A kolera és a sajtó Budapesten (1892)

Nyakig a bajban.

Pesti Hirlap, 1892. október 7.

A boszuság, félelem és a szégyen hármas sötét felhője borult Magyarország fővárosára.
Az emelkedő eleven nagyváros, máskor az ország ragyogó szemefénye, most itt fekszik körülöttünk komoran, elhomályosodva s félig elzárva a világforgalomtól, utcáin a járókelő kolera-kocsikkal s elkésett karbol-szaggal.
Az emberek boszus ábrázattal ülnek az asztalhoz ebédelni vagy vacsorázni; a koleráról beszélnek, átkozzák a fővárosi hatóságot tanácsostól, képviselő-testületestől együtt s a mit esznek vagy isznak, aggodalommal kérdezik, hogy honnan való s nem volt-e kitéve a ragálynak? Olykor izgató hírek cikáznak át. Itt ez látott egy embert összerogyni, ott amaz. A koleramentes városrészekben is voltak esetek, már Budán is, sőt Korányi klinikáján is kiütött a kolera. Újabb esetek fordulnak elő, amelyek azt bizonyítják, hogy a láthatatlan bacillusok a jobb módú osztályokhoz is beférkőznek. A kolera nemcsak széliében terjed az alsó szegény nép közt, de fölfelé is harapódzik. Intenzitása oly nagy, hogy sokszor egy órai betegségre beáll a halál. S a mellett a halálozási százalék is nagy. Kedden 47 uj betegből még aznap 19 halt meg ; tehát több mint 40 százalék. S ez az arány nem csökkent.
A szerencsétlenség pedig nem jár egyedül. A kolera nemcsak emberéletben, hanem vagyonban is pusztít. Nem is számítva a szállodák, vendéglők s más üzletágak hirtelen pangását, az egész kereskedés — különösen a kiviteli — az akadozás jeleit mutatja. Bécsnek, Ausztriának, Szerbiának, Bulgáriának, Romániának, Németországnak stb. nem lehet rossz néven venni, ha haláraikon a Budapest felől érkező utasoknak kellemetlenkednek s a magyar származású árukra vagy tilalmat vagy vesztegzárat alkalmaznak. Bárha nekünk is lett volna ahhoz elegendő hatósági eszünk; most nem állanánk így !
De nemcsak a külföld zárkózik el tőlünk, hanem — amennyire nyomorult közigazgatásunk erre képes — saját országunk is. Különösen a Duna mentén védekeznek a főváros szennye ellen. De védekeznek mindenfelé, hézagosán ugyan, de sok kellemetlenkedéssel. A dolog vége az, hogy a magyar kiviteli forgalom, de különösen a főváros kivitele és átmenő forgalma, már is nagy károkat szenved. És fog szenvedni még sokkal, de sokkal többet.
Végül a nagy szégyen s az, ami ebből következik! A bécsi lapok tele vannak „ázsiai állapotokkal“. Magunk is ezt mondjuk, hát még azok. A bécsiek erősen agitálnak, hogy a delegációkat át kell helyezni a budapesti kolerafészekből máshova. Szidják Budapestet körülöttünk mindenütt, hogy Közép-Európát beojtotta a kolerával. Minden ellenségünk lármáz és ujjal mutogatnak ránk, hogy mit produkáltunk!
És mindezt kénytelenek vagyunk szó nélkül elnyelni. Hiszen magunk is jól tudjuk, hogy a kolera Hamburgból, vagy akárhonnan, de úgy ugrott át hozzánk egyenesen. Átugrotta Berlini, Lipcsét, Drezdát, Münchent s az egész Németországot. Átugrotta Ausztriát és Bécset, Európa egész nyugati felét s egyenesen közibénk telepedett, mivel itt magához való vizet, piszkot és városi hatóságot talált. És most itt terpeszkedik kényelmesen, kerületről-kerületre, félmillió ember félelmére, boszuságára s egy egész ország szégyenére.

…

Az is világos, hogy most, a mikor már nyakig vagyunk mindenféle bajban, a főváros hatósága csak kapkod, de segíteni nem képes többé. Dezinficiál, szállít és temet. De hasznosat már nem tud tenni. Hogyan is tehetne, mikor sem jó vizet nem adhat, sem forralt vizet nem teremthet, sem artézi vizet nem szállíthat. Sem eszközei, sem emberei. Annyit sem képes tenni, hogy a gyárakat és nagy ipartelepeket profilaxisra kényszerítse, vagy az i s k o l á k b ó l kizárja a betegséget. Sem föl nem oszlatja az iskolákat, sem megvédeni nem képes. Pedig itt az ideje, hogy a főváros összes iskoláit bezárják. Ezt követeli mindenki s nem lehet többé halasztani.
íme igy néz ki az a sok bűn, gseft, klikk- fondorkodás, visszaélés, dölyf és lelkiismeretlenség, teljesen megérett stádiumban. (….)

**

VÉDEKEZÉS A KHOLERA ELLEN.

Vasárnapi Ujság 1892. október 16.
A jelenlegi kholerajárvány, mely rövid pár hó alatt a kontinens legnagyobb részére elharapózott, most is azon karaktert mutatja, mint az előző nagy epidémiák, hogy tudniillik a lakosság legszegényebb osztályára terjed ki, arra az osztályra, mely keservesen tengeti életét, rosszul táplálkozik és ruházkodik, legtöbbször szennyes maga, lakása és környezete. De az magában nem volna elegendő ok s nem csekély szerepe van a betegség elharapózásában annak a körülménynek. hogy a veszélyt elhárító óvatossági rendszabályokat nem veszi vagy veheti figyelembe s kiváltkép, hogy a betegségnek előző jelenségeit elhanyagolja, orvoshoz nem megy s csak akkor kerül kórházba, ha betegsége kétségtelen, mert lábáról leveszi s esetleg több napon át ellenőrzés nélkül teszi ki veszélynek övéit, munkás társait.
Az adminisztrácziónak tehát leghathatósabb szolgálata a járvány elnyomása körül abban áll, hogy e legtöbbet szenvedő osztálynak késedelem nélkül segítségére siet, egyrészt megjelenvén küszöbénél, másrészt gondoskodván mindazon rendszabályok szigorú alkalmazásáról, melyek által a járvány elnyomható. Ott, hol ez kellő rendszerrel keresztül vitetett, gyorsan megszűnt vagy korlátok közé szoríttatott a kholera. Példa rá Páris, hol ápril óta fel-fellobban, de legkisebb gyanúra már helyén van a segély; naponként 100—120 dezinfekczió történik s rögtón kiüríttetnek és dezinficziáltatnak a lakások.
Transport, evakuáczió, dezinfekczió a legrövidebb idő alatt: ez a fő. …
A közegészség persze sok pénzt, nagy munkát és szigorú ellenőrzést követel. Angol területen 22 kholera-eset fordult elő, utasok vitték be a járványt, de elterjedése meggátoltatott az által, hogy az illetőknek minden holmiját rögtön tüz által megsemmisíttették.
Mi készülőben voltunk intézkedéseinkkel a kholera ellen, de közel sem készen, midőn az közöttünk megjelent. Kormány, hatóság azonnal minden lehetőt megtett s tisztában is volt a teendők iránt:
hogy különálló kórházi telepre van szükség, hogy a betegek elkülönítessenek;
hogy az egyes kerületek járványbizottsága megfelelő számú orvosi személyzettel és dezinfekczionális fölszereléssel készenlétben legyen;
hogy a város területének megfelelő számú álló és mozgó fertőtlenítő készülékeket kell beszerezni;
hogy, — miután a kholera bélbántalom — a szegény osztály levessel és theával láttassék el a város különböző pontjain felállított népkonyhákban.
A népkonyha üdvös intézményének létesítésénél készségesen segédkezett a magyar szent korona országainak vörös-kereszt-egylete is.

A kolera Budapesten.

Pesti Hirlap

Végre valahára ma (a hatodik napon!) megjelentek az utcasarkokon azok a felvilágosító falragaszok, melyeket annyira sürgettünk. Most már tudja mindenki, hová forduljon orvosért, betegszállító kocsiért, fertőtlenitö szerért, jégért stb. Hogy miért nem lehetett ezt a plakátot már szombaton megszerkeszteni, kinyomatni és kifüggeszteni, azt csakugyan nem vagyunk képesek megérteni ?!
Történt már valami azzal a követelésünkkel is, hogy ingyenes népkonyhákat nyissanak meg. A Lipótvárosban ma nyílt meg a népkonyha, a belvárosban szintén osztogatnak népkonyhái ingyen jegyeket. A többi kerületben részint nem készültek el még a népkonyha berendezésével (mintha nem lett volna elég idői), részint még tanakodnak azon, vájjon szükséges-e egyáltalán? És a mig a főváros nyárspolgárai tanakodnak ezen, holott nyakunkon a kolera, azalatt vidéki városok életbe léptetik a népkonyhákat, holott még a tájukon sem jár a rém!
Közkutak felállításáról is beszélnek hatósági körökben, állítólag már van is némely külvárosban, sőt már az artézi kút bérlője is beadta a derekát és hajlandó mindenkinek vizet adni. Szóval történik valami még is. Csak az a sajnos, hogy mind ez a hét végén történik, holott sok-sok más egyébbel már a hét elején, sőt az intézkedések nagy részének már a nyár elején meg kellett volna történnie.

A járvány áldozatai

Az üllői-uti barakk-kórházba szerda éjféli 12 órától ma délig 16 beteget, déltől este 6 óráig 21 beteget s este 6 órától éjféli 12 óráig 14 beteget vettek föl. A tegnap éjféltől ma éjfélig terjedő idő alatt tehát összesen 51 új beteget szállítottak be a barakkba. Minthogy pedig a régebbi kolerabetegek közül az emlitett idő alatt 16 ember gyógyultan elhagyta a kórházat és 19 beteg a lefolyt 24 óra alatt meghalt, a barakk-kórházban jelenleg összesen 89 beteget ápolnak.

Az ujabb kolera-betegek a következők:

• Szakányi József napszámos.
• Feit István kőműves.
• Varga József ács.
• Rozsérné szül. Boriska Julia, levélhordó neje.
• Horváth László kőműves.
• Gyulai Agnes dajka.
• Patera János napszámos.
• Schaffer Mária cseléd.
• Tasi Szabó István napszámos.
• Vohralik István munkás.
• Drukenbrod Mari munkásnő.
• Kása Katalin munkásnő.
• Pikorné szül. Kriszt Mária barakk-kórház- beli ápolónő.
• Grenyik Mária munkásnö.
• Schneider Konrád napszámos.
• Muschi Anna napszámosnö.
• Szemédi András kocsis.
• Bauer Nándor cipész.
• Römer János kocsis.
• Gönczöl Antal vasúti őr.
• Funkster Ferenc lakatos.
• ldvardi István na pszámos.
• Mayer Árpád tanuló.
• Brechtovszki János házaló.
• Weisz Alice nevelőnő.
• Podmeniczek-Frank Mária, művezető neje.
• Berger Károly népszínházi gépész.
• Kabát Jánosné magánzónő.
• Farkas Sándor kocsis.
• Silmayer-Pandur Kati magánzónő.
• Csóka János lovász (közvágóhíd.)
• Stern Károly gyermek (Sütő-utca 9.)
• Gasparek János napszámos (Váci-ut 37.)
• Feuer Ferenc asztalosinas (Bem-utca 26.)
• Kiss József tanuló (Nefelejts-utca 51.)
• Varga Imre szobafestő (Arena-ut 9.)
• Fried Lajos bognár (külső váci-uti sziikség- barak.)
• Prisna Árpád napszámos.
• Baukovics Gizella négy éves gyermek (soroksári-utca 68),
• Lukács Mari cseléd (Erzsébet-körut 5.)
• Jónás Ernő és Izidor (nefelejts-utca 57.)
• Kiba István favágó (Dugonics-utca 14.)
• Árvái Károlyné (Viola-utca 6.)
• Nagy József napszámos (szerecsen-utca 21,.)
• Penczinger Antal napszámos (gyár-utca 34.)
• Gadhoffer Anna napszámosnő (Lónyay-u. 9.)
• és báró Kaas Ervin földbirtokos (arena-ut.)

A többi négy kolerabeteg, kinek neve a lajstromból hiányzik, még eddig ismeretlen, minthogy az utcán eszméletlen állapotban találták őket s nevüket eddig meg tudni nem lehetett.

A lefolyt 24 óra alatt elhaltak: Kara Mihály, Koszlonayer János, Hegedűs Ferenc, Bauer Nándor, Feit István, Szalányi József, Havrics Pál, Horn Márton, Szalay István, Buckflamm Magdolna, Bokros-Hodi Róza, Vadász Jánosné, Krausz Ágnes, Farisch Mária, Holcz Irén és négy ismeretlen egyén.

Gyógyultan hagyták el a kórházat: Mészáros Gábor, Schafarik József, Erdélyi János, Marik János, Nemek Mihály, Klaus Ferenc, Schmalár Károly, Kollár Lipót, Mihalovics József, Spanner Károly, Nibling Ferenc, Szapek Magdolna, Dobos-Széchenyi Katalin és még három egyén.

Elszállítások a következő helyekről történtek : Rókus-kórház felvételi iroda 3 beteg, Podmaniczky-utca 5, külső váci-uti szükség-barak, arena- ut, lövöldetér, dohány- és alsó erdősor-utca sarok, nefelejts-utca 57 sz. két beteg és 49. sz. egy beteg, szövetség-utca 2, Dembinszky-utca 19, szerecsen-utca 21, lovag-utca 8, kerepesi-ut 75, népszinház-utca 55, köztemető-utca 25, verseny-utca 18, gyár-utca 70 és viola-utca 6, munkás-utca 4, sajó-utca 6, Lipót- körut 8, Murányi- és Bem-utca sarok, külső váci-ut 37, vágóhíd, lóvasúti állomás, Ernő-utca 4, Rókus- kórház, felvételi iroda, nefelejts-utca 51, arena-ut 9, külső váci-uti szükségbarak, Mosonyi-utca, X. kerület 4 beteg.

A betegedések általában legsűrűbbek a VI. és VII. kerületben, de sűrűn fordulnak elő most már a VIII. kerületben is. A budai oldalon ma egyáltalán nem fordult elő koleraeset, úgyszintén a IV. kerületben sem, a mely eddig szintén érintetlenül maradt a járványtól.

A közönség köréből*)
Az iskolák bezárása.

I.
A fővárosi tanács kapkodását a lapok ugyan már eléggé ostorozták, de úgy látszik nem fog rajta semmi, most ismét fényes tanúbizonyságát adta bölcseségének, ugyanis falragaszokon értesíti a közönséget, hogy azon házakból, melyekben kolera betegedés fordul elő, a gyermekek az iskolába ne járjanak, az iskolák igazgatóinak pedig küld egy rendeletet, a melyben meg van hagyva, hogy ha valamely házban kolera fordul elő, abból vagy az elöljáróság, vagy a kerületi orvos tiltja ki a gyermekeket az iskolából.
Ugyan kérem, hát az a gyermek kinek családjában a kolera előfordul, nem-e már hamarabb hordhatja-e el a ragályt? — Én mint laikus azt hiszem, hogy igen, s valószínűleg velem együtt igen igen sokan egy véleményen lesznek, s valószínű, hogy helyesen
Már most, ha a kolera ragályos, a mint úgy is van, ne kerülgesse a t. tanács az iskolák bezárását mint macska a forró kását, hanem mondják ki, mig a kolera s igy a ragályozás veszedelme fenn forog, az összes iskolákat bezárja, akkor minden szülő jobban tudja óvni gyermekét a veszedelemtől, mintha iskolába jár s ott kapja el a bajt társaitól.
Azért az iskolák gyors bezárását kérjük!
Egy apa.

II.
T. szerkesztőség! Ma zárta be a fővárosi hatóság a Murányi-utcai iskolát, mert környékén pusztit a kolera. Igen helyesen cselekedte, de azt már megint nem értem, hogy a Rottenbiller-, Wesselényi-, Dohány-, Bezerédy-, Madách- és Kőbányai-uti iskolákat mért nem zárta be, szintúgy a Lipót-, Teréz- és Ferencváros külső részein fekvő iskolákat is — mindannyi járványfészek által van környezve. Vagy e tekintetben ismét úgy akar eljárni, mint minden más sürgős dologban, akkor jut majd eszébe, hogy tenni is kellene valamit, ha már későn lesz ?!
De hát hol a kormány, mért nem intézkedik az ily esetben, hisz az egész ország érdeke forog kockán!
Fővárosi.

**

A kolera-árvák javára Spéry Tivadarné ur- hölgy 4 frtot küldött be hozzánk. Az összeget illetékes helyen át fogjuk szolgáltatni.

**

A kolera humora

Kolera-hirek.
— Az Üstökös távirata. —
Szeged, aug. 29. A tápéi kolera átcsapott ide is és a hatóság éber intézkedése folytán ázsiaivá fajult.

Borsszem Jankó, 1892. október 16.

„Fertőtlenítve!“

A többi újság kérkedve említi, vastag betűvel kinyomatja a lap élére, hogy;
Fertőtlenítve!
Mi nem dicsekszünk hangos szóval, hanem azért szép csöndben a legmesszebb menő intézkedéseket megtesszük, hogy lapunktól a baczillus pusztító férgét távol tartsuk.
Olvasóink megnyugtatására elmondjuk, mennyire megyünk az óvatosságban. Tessék t. laptársainknak utánunk jönni, ha tudnak.
A kézirathoz szükséges papirost csak koleramentes gavalléroktól levetett ruhák rongyaiból készíttetjük. Magát a rongyot előbb két napig oltott mész- ben áztatjuk, azután elégetjük s végre 4 perczentesre konvertált 5 perczentes karbóllal kezeljük.
Magát a kész papirost chlorkamrába tesszük 48 órára.
A tintánkba mindennap friss vasgáliczoldatot töltünk.
A réztoliunkat — mivel sajna csak egy van — naponta kiküldjük a vasgyárba, ahol is fehér izzóvá hevittetvén, baczillusmentessé válik.
Szerkesztőségünkben a küszöb előbb két perczentes carbolvizzel megtöltött fürdőkád van. Csak megfürödve juthatni be a szobába.
A papiros-kosarat átalakíttattuk dezinücziáló kamrává. Minden gyanús kéziratot oda dobunk.
A szerkesztő csak cárból szivarokkal kinálja a látogatót. Mástól szivarokat el nem fogad.
Minden kolera-hirt előbb három napig sublimat-oldatban áztatunk, azután sósavval öntjük le és csak igy kerülhet a lapunkba.
Hamburgból érkező hirt egyáltalán be nem eresztünk.
A járvány-bizottsággal csak telefon utján érintkezünk. Itt is a legnagyobb elővigyázattal. A telefont használó dolgozó társunk fülében carbol-vatta van. Csak ezen keresztül juthat a kolerahir a dobhártyához.
Minden beérkező kolerahir után az illető dolgozó társnak sublimat-oldatban köll megfürödnie. A telefon-kagylót chlor-gázzal fertőtlenítjük a kolera-hirrel való érintkezéstől.
Szerkesztőségünk már két kilométerre olyan szagot terjeszt mint egy droguista-bolt földrengés után, a mikor mindenféle illat szabad útjára kél.
A nyomdában alkalmazott rendszabályokról nem is szólhatunk, mert ott az egész gépezetet egy nagy burával vették körül, a hova halandó ember be nem juthat, csak karbol-sublimát, rézgálicz és chlor.
Ilyen óvó intézkedések után mindenki bátran a kezébe veheti lapunkat, ha nincs is odanyomatva nagy betűvel, hogy
Fertőtlenítve!

Apró hírek (1892. július 3)

A kolera állítólag kiütött Oroszországban. A muszka hatóságok a járványra vonatkozó sürgönyök továbbítását megakadályozzák. Csak magára a kolerára is úgy vigyázzanak, mint a hírére: ne engedjék, hogy a határukat átlépje.
*

Mi lesz a járványbizottsággal, ha a kolera megszűnik ? Járványelőkészítő bizottsággá alakul.

Az újságokat egyébként tényleg fertőtlenítették. Hogy hogyan, arról a Pesti Hirlap számolt be (dec. 1):

(„Fertőtlenítve“.) Végre valahára eltűnt már ez a komor és mégis megnyugvást keltő szó a hírlapok fejeiről s most csak az elmúlt kolerajárvány történetét megírandó krónikás számára akarunk még megemlékezni róla. Sokan intéztek hozzánk kérdést arra nézve, vájjon mi módon fertőtlenítettük a lapokat, sőt olyan Tamások is találkoztak, a kik egyáltalán nem is hittek a fertőtlenítésben, azt állitván, hogy a lapokat nem is fertőtlenítik s csak az olvasók megnyugtatása véget», jámbor hazugságképen van kiírva az a sző. Hiszen hivatalosan is ki volt jelentve, hogy hírlapok és levelek nem terjesztik a kolerát. Már hogy nem terjesztik, azt magunk is elhiszszük, de hogy lapunkat a járvány ideje alatt óvatosságból mégis alaposan fertőtlenitettük, az tény. Hogy mi módon történt ez a fertőtlenítés, az érdeklődők kedvéért szívesen elmondjuk. Tudvalevő, hogy némely papirt a nyomtatás előtt meg kell nedvesíteni, a mitől az a nyomdafesték iránt fogékonyabbá válik. Ilyen az ujságpapiros is. Mikor a lapokat még közönséges gyorssajtókon nyomták, néhány órával a nyomás előtt félujjnyi csomagonként vízzel telt teknöben kellett keresztül huzni. A rotációs gépnél azonban, mely roppant tekercsekbe göngyölt végnélküli papirt dolgoz föl oly sebességgel, hogy óránként 30,000 ivet teremt ki, más áztatási módhoz kellett folyamodni és pedig úgy, hogy a papír, mielőtt a festékes betühengerek közé jut, gőzzel telített szekrényen megy keresztül s e gőztől nyeri a kellő nedvességet. Fertőtlenítés céljából tehát arról kellett gondoskodni, hogy ez a gőz a kellő mennyiségű karbóllal telittessék. Ezt úgy lehetett elérni, hogy a gőzfejlesztő gép vízmedencéjébe annyi kristályozott karbolsavat oldottunk föl, a mennyi a medence köbtartalma szerint 5°/0-nek megfelelt, úgy, hogy mire a viz gőzzé sűrítve az újságpapírral érintkezett, az 5°/0 karbol-oldattal szabályszerűen dezinficiálva volt. És igy jó lélekösmerettel állíthattuk, hogy a járvány ideje alatt a „Pesti Hírlap“ minden példánya alaposan fertőtlenítve volt. De fertőtlenítve volt ily módon nyomdánk helyisége, munkás- é3 kihordó-személyzete is, úgy, hogy a járókelők a Zrínyi-utcán, a hová a rotációs gépek helyiségének ablakai nyílnak, ugyancsak érezték az átható karbol- szagot, valamint a kihordók is városszerte széthordták a lapokkal együtt ezt a kellemetlen, de hasznos illatot.

Forrás: Arcanum.hu

About Post Author