Szabad frekvenciát!

Szabad frekvenciákat!

Aláírható petíció: Szabad frekvencia nyilatkozat

Frekvenciamoratórium
Közösségi és kisközösségi rádiók követelnek szabad frekvenciákat október 24-25-én Pécsett. Az ORTT 2008. január 1. óta, 2008. dec. 31-ig frekvenciamoratóriumot tart fenn. Ez vonatkozik azokra a kisközösségi adókra is, melyek eddig egyszerűsített rendben folyamatosan igényelhettek frekvenciát, amely kb. 1 km-es körben biztosította vételüket. 2004-től máig 70 ilyen rádió szerzett engedélyt szerte az országban.
A kisközösségi rádiók munkatársai önkéntesek, szerelemből rádióznak; műsorpolitikájuk olyan témákkal foglalkozni, melyek vagy tematikájuk, vagy csupán lokális jelentőségük miatt kimaradnak a többi, szélesebb közönséget és/vagy profitot megcélzó médiumokból.

Mi lehet a háttérben?
Az ORTT a digitális átállásra hivatkozva állította le ezen analóg frekvenciák kiadását. A kettőnek technikailag semmi köze sincs egymáshoz: ez (valakinek) jó apropó volt ahhoz, hogy ne kelljen a szavukat ma már kb. 60 kisközösségi rádión keresztül hallatni kívánó közösségekkel foglalkozni. Feltételezzük tehát, hogy a hatóság valójában nem a digitális adások elindulására, hanem a szabályozás ezzel összekapcsolandó megváltozására gondolt a moratórium bevezetésének indokaként.

Mit szeretnénk?
A kisközösségi rádiósok tehát most azt szeretnék, hogyha a kisközösségi rádiózás szabályozását is új, szabadabb alapra helyezné a hatóság. Javaslatuk az, hogy az ilyen, mobil telefonokénak megfelelő teljesítményű FM adókra ne kelljen külön engedélyt kérni, elegendő legyen azok bejelentése. A kérés nem példa nélküli: pontosan így működnek a kisközösségi rádiók Új-Zélandon. Azonban az ottani hatóság is elismeri, hogy ezek a rádiók nem biztos, hogy sokáig élnek, viszont feltételezhető - mondják -, hogy nem is akarnak nagyobb babérokra törni és aki túlél, megmarad kisközösségi kereteken belül. Azaz nem kell félni a kereskedelmi rádióknak attól, hogy az ő hallgatóikra fennék a fogaikat ezek a miniadók - tudniillik egyesek szerint épp a magyar kereskedelmi rádiós lobbi érte el, hogy a hazai kisközösségi rádiók ne érhessék el az életképesség határát. Új-Zélandon az -engedélyezett engedély-nélküliek- maximális teljesítménye fél watt (ez városi környezetben kb. 3 utcasaroknyinak felel meg)- a hazai kisközösségi rádiók túlnyomó többsége is ebbe a körbe esik, annak ellenére, hogy a kisközösségi pályázatok eredeti kiírásában még 1-10 W teljesítmény szerepelt, de ezt az ORTT és az NHH hamar felülbírálta saját íratlan szabályaival. ("...a kisközösségi adóállomás maximális effektív sugárzási teljesítménye általában néhány Watt lehet, de nem haladhatja meg a 10W értéket." - a gyakorlatban 0,5-1 W teljesítmények jellemzők) A falusi rádiók valamivel nagyobb teljesítményű adót szeretnének - legalább akkorát, ami az eredeti kiírásban be lett ígérve. Legalább akkorát, hogy egy falut be lehessen sugározni - az ORTT képviselője azonban ezt nem tartja célnak: a kisközösségi rádiós formát néhány háztömbnyi terület ellátására találták ki - állítják és ehhez is tartják magukat. A valós élet azonban mást követelne, másra volna igény. Fél wattal is lehet rádiózni - de csak ha a megcélzott közösség 3 háztömbön belül tölti napi tevékenységét. Van ilyen, de nem mindenkinek ez a célja.

Az önszabályzó piac közösségi rádiói
A vajdasági magyar rádiók többsége kisközösségi rádió funkciót tölt be. Nem kapnak semmilyen támogatást, reklámokból élnek (a Vajdaságban!) és egészen mostanáig szabályozás híján úgy adtak, ahogy akartak -20-30 km-es körben voltak foghatóak. Ez a -természetes fejlődés- eredménye. Ezek szerint lehet támogatás nélkül is rádiózni, ha a rádió képes eltartani magát és lesz hallgatója is, ha a rádió valóban a közösségét szolgálja ki és képes is eljutni a közösségéhez.

Miért teszi az ORTT életképtelenné az általa támogatott rádiókat?
Nálunk az ORTT büszkén említi, hogy létrehozott egy olyan kategóriát, melyet nem lett volna kötelessége. Aminek persze csak örülhetünk. Csakhogy eközben az ország 60 kisközösségi rádiójából nagyjából 60 küzd az életben maradásért, mert miközben az ORTT az egyik kezével nagylelkűen engedélyezi létezésüket, a másik kezével - a teljesítményt minimális szint alatt tartva - megakadályozza, hogy annyi hallgatóhoz juthasson el a rádió, amennyivel már életképes lehet. De az ORTT nem szűkmarkú: elmondhatja, hogy forintmilliókat ad közpénzekből ezen rádiók támogatására, amivel felépíthető és működtethető az adó és a stúdió.

A falurádió más
A támogatás odaítélésénél a Műsorszolgáltatási Alapnál egyik szempont az, hogy ha a rádió 24 órában ad, akkor gyakorlatilag egész napközben új, azaz élő műsort sugározzon (heti 72 óra önállóan szerkesztett ismétlés nélküli műsor hétfőtől szombatig). Mely adókat jellemzi ez a fajta műsorkészítés? A több száz emberrel dolgozó közszolgálatit - mert van elég ember az igényes, de rövidebb műsorokat elkészíteni - és a zenéket sugárzó kereskedelmiket - ahol nem kell sok ember ahhoz, hogy egy játszási listát automatizált keveréssel berakjanak. Mindkettő megfelel a pályázati kiírásnak. Épp egy olyan rádió nem, ahol kevés ember igényes műsort szeretne csinálni. Mint amilyenek az igazi kisközösségi rádiók. Ez azt eredményezi, hogy e rádiókban az a nagyon kevés ember, aki hajlandó ingyen dolgozni a nagyon kevés hallgatóért, a mennyiségi műsorkészítésre kell ráálljon - vagy csak napi néhány órát sugároznak. Így is lehet támogatást szerezni. Ha azonban a rádió nem szól 24 órában, könnyen elfelejtik. De a néhány órás adásidejűek legalább csinálhatnak minőségi műsorokat, és támogatást is kapnak - de kinek sugározzanak, ha senki sem teker oda, hiszen a nap nagy részében nincs adásuk? A 24 órások csak akkor kapnak támogatást, ha állandóan új adás csinálnak - erre megteszi egy winamp is. Őket is támogatja tehát az ORTT de megintcsak hiábavaló a sugárzás, mert nincs lehetőségük minőségi (értsd: sok munkával kis adásidő) munkára (aki kevesebb műsoridőben ad, többet dolgozhat egy-egy adáson). Ha azonban (köz)pénzt akarnak, folyamatosan élőben kell adniuk. Erre csak gyenge minőségben képesek, ezért őket sem fogja senki hallgatni (abból a kb. 5-6 ezer főből, aki fogni tudná az adást). Ha valaki nem akar állami támogatást, másból kell megélnie, pl. reklámokból. Csakhogy ez sem megy.
Olyan rádiót, mely folyamatosan szól, hogy bármikor bárki rátaláljon, de csak néha ad élőben, mert a kevés műsorkészítő csak annyi adást készít, amire tisztességesen fel tud készülni, egyébként pedig ismétléseket vagy más hasonló rádiókból átvételeket sugároz, az ORTT nem tart sem támogatandónak, sem legálisnak.
Az engedélyben előre lefektetett szabályok szerint ugyanis egymástól sem vehetnek át élőben műsort (így megosztandó a munkát vagy kitöltendő a műsoridőt). Vajon attól fél az ORTT, hogy hálózatok jönnek létre, melyek a kereskedelmi rádiókat akarnák lesöpörni? Nem tartható azonban helyesnek a kereskedelmi rádiók ilyen védelme, különösen ha a médiapiacot szabadnak hisszük.
Felvételről már lehet a másik adását sugározni, de a technikai nehézségek és önkéntesek hiánya miatt ez nem megoldható. Nem reális követelmény, hogy egy falurádió napi tizenvalahány órás új / élő adással töltsék meg - nyilván ha a Magyar Rádió teljes gárdája leköltozne falura, erre is képesek lennének - de miért várja ezt el az ORTT? Ne feledjük: ezen rádiókban szabadidejükben önkéntesek dolgoznak, nem kivételes, hogy mindössze egy személy.

A reklámozók elriasztása
Bár a kisközösségi rádiók sugározhatnak óránkénti 3 perc reklámot, aligha akadnak annyi reklámozóra, amennyivel el tudnák tartani a rádiót - hiszen hány rendszeresen reklámozni kívánó vállalkozás akad a besugárzási terület pár háztömbjén belül? Az ORTT persze mondhatja, hogy erre van a pályázati-támogatási rendszere. Ezzel paternalista módon rákényszeríti a reklámokat szerezni nem tudó rádiókat, hogy az ő támogatásáért folyamodjanak, azaz az ő támogatási rendszerüknek megfelelő műsorkészítéssel dolgozzanak. (Kivételek vannak, ha egy rádió a helyi kereskedelmi rádiók szerepét vállalja fel - ezt azonban már nem igazán nevezhetjük kisközösséginek, inkább kiskereskedelminek).
Figyelem! A reklámnak - különösen kisközösségben, ahol nem a multik mosóport reklámoznak - nem csak az a célja, hogy pénzt szerezzen a rádió, hanem hogy a hallgatóit informálja - rendezvényekről, eseményekről, árukról. Ezért ha olcsó és sok a reklám, többet használhat, mintha drága és kevés lenne.

A beépített halálfaktor
Mindezek azt eredményezik, hogy az engedélyezési és támogatási rendszer az életképes és minőségi adáskészítést nem teszi lehetővé; sőt, e rendszerbe több irányból is bele van kódolva ezen rádiók életképtelenség határán tartása. Ennek eredményeképp a kezdetben lelkes rádiósok is kedvüket vesztik. És közben mégis az ORTT lehet a szólásszabadság bajnoka. Íme a közösségi rádiózás szabályozása magyar módra. Szerencsére mindig vannak lelkes balekok, akik egy-egy ilyen rádiót a hátukon visznek - ők követelik most azt, hogy az új médiaszabályozás legalább az -elavuló- analóg frekvenciákon adjon helyet egy szabad és életképes rádiózásnak.

Digitális átállás? A rádióban a digitális átállás azt jelenti, hogy a meglevő FM adók mellett digitális adók is indulnak, melyek kezdetben bizonyára az FM-en is fogható országos műsorokat fogják változtatás nélkül közvetíteni. Ebben a rendszerben a multiplex sz9olgáltatónak nem érdeke semmilyen kisközösségi állomás sugárzása, ezért itt nem jelenhetnek meg ezek a rádiók, hacsak az állami szabályozás nem kötelezi a szolgáltatókat erre. Az FM sáv viszont - mivel olcsóbb a vevőkészülék és egyelőre teljesebb a lefedettség is - még hosszabb ideig a fő rádiózási forma marad.

Mik lehetnek a lehetséges teendők egy hatékonyabb közösségi rádiózásért?
Néhány elméleti lehetőség arra, hogy a közöségek életképes rádiókat működtessenek:
- Lehetővé kellene tenni, hogy a kisközösségi rádiók elegedő teljesítménnyel sugározhassanak célközönségük ellátására, azaz a teljesítményt a cél határozza meg (az eredetileg is kiírt 10 W teljesítményig)
- nem követelünk mást, mint ami a kisközösségi rádiózás kiírásában áll!
- Ha a rádió nem földrajzi régióhoz kötött, a digitális platformon kaphasson helyet (a DAB+ rendszerben több tucatnyi rádió működhetne országosan is) pályázati alapon, must carry elv alapján
- Jöjjenek létre nagyteljesítményű városi adók, melyek a városokat látnák el közösségi programokkal, s melyet nem egy szerkesztőség felügyel, hanem amin osztott műsoridőben különféle civil szervezetek kaphatnak helyet. Ez a működő skandináv modell. Ehhez az ORTT-nek kellene külön frekvenciát biztosítania és a működtetést egy civil szervezetnek vállalnia. Vagyis: legyenek nagyközösségi rádiók is nagyobb számban, mint ma - A senkit sem zavaró (bármit is állít az NHH) 0,5 W-os teljesítményig legyen teljesen szabad a rádiózás az erre kijelölt néhány FM frekvencián, melyre az NHH nem oszt ki más adót. Ezek a frekvenciák az országhatár kb. 10 km-es körzetéig lennének szabadon használhatóak. Ha ezen belül az egyes rádiók zavarják egymást, azt nekik kell megoldani, de teljesítménynövelés nélkül. Ezek a rádiók nem igényelhetnének állami támogatást, de mentesülnének a szerzői jogi díjak megfizetése alól is.
- Ne az élő adás hosszától tegyék függővé a támogatást, mert az éppúgy nem mond semmit arról, hogy igényes-e a rádió, mintha azt mondanánk, hogy "csak jó műsorokat engedélyezzenek".
- Tegyék lehetővé, hogy a rádiók egymással hálózatba kapcsolódjanak, mert ezáltal egymással is kommunikálhatnának közösségeik.
- Jöhessenek létre olyan átjátszóadók, melyek a 10W max. körzethatáron túl levő, de összetartozó egységek számára teremtik meg a műsorellátottságot (pl. azonos egyetem távoli karjai, kollégiumai).
- Azon rádiók számára, melyek ezt a lehetőséget alapvetően profitszerzés céljára kívánják felhasználni, hozzanak létre egy külön kiskereskedelmi kategóriát, a kisközösségihez képest a helyi rádiókét közelítő pályázati feltételekkel

Mit lehet reklám nélkül csinálni?
A rendszeres, komoly adáskészítéshez a szükséges anyagi háttér megteremtésére külföldön és nálunk is általános módszer a hallgatók által támogatott ("listener-sponsored") rádió. Az USA legnagyobb közszolgálati hálózata, az NPR is jelentős hallgatói támogatást kap. A Magyar Rádiót is a hallgatók támogatják (adójuk révén), fogalmazzunk tehát úgy, hogy a közösségi rádiós támogatási forma az önkéntes és célzott hallgatói támogatás, ami egyfajta önkéntes előfizetési díjnak is tekinthető. Ehhez természetesen olyan műsorok kellenek, amiket a hallgatók támogatni is hajlandóak. A támogatás előfeltétele tehát a minőségi közösségi tartalom.

Tényleg ilyen rossz a helyzet? Gondolhatnánk, nem: a rádiók működnek, az állam támogatja őket, a rádiók műsorokat sugároznak, némelyiken értékes műsorok hangoznak is el - bár hallgatójuk nincs, mert a vételkörzet minimális, internetes archívumuk nincs, reklámozni magukat nincs pénzük. Aki igényli, az állami támogatásból fenn tudja tartani a néhány embernek sugárzott adását. Ám megfelelően átgondolt szabályozással ezek a rádiók igényes műsorokat is adhatnának, nagy hallgatóságnak - ugyanekkora állami támogatással, ugyanekkora költségvetéssel.Egy határontúli rádiós szerint a magyarországi rádióknak azért is nehéz helyzetük van, mert a magyar falvakban, településrészeken nincsenek működő közösségek, anélkül pedig nehéz. Az aludni hazajáró lakosok nem a lakhelyükön részei közösségnek, ha egyáltalán. Itt a rádió közösségteremtő lehet. A lokálpatriotizmus Budapesten nem működik, de néhol még a nacionalista érzés is erősebb mind akár a lokálpatrióta, akár a családi kötelék. A szívküldik ezért működhetnek a határon túl, ahol erősek a családi kötelékek is.

Nézzünk távolabb
Mondhatnánk, hogy nézzünk azért körbe a határainkon túl. A kisközösségi rádió műfaja egyedül Magyarországon van jelen. Ez azonban még nagyobb felelősséget jelent. Magyarország bürokráciájáról és rossz gazdaságpolitikájáról híres a szomszédoknál. Ha van legalább egy ilyen pozitív eleme a médiaszabályozásnak, jó lenne ebben olyan példát mutatni, ami működőképes is. Hogy a példa elterjedjen és az egész térségben rádiózhasson az, akinek mondanivalója van. Szabadon.

EPER, 2008. október

FÜGGELÉK

Eddig arról volt szó, miért rossz a szabályozás. Most arról lesz szó, ami a rádiók feladata, akármilyen is a szabályozás.

Mi a közösségi rádiók feladata?
A közösségirádiók feladata, hogy jó műsorokat csináljanak, "jó" alatt értve: olyanokat, amikkel ők is és a hallgatók is elégedettek. Így lehetséges, hogy ne az állami támogatástól, a rengeteg papírmunkát igénylő pályázatoktól, és ne is a reklámozóktól függjenek, hanem a közösségüktől, a hallgatóktól. A jó közösségi rádió tükrözi a közössége minden aspektusát - ezért törekszik az EPER arra, hogy a diákok által készített műsorokat sugározzon olyan témákban, ami őket érdekli, és közben egyetemi előadásokat is - ami az egyetem lényege. Ha egy közösségi rádióban a nap nagy részében egy-két ember hangja hallható - miként ez nem egy esetben van így - az nem közösségi rádió, hanem államilag fenntartott magánrádió. Valószínű, hogy bármely 1 km sugarú körben lehet találni olyan "exhibicionista" lakókat, akik hajlandóak valamilyen kedvenc témájukról rendszeresen adást készíteni, lehetőleg párban, többen. Minél több ilyet találunk meg, annál sokszínűbb lesz a rádió, annál több szálon kötődik a közösséghez, annál több hallgató talál személyes ismerőst a rádióban megszólalók között - és ez lesz a legerősebb kapocs: ha "hallottam Józsit tegnap a rádióban". De kell lennie "riporternek" is, aki híreket gyűjt, aki felkeresi azokat, akik nem műsorkészítők, hanem inkább érdekes "riportalanyok", és beszélget velük, aki megkérdezi az "utca emberét" stb. Ez a szerep általában a rádió vezetőjére vár, vagy olyasvalakire, akit ezért megfizetnek, mert ez olyan rendszeres munkát igényel, ami hubbiból, szabadidőben, mellékesen már bajosan teljesíthető.
Közösségi műsorok. Ha a rádió szervesen beépül közösségébe, akkor a közösség képes lesz eltartani. Ehhez olyan műsorok kellenek, amik a közösségről szólnak. Ha a közösség tagjai egymást hallhatják. Ha hozzászólhatnak és úgy érzik, hogy van értelme, hogy hozzászóljanak. Klasszikus magyar műsorminta a telefonos vagy SMS-es kívánságműsor, a szív küldi, a születésnaposok, házasságkötések stb. ünneplése a rádión keresztül, amihez egy kisközösségi rádió épp hatékony vételkörzetű: a hallgató szólaljon meg, váljék szereplővé. Vajdaságban mulatós zene szól és a falusi nénik olvassák fel egymásnak a rádión keresztül verseiket vagy épp receptjeiket. A témák, zenék közösségenként mások - a közösségi rádió helyi receptjét a rádió vezetőjének kell megtalálni - a műsorkészítőket és témákat.
A helyi híreknek, eseményeknek, rendezvényeknek minden esetben rendszeresen szerepelni kell a rádióban, ha megbízható forrás akar lenni - legalább olyan komolyan véve a hírszolgálatot, mint a Kossuth rádió. Ehhez nem kell óránként műsort készíteni, viszont - mivel a hallgató nem hallgatja egész nap a rádiót, csak véletlenszerűen - mégiscsak hasznos, ha bármelyik műsorórában a legfrissebb hírek elhangzanak.
Egyéb műsorok A többi műsornál alapvető, hogy szakmai színvonala magas legyen. Micsoda elvárás egy amatőr rádiótól! De egy szint alá csökken a műsorkészítés, nem fogják hallgatni és a cél az, hogy hallgassák a műsort. Ha a műsorvezető felkészült, a színvonallal nem lehet baj. Ehhez idő kell. Az EPER tapasztalatai szerint ideális esetben egy önkéntes műsorkészítőcsoport (2-3 fő) heti egy db egy-kétórás műsort tud elkészíteni úgy, hogy arra felkészült legyen. Ha ilyen intenzitás mellett nem lehet megtölteni az adásidőt, érdemesebb ismételni a műsorokat, mint zenei automatákkal felhigítani. A rádió vezetőjének kell megtalálni és meghívni a vételkörzetben élők közül a különféle "szakmákat" képviselőket, a zenetanártól a vízvezeték-szerelőig és kertésztől az óvodapegagógusig, a bamamamaklubtól a papig, hogy saját szakmájának megfelelő műsort készítsenek. A közösségi rádió önkéntes műsorkészítői alapvetően nem "riporter", hanem "szakértő" szerepűként készítik a műsorokat. Az ok talán főleg az, hogy a "riporter" megfizetendő munka, a "szakértő" viszont még lehet lelkes önkéntes.
Műsorcsere. Egyes műsorok univerzálisak - a "bélyeggyűjtők magazinjától" a "rockzene gyöngyszemei"-n át a "Kiskunság földrajza" c. műsorok, hangjátékok, emberi sorsokat bemutató interjúk stb. bármely közösségben számíthatnak hallgatókra. Ilyenekből számos készül ma is e rádiókban. A rádiók ezzel is színesíthetik kínálatukat. Természetesen ezek a műsorok is saját közösségükben hatnak a legerősebben, ahol a műsorkészítőket személyesen is ismerik a hallgatóik. Hogy ez működjön, az kell, hogy az adott rádió vezetője felismerje, mely műsor olyan, hogy más rádiókban is lemehessen, és akkor ezt neki kellene "kínálmnia" más rádiók felé. "Kellene", "jó lenne" - de a napi teendők közben erre alig van már energiája annak, aki megtehetné.
Formátum vagy sávos szerkezet? Alapvető kérdés, hogy a rádiót akkor hallgatják legtöbben, ha lehet számítani rá, hogy mit hallunk. Ha egyik percben heavy metal, a másikban komolyzene megy, valamelyik hallgatónak riasztó lesz. Viszont rétegközönséget ezek tudnak csak kiszolgálni. Megoldás egy vegyes szerkezet lehet: ha a reggeli főműsoridőben mindig állandó stílusú műsor megy, ami egyik réteget sem riasztja (tehát "hallgatható" zene), máskor pedig sávosan tematikus műsorszámok. A lényeg azonban itt is, hogy lehetőleg kikapcsolásra késztető műsorszám ne szerepeljen a kínálatban. Ami műsort lehet, letölthetően is kínálni kellene - sokan rádiót nem hallgatnak, de mp3-mat igen.
A reggel a munkába-isklába-óvodába készülődőké, akik informálódni szeretnének; a délelőtt-kora délután az otthon rádiózni képes anyukáké, nyugdíjasoké, munkanélkülieké, akik háttérrádiózni és beszélgetni-üzengetni szeretnének (a "Napközben" mintájára), ezen belül az ebéd mellé szólhat egy speciális műsor, amit nem definiálnék, mert közösségtől függ), ezután következhetnek talán a tematizált rétegműsorok, melyeknek ott a helye az internetes archívumban is.

Néhány nagyon konkrét példa
A homályos általánosítgatások helyett hadd soroljak fel pár konkrét esetet, amikor a közösségi rádiót becsapcsolnám - az utóbbi hetek eseményeiből a falumban. Hírekből volna bőven.
- feleségem elmegy templomba, én nem: de azért a prédikációt meghallgatnám, élőben, így otthon tudunk róla beszélni
- évnyitó van az iskolában
- önkormányzati ülések: esti összefoglalót hallgatnék, az élő közvetítést kevésbé
- egyszercsak letarolják a fél mezőt a faluszélén mert lakóparkot építenek: kíváncsi volnék rá, ki építi, és hogy kaphatott engedélyt rá - interjút hallanék vele, a polgármesterrel, az építőkkel, mivel semmiféle tájékoztatás nincs, arról, hogy mikor épül meg, mi lesz utána
- bezárják az óvodákat és helyette egy nagy megaóvodát építenek. Valamit lehet tudni, hogy nem minden napsütéses a témában, de csak szóbeszéd, röplapok, a helyi újságban felhábnorodott olvasói levél cáfol egy országos napilapcikket - kíváncsi volnék a polgármester, a pedagógusok, a szülők véleményeére is.
- rendezvények lesznek a falu túlsó felén, de az innensőn már nem plakátolják ki
- kíváncsi volnék a gyerekbolt újdonságaira, mit ajánl a szülőknek a bolt vezetője
- a plakátokon hirdetett zenei és prózai előadásokra is kíváncsi volnék, de nem tudok elmenni - a rádió közvetíthetné őket, felvételről.
- reggel kíváncsi volnék, ezúttal 15 vagy 25 percet késik a vonat, vagy a busszal 1 vagy 2 óra a várható menetidő Budapestre - azaz az útinformra - ezek az információk megtudhatók lennének.
- szeretnék egy számot küldeni a falu túlsó felé élő ismerős családnak - de nem küldök, ha "úgyse hallgatják a rádiót" - azaz a közösségi rádió akkor működik, ha meg vagyunk győzpdve róla, hogy a másik ezt hallgatja és nem az agyzsibbasztó Sláger Rádiót (bár néha agyzsibbasztásra is szükség lehet).
és lehetne folytatnom. Mi kell ehhez? Nem csak az, hogy valaki mindezen műsorokat elkészítse, hanem hogy akkor is megtudjam őket, ha reggel 6-tól 6.15-ig hallgatom a rádiót és a feleségemnek is, aki 11-től délig főzés közben hallgatja. Azaz erősen szerkesztett, rövidített, összefoglalt, és sokszor ismételt adásmenetre volna szükség bizonyos időszakokban. És ha reggel elhangzik, hogy délután élő közvetítés lesz, legyen az este megismételve vagy a netről letölthető.
De ezek persze konkrét esetek, de talán annyiban érdekes, hogy hasonlóan fel lehetne minden rádió vezetőjének térképeznie a saját hallgatóságát, hogy adott közösségek mit tartanak fontosnak. A szerelemrádiózás szép dolog, de hogy hasznosan működjön, nem csak közösséginek, hanem köz-szolgálatinak is lennie kellene.

Hargitai Henrik

NEKED MI A VÉLEMÉNYED? TE MIT SZERETNÉL HALLANI A SAJÁT KÖZÖSSÉGI RÁDIÓDBAN?

Írj kommentet a műsor készítőinek, hogy milyennek találod a műsort. És írj kommentet a többi hallgatónak, hogy tudják, mire számítsanak.