátok), mind szénben gazdag anyagok, amik a talajélet segítségével tovább fejlődnek humusz anyagokká. Minél több élő és elhalt növényi szerves anyag van a talajban, annál több szén és annál több humusz anyag lesz a talajunkban. Minél több a humusz anyag, annál nagyobb biomassza fog fejlődni az adott területen. Minél több a zöld növényi rész, annál több szén fog megkötődni a fotoszintézis által. Ez a folyamat egészen addig fejlődik és addig fog csúcsosodni, amíg az adott talaj tulajdonságai azt lehetővé teszik (minden talajtípusnak megvan a maga maximális humuszkapacitása).
Most, hogy értjük miért is lényeges az első fotoszintetizálni képes élőlények megjelenése, térjünk rá arra, hogyan ,,másztak” ki az első növények a szárazföldre. Valószínűsíthető, hogy a tengerekben élő kékmoszatok, moszatok a váltakozó vízszintnek köszönhetően időről időre a szárazulatokra kerültek, így elkezdtek alkalmazkodni a szárazföldi élethez is. Itt elkezdődött egy erőteljes szelekció. A szárazföldi körülményeket nem tűrő egyedek elpusztultak, míg az alkalmazkodni tudó egyedek védőburokkal vették körbe magukat, vagy ellenálló spórákat fejlesztettek. Így jöttek létre az első kétéltű növények. Ezt követően már csak ,,egy lépés” választja el a növényeket a szárazföldi létformától. Röviden és tömören összefoglalva ez a története a növények szárazföldre jutásának. Ahogy a növényzet egyre nagyobb területeket hódított meg, változott az általuk benépesített területek talajának termékenysége is. A kőzetpor és az elmálott kőzetekből keletkezett üledék összekeveredett az elhalt növényi részekkel, aminek köszönhetően fokozatosan javult a talajok szerkezete, humusztartalma és minősége. Így lett a terméketlen kőzetporból tápláló termőtalaj.
A sztromalitok, az ember által ismert legidősebb fossziliák, az első fotoszintézist végző szervezetek kövületei. Korukat 3,5-2,8 milliárd évre becsülik. Ezeket a megkövesedett telepeket baktériumok hozták létre (legtöbbször a már fent is említett kékalgák/ cianobaktériumok). Ezek a mikroszkopikus élőlények a sekély vizekben nagy nyálkaszerű telepeket alkottak. (2)
Az első fotoszintézist végző élőlények indították el bolygónkon azt a folyamatot, ami lehetővé tette, hogy légkörünkben felhalmozódjon az oxigén. Egymásra épülő végeláthatatlan történések láncolata ez, mire eljutunk ezektől az aprócska „növénykéktől” addig, hogy megjelenjen az oxigén belélegzésére, hasznosítására kialakult komplex szervezet.
Ahogy szépen haladtunk végig az események sorozatán, már vannak szárazulatok, amiken megtalálhatók a növények. Ezek a növények már valószínűleg olyan talajban gyökereztek, amelyek rendelkeztek valamilyen szintű termékenységgel.
A talajok és a rajtuk található növényzet fejlődését a talajok éredettségi szintjével ill. szukcesszióval lehet lekinkább kifejezni.
A talajéredettség fogalmának érthető magyarázatához Manninger G. Adolf A talaj sekély művelése című könyvét hívom segítségül. Manninger (1880-1954) egy olyan agrárszakember volt, aki korát megelőzve már látta, mennyire fontos a talajélettel foglalkozni. A beéredett talaj a mikroorganizmusok elégséges, intenzív munkája által kialakított tartós, morzsalékos szerkezettel rendelkezik. A beéredett talajban, amely a gravitációs vizet akadálytalanul fogadja be, ereszti át és osztja szét, a levegő, a víz és a talaj szilárd alkotórészei mindig a legkedvezőbb arányban vannak. A szukcesszió a növénytársulások fokozatos, egy irányba mutató fejlődése, amivel együtt megtörténik a talajok egy bizonyos irányba való fejlődése is. Legegyszerűbben elképzelhető példa, ha egy feltört terület (pl. felhagyott szántó, elhagyott építési terület) vagy egy erdőirtást követően csupaszon maradt terület növényzetének alakulására gondolunk. Az ott megjelenő növénytakaró fajösszetétele törvényszerűen fog évről évre változni.(3)
A szukceisszió lényege tehát, hogy a növénytársulások (meghatározható fajösszetétellel rendelkező növénycsoport), az élőhelyi adottságok optimalizálódásának megfelelően váltják egymást. A lepusztult vagy az újonnan létrejött talajfelszínen (pl. amikor a Duna nagy mennyiségű hordalékot rak le egy-egy áradás során, és ezzel elpusztítja az addig ott létrejött növénytársulást), először mindig az úgynevezett pionír fajok jelennek meg (pl. az ember által annyira gyűlölt gyomfélék nem véletlenül pont a szántókon vagy a veteményesben tűnnek fel …). Miután a pionír fajok javítottak a talajok szerekzeti állapotán, biológiai aktivitásán és még be is árnyékolták a talajfelszínt, megjelennek a fűfélék. A kétszikű egynyári gyomok helyét fokozatosan átveszi a gyep. A fűfélék között idővel megjelennek a pillangósok, amelyek a nitrogénkötő baktériumokkal szimbiózisban élnek és a talaj minőségi állapotának további fejlődését jelzik. A folyamat végén pedig megjelennek a fás szárú növények. Kialakulnak az erdők. Az adott területen található növénytakaró fejlettsége a talajok fejlődésével jár kéz a kézben. Ha nincs növényzet nincs fejlődés.
Történetünk során az élettelen környezetből (kőzet, víz), az első fotoszintetizálni képes élőlényeken át eljutottunk a termékeny talajokig. A termékeny talajokon megjelentek a növénytársulások, amik lehetővé tették a különféle talajtípusok kialakulást is (megjegyzem, nem csak a növénytakaró határozza meg a talajképződést, hanem az 5 talajképző tényező összesége, amiből az egyik a biológiai tényező és ez utóbbiban a növényzetnek van a legnagyobb szerepe).
A fentebb bemutatott folyamatok más-más talajtípusok kiakulását eredményezték, ezért lehetséges, hogy Európában 23 fő talajtípust különböztetnek meg, amelyek mindegyike további típusokra és altípusokra osztható.(4) Amikor egy fűszálat szemlélünk, vagy egy több száz éves tölgyet, jusson eszünkbe az a kalandos út, ahogy a baktériumoktól eljutottunk idáig.
„Magból lesz a mogyoró, makkból a büszke égretörő tölgy.
Semminek hinnéd mi fává terebélyesedik később.”
(Heinrich David Wilckens)
Jegyzetek:
1.) Bíró B. 2024 Talajgombák és életvitaminok az egészséges talaj-növény rendszerben. TalajPlusz+ magazin – 2024 / 2., 14-20.
2.) Čeman R. 2007 Élő természet – Növényvilág. Bratislava, Slovart
3.) Manninger G.A. 1957 A talaj sekély művelése. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó
4.) Soil Atlas of Europe, European Soil Bureau Network European Commission, 2005, 128 pp Office for Official Publications of the European Communities, L-2995 Luxembourg
A szerzőről: Paxian Erik, vadgazdamérnök és biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, aranykalászos gazda. Szakterülete a permakultúra, kertészeti és agrár ökológiai rendszerek, fenntarthatóság, öntözőrendszerek, gyógynövény termesztés.
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
A projektben, nemzetközi partnereink által készített tartalmakat itt találjátok.
About Post Author
