Tíz mítosz dőlt meg a munkafüggőségről
A munkafüggőség szakirodalomának 10 leggyakoribb tévhitét cáfolta három kutató. A februári tanulmányt megjelentető kutatók között volt Demetrovics Zsolt az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének intézetigazgatója. Demetrovics és kollégái egy széttagolt tudományterület irodalmát tekintették át és tettek javaslatokat a jövőbeni kutatás irányai szempontjából.
Demetrovics az EPER rádió kérdésére telefonon elmondta: a munkafüggőséget övező különböző kutatói dilemmákat összegezték a tanulmányban. Szerinte igen érdekes jelenségről beszélünk, hiszen a munkafüggőség a mindennapjaink része, tekintve, hogy a munka társadalmilag elvárt, de a túlzásba vitt munka is jutalmazott viselkedés.
A Journal of Behavioral Addictions szaklapban publikált közlemény különbséget tesz a munkafüggőség és a munkaalkoholizmus között, vitatja, hogy a munkafüggőség egy új fajta viselkedési típus lenne, illetve rámutat a más viselkedési függőségekkel való eltérésekre is. A tanulmány szerint nem csak egyéni személyiségjegyek játszanak szerepet a munkafüggőség kialakulásában és ez nem csak felnőttkorban alakulhat ki, illetve nem szimplán a munkában való elmerülést jelenti. A kutatók valószínűsítik, hogy a közeljövőben mentális betegség besorolást is kaphat, akinél megállapítják, hogy egészség károsítóan sok időt tölt munkájával.
Demetrovics a kutatást egy lengyel és egy angol pszichológussal közösen végezte. Utóbbi, Mark Griffiths egyben az ELTE tiszteletbeli professzora is.
Kalocsai Zsombor
About Post Author
