Nem felejtünk, nem beszélünk – interjú György Péterrel a világháborús emlékezetről

Hogyan dolgozza fel egy nemzet a második világháború traumáit a mai társadalomban?

Feldolgozza egyáltalán? Időbeli léptékkel távolba tűnnek a megkülönböztető törvények, a sárga csillag, a házfoglalás, a hol-védünk-hol nem-honvédek, a gépiesített genocídium. Marad helyette az iskolában szerzett fogalmunk arról, miként adta ki a kormány a zsidó-és cigány lakosságot, hogyan, s milyen módszerekkel. Lehet tagadni, lehet racionalizálni, mindamellett szánakozni, hogy milyen hatékonyak voltunk, s nem voltunk.

Traumák feldolgozásához emlékeznünk kell. Nem mindegy, hogy azt egyéni- vagy társas szinten tesszük; publikus-e az emlék, vagy tabusítjuk; szobrot emelünk, vagy emlékplakettet verünk egy ház falára. Értjük-vagy nem értjük miért nem lehet hősi halottunk az, akinek nincs itthon a teste. Dr. György Péter egyetemi tanárral, az ELTE BTK Művésztelméleti-és Médiakutatási intézet oktatójával beszélget Jamriskó Tamás.

Letölthető és meghallgatható a Hangtárunkból:

Tartalom:

A honfitársainkat ölték meg

Jan Karski: Story of a Secret State

Szemtanúság produkálása

„I don’t believe it”

A magyar elit és a tömeggyilkosság

Házfoglalás

A sötét hegy

Vallásból faj

Magyarságból kiragadott magyarok

Avatatlan emlékmű

Petschauer Attila

Melyik kormány foglalkozott a holokauszttal

Ki a nemzeti hős?

Racionalizálgatás-stresszfokozás

A németeket egy dolog érdekel: hogy tehették ezt meg?

Szimbolikus gesztusok

Kihagyunk

Az emléktábla tudásra nem jogosít

Kivinni a holokausztot a politikából

Elhallgatott ősök

Borítókép: Cipők a Duna-parton

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.